Ha azt hinnéd, az Instagram az üres magamutogatás és a hiúság (no meg a depresszió) melegágya, nagyon tévedsz! Na jó, nem tévedsz, de akadnak a közösségi – eredetileg fotómegosztó, de ki emlékszik már arra! – platformon igazi kincsek: olyan tartalmak, amelyektől egészen konkrétan hozzáadnak az életedhez. És még jól is szórakozol közben. Mutatjuk az 5 aktuális kedvencünket.
Dan Mahboubian Rosen
Automatikusan hálásak vagyunk mindenkinek, aki a gazdag embereken gúnyolódik, és Dan Rosen pont ebben utazik, nem is akárhogy. Rövid videóiban előszedi a hírességek otthonairól készült fotókat és egy műtárgy- és kortársépítészet-kritikus szemével elemzi őket, külön felhívva a figyelmet arra, hogy
a gazdag embereknek bizony javarészt borzalmas ízlésük van, az ugyanis nem érkezik meg a pénzzel együtt.
A legröhejesebb otthonok természetesen azoké, akik hirtelen gazdagodtak meg, például rappelésből, éneklésből, vagy reality-műsorokból. Borzalmas tapéták, elfekvésre alkalmatlan kanapék, valóban menő emberektől lenyúlt konyhadizájn és cipősszoba, benne egy ülőkével, amely nagyobb, mint a többségünk nappalija – mindez egy ember kedvéért.
Rosen sok videót készít a túlértékelt kortárs művészetről is (felszabadító végre mástól is hallani, hogy Banksy, Dalí, vagy Rothko egy szélhámos, alkotásai pedig szájbarágósak, vagy simán unalmasak), és szerencsére azt sem tartja magában, ha valami tetszik neki: ki gondolta volna például, hogy a hírességek közül éppen Kendal Jennernek van a legszebb otthona?!
Tom Fell
Vannak az ismert, népszerű stand-uposok, vannak a kis klubokban fellépő, főleg az ínyenceket vonzó arcok, akik humora bizony nem való mindenkinek… És aztán ott van Tom Fell, az Instagram egyik legkevésbé népszerű motivációs trénere, akinek egy-két perces, vidám stockzenével aláfestett beszédeitől legszívesebben kicsekkolnál ebből a valóságból, de legalábbis elmenekülnél egy lakatlan szigetre, hogy soha többé ne találkozz emberi lénnyel. És mi imádjuk ezért.
Tom Fell egyébként reklámszövegíró, Los Angelesben él, a neve pedig egy teljes mondat – ennyit közöl magáról honlapján, és ez talán elég is. Portfólióját megnézve összeáll a kép: ez történik az ember agyával, ha az egyik nap még egy autókölcsönző honlapjára kell a szolgáltatást méltató szöveget írnia, a másik nap pedig vicces termékismertetőket vibrátorokról. Rövid videói is főleg a céges világról szólnak, a mókuskerékről, amit jól ismerünk mi is. Az egyikben arról lelkendezik, hogy az agya már képtelen befogadni ezt a rengeteg információt, az ember központi idegrendszere ugyanis nem kompatibilis az internettel, egy másikban arra kéri az óriáscégek vezetőit, hogy most már adják oda mindenki munkáját az AI-nak, essünk túl rajta végre, és lássuk be, hogy az ember sosem lesz olyan produktív, mint a gépek (és még biológiai szükségletei is vannak), a harmadikban pedig egy céges átszervezés csap át kozmikus horrorba.
A motivációs videók mellett egyébként egy haverjával podcastparódiát is visz, az a neve, hogy Penis Boys. Szerencsére nincsenek meghívott vendégek, szakértők, hanem ők ketten fejtik meg a világ dolgait, így aztán olyan mondatok hangzanak el, mint például a
Tudtad, hogy Brazíliában a spanyolt úgy hívják, hogy portugál?
Lehangolóan hangzik? Az, de éppen ezért felszabadító: adj neki egy esélyt és nevess vele a saját nyomorodon – amely egyébként az egész emberiség nyomora is.
