Úgy repült el három és fél óra a tévé előtt ülve, hogy szinte észre se vettem. Nagy dolog ez éjfél és hajnali fél négy között, főképp miután a négyéves lányom napok óta előszeretettel ébreszt reggel hatkor. A korábbi években mindig szorgosan jegyzeteltem a show csúcspontjait, hogy azokra építve írjam meg a cikket: idén annyi volt belőlük, hogy elengedtem, hogy mindet felírjam.
A siker nem elsősorban a házigazdán, a szerepet immár sokadjára magára vállaló Jimmy Kimmelen múlott – ő csak tisztességgel tette a dolgát –, hanem azon, hogy a show teli volt szórva apró, de ragyogó ötletekkel, sorra adták a kilincset egymásnak a vicces és a könnyfakasztó pillanatok, és tényleg rengeteg kreativitást tettek minden egyes elemébe.
Nyerésben az Oppenheimer
Az Oppenheimer ugyan a várakozásoknak megfelelően tarolt, de azért nem annyira, mint annak idején a Titanic vagy A Gyűrűk Ura: A király visszatér, vagyis a hét díja mellett azért hagyott Oscarhoz jutni más filmeket is. Az este legtöbb díja papírformát hozott, de akadtak azért meglepetések is.
Robert Downey Jr., Da