Óriáspénisz és agyfelvágott – halott hírességek tartósított testrészei, amelyeket múzeumban is megnézhetünk

Szabó Sz. Csaba | 2024. Január 24.
Híres halott emberek különböző testrészeivel vagy belső szerveivel viszonylag ritkán találkozhatunk élőben, de azért mégis akad egy pár, amelyet akár személyesen is megtekinthetünk. Ezek közül mutatunk be néhányat (az ilyen-olyan okból mumifikálódott holttestekkel és szent ereklyékkel ebben a cikkben nem foglalkozunk).

Jeremy Bentham feje

Jeremy Bentham (1748–1832) a 18-19. század egyik legjelentősebb gondolkodója volt: jogtudós, filozófus, az utilitarizmus megalapítója, a liberalizmus egyik legkorábbi apologétája, valamint az állatjogok nagy szószólója. Bentham emellett igazi, klasszikus értelemben vett angol különcnek is számított, aki a macskáját Sir John Langbourne tiszteletesnek nevezte, a kedvenc sétapálcáját Dapple-nek, és beszédébe előszeretettel kevert különféle értelmetlen, maga alkotta kifejezéseket. A filozófus kívánsága az volt, hogy a testét halála után is őrizzék meg, hogy részt vehessen barátai által szervezett összejöveteleken.

Miután felboncolták és többé-kevésbé szakszerűen mumifikálták, földi maradványait a kedvenc székére ültették és egy szekrényszerű, nyitott tárolóba helyezték (saját megfogalmazása szerint: így kívánt ún. auto-iconná válni, de hogy ez pontosan mi is, azt most meg sem kíséreljük elmagyarázni). Sajnos azonban Dr. Southwood Smith, Bentham egyik barátja, aki a balzsamozást végezte, nem állt a helyzet magaslatán, így a nagy gondolkodó fejét végül el kellett választani a testétől, és jobb híján egy viaszfejjel pótolták. A meglehetősen rémisztő külsejű fejhez (mármint az igazihoz) számos legenda kapcsolódik: állítólag számos alkalommal ellopták, a diákok fociztak vele, egyszer egy csomagmegőrzőből került elő és hasonlók. Jelenleg a University College Londonban lehet megtekinteni.

futottak még: Antonio Scarpa olasz anatómus és neurológus feje, ami a paviai egyetem múzeumában van kiállítva. Az 1832-ben elhunyt Scarpa arrogáns, rossz hírű férfiú volt, akit mindenki utált. Elképzelhető, hogy egykori asszisztense, Carlo Beolchin, aki a boncolását végezte, azért távolította el bizonyos testrészeit, hogy így álljon bosszút egykori főnökén.

Jeremy Bentham feje (Fotó: Wikipedia)

Albert Einstein agya

A minden idők egy legokosabb embereként számontartott Albert Einstein agyának egy része a philadelphiai Mutter Múzeumban található, noha a tudós kívánsága az volt, hogy halála után hamvasszák el, nehogy maradványaiból kultusztárgy váljék. Csakhogy 1955. április 18-án, Einstein halála után egy Thomas Harvey nevű patológus eltávolította – vagy inkább ellopta – a fizikus agyát és szemgolyóit. Később Einstein családja megengedte Harvey-nak, hogy megtartsa az agyat, azzal a feltétellel, hogy azt csak tudományos célokra használja fel. Harvey végül 1000 szeletre vágta vágta fel a legendás agyat, a darabokat üveglemezekre helyezte, és több patológusnak is elküldte: Dr. William Ehrich, a philadelphiai általános kórház munkatársa például 46 ilyen lemezkét kapott. Ehrich halála után a felesége Dr. Allen Steinbergnek adta át a szeletelt agyat, aki pedig Dr. Lucy Rorke-Adamsnek passzolta tovább.

Rorke-Adams volt az, aki végül az agyfelvágottat a múzeumnak adományozta. Einstein agya egyébként csak egy a sok testrész közül, amelyeket a Mutter Múzeumban őriznek: itt látható még egyebek mellett Chang és Eng Bunker (az első sziámi ikrek) összeolvadt mája, egy philadelphiai nő holtteste, akit szappanos hölgynek neveztek el (maradványainak viaszszerű állaga miatt), és egy gusztusos, 2,7 méter hosszú vastagbél 18 kilogramm széklettel.

futottak még: Charles Babbage agya. A 19. században élt angol matematikus – akit sokan a számítógép feltalálójának tartanak – agyának egyik fele ma a londoni Science Museumban, míg a másik a londoni Royal College of Surgeonsban található Hunterian Museumban található. Einsteinnel ellentétben Babbage szerette volna, ha legtöbbet használt testrészét megőrzik az utókornak. Mielőtt 1871-ben meghalt, küldött egy levelet fiának, Henrynek, amelyben részletesen kifejtette az agyával kapcsolatos kívánságait: mint írta, nem aggódik amiatt, hogy halála után eltávolítják és konzerválják, feltéve, hogy a tudomány ügyének előmozdítására használják fel.