Pulpbrother
Keanu Reevest vigasztaló Jézus, önmagát végtelen példányban festő Bob Ross, a sátánista néni a Rosemary Gyermekéből, szex, macskák, szado-mazo és az ember, aki a mellbimbókat törli a Facebookról: ez csak egy pár apró példa a Javier Mayoralt érdeklő témák közül. A festő, aki Pulpbrother néven publikálja bizarr műveit az Instán, a minket körülvevő hétköznapok abszurditását és a vad szexuális fantáziákat turmixolja össze. Gyakran feliratozza is az alkotásait, ám ettől azok nem érthetőbbek, hanem még zavarba ejtőbbek. Egy női portré fölé simán odaírja, hogy Steve Buscemi, megtudhatjuk, hogy a macskák jobb sofőrök, mint az emberek, és még az olcsó poénok is működnek, mint a tojást és bacont zabáló Francois Bacon. Nem állítom, hogy mindig értem, mi történik, és szerencsére, ahogy a jó kortárs művészetnél általában, nem is kell: maga a művész szabadít fel az értelmezési kényszer alól pusztán azzal, hogy művészete… nos, totális hülyeség. Mint az élet maga.
Instagram / Pulpbrother
A legjobb, hogy hamarosan személyesen is találkozhattok vele: november 29-én nyílik kiállítása a budapesti Start Galériában. És ez nem fizetett hirdetés, hanem őszinte kulturmisszió.
Ordinary People Memes
Ez kissé személyes választás, de megvan rá az okom. Életem egy szakaszában rengeteg céges fotót kellett készítenem: ezek azok a vezetőség által előírt, általában különféle marketingcélra, vagy a honlap „Magunkról”, „Csapatunk” menüpontja kedvéért lőtt futószalagportrék, amelyeken a részt vevők négyötöde borzalmasan érzi magát, miközben a legjobb arcát próbálja mutatni – és a fotóstól várja, hogy mondja el, hogy az melyik és hogyan kell, mármint mutatni. A helyzet maga GenZ-ül fogalmazva rendkívül cringe, ám közben mégis hasznos reality check egy közéleti témákban turkáló és kommenteket olvasó médiamunkásnak, mint én. Emlékeztet ugyanis arra, hogy
bármilyen szörnyű is a világ, a benne élő emberek szinte kivétel nélkül kedvesek és gyakorlatilag folyamatosan zavarban vannak.
Ezt üzeni az Ordinary People Memes Insta-oldal is, amelynek ismeretlen alkotója nem tesz mást, mint fogja ezeket a béna céges fotókat és a szereplők jellemét megtippelve feliratokat gyárt hozzájuk. Mégpedig teljesen hétköznapiakat. Egy nő a növényeivel büszkélkedik, és elárulja, hogy nem szabad túlöntözni őket, egy szemüveges férfi megijedt attól, hogy szakítani akarnak vele, egy másik azt meséli, hogy a környékbeli varjakat eteti, egy anya húzza a száját, mert a lánya új pasijának rózsaszínű a haja és így tovább.
Semmi értelme az egésznek, és mégis annyira komfortos és megnyugtató – mindenféle irónia és gúny nélkül –, hogy receptre írnánk fel. Így azonban csak linkelni tudjuk.
Evan The Counselor
Evan Fredrick terapeuta és addiktológus, Instagramján tehát érthető módon főleg a drogokról beszél. Mondanivalója nem merül ki azonban annyiban, hogy „a drog rossz, értem?”, még csak riogatni sem szeretne, ehelyett józanul és nagyon viccesen beszél le mindenkit a kábítószerekről. Legújabb videosorozata A világ 5 leghülyébb drogja címet viseli: aszerint rakta sorrendbe a hatóanyagokat, hogy melyik mennyi élvezetet okoz és ehhez képest mekkora macera szedni (szívni, szippantani, szúrni) őket. A világ leghülyébb drogja egyébként pont nem az, amire számítanál.
Sok videót készít a terápiás helyzetekről is – például arról, hogy a terapeuta nem meri diagnosztizálni kliensét bipoláris zavarral, inkább bénán körülírja, hátha attól kevésbé lesz bántó –, vagy éppen a Roxfort házainak pszichológiai profilját elemzi.