Raszputyin pénisze 

A Romanov cári család rossz szellemét, a csodadoktor és a misztikus látnok szerepét egyaránt ragyogóan alakító, máskülönben kitartó közgyűlöletnek örvendő Grigorij Raszputyint 1916 végén – pár hónappal az oroszországi forradalmak kitörése előtt – meggyilkolta (vagy mondjuk inkább úgy: brutális módon kivégezte) Feliksz Felikszovics Juszupov herceg. Hullájának elég viszontagságos sors jutott: a testet eredetileg a folyóba vetették, majd onnan később kihalászták, és tisztességesen eltemették, ám a forradalom és a Romanov ház trónfosztását követően sírját nyilvánosan felbontották, a maradványait pedig elégették. Leszámítva egy testrészét: mégpedig a péniszét. Hogy azt pontosan ki és mikor nyiszálta le a helyéről az újkori orosz történelem talán legismertebb hímtagját, arról több verzió is kering: egy beszámoló szerint a gyilkosai vágták le, és egy szobalány tulajdonította el, mások szerint pedig Raszputyin egyik korábbi szeretője vitte el magával emlékbe.

Amit egyébként maximálisan megértünk, hisz a pénisz nemcsak azért érdemes a figyelemre, mert egykoron Raszputyinhoz tartozott, hanem imponáló – sőt: extrém – méretei miatt is, ugyanis nagyjából 33 centiméter hosszú. A csodafallosz aztán az 1920-as években egy Oroszországból Párizsba emigrált nők csoportjának birtokába nem került, akik „úgy imádták a szervet, mint egy termékenységi amulettet”. Majd Raszputyin lánya, Maria szerezte meg, de a nő 1977-ben bekövetkezett halála után eltűnt. Legközelebb akkor bukkant fel, amikor egy bizonyos Michael Augustine megpróbálta eladni egy aukciós háznak, ám arról a darabról végül kiderült, hogy valójában egy szárított tengeri uborka. A valódi Raszputyin-péniszt egy francia gyűjtő vásárolta meg, majd 2004-ben eladta egy orvosnak: innen került a szentpétervári Erotika Múzumba, ahol ma is meg lehet tekinteni. Mondjuk arról, hogy ez tényleg Raszputyin pénisze, vagy egyáltalán emberi pénisz, nem vagyunk száz százalékig meggyőződve.

futottak még: Napóleon pénisze. A hülye kalapokat hordó korzikai diktátor fütyköse sokkal kevésbé izgalmas darab, mint Raszputyiné. A leírások szerint mindössze kb. 3,8 centiméter hosszúságú (bár lehetséges, hogy nem a teljes pénisz maradt meg), és nem is fűződnek köré szórakoztató legendák. Annyi bizonyos, hogy a Napóleon boncolását végző orvos, Francesco Antommarchi metélte le, aztán Korzikára került, majd többször is gazdát cserélt, 1927-ben pedig a New York-i Francia Művészeti Múzeumban állították ki. A Time magazin riportere szerint olyan volt, mint egy „elhanyagolt szarvasbőr cipőfűző”. Más leírások „egy bőrdarabhoz vagy egy összezsugorodott angolnához” hasonlították. 1977 óta a Lattimer család tulajdonában van.

Raszputyin pénisze (Fotó: Reddit)

Galileo Galilei fogai és ujjai

A modern csillagászat atyja, Galileo Galilei, aki elsőként cáfolta sikerrel az addig uralkodó geocentrikus világképet, 1642-ben halt meg: mint ismeretes, gyakorlatilag házi őrizetben (bár az igaz, hogy luxuskörülmények között), mivel eretnekszagú tanaival sikerrel haragította magára az egész katolikus egyházat. Holttestét 1737-ben éppen Michelangelo sírjával szemben lévő új sírboltba helyezték át az olaszországi Firenzében, amikor Galilei néhány rajongója megragadta az alkalmat, és ellopta a tudós három ujját, egy fogát és egy csigolyáját, amelyek közül az egyik a firenzei Tudománytörténeti Múzeumba került. A többi ujj (egy hüvelyk- és egy középső ujj) és egy fog egy család tulajdonában volt sokáig; aztán a 20. század zűrzavarában ezek a testrészek részek eltűntek, és csak 2009-ben kerültek elő újra. Mivel nem akarták, hogy Galilei darabkái ismét szétszóródjanak a világban, a Tudománytörténeti Múzeum megszerezte az ujjakat és a fogat, és az intézményt azzal a lendülettel át is nevezték Galilei Múzeumnak (ami érthető, hisz több testrészük van Galileitől, mint bárki másnak). Galilei csigolyája ugyanakkor a Padovai Egyetemen maradt.

 

 

Exit mobile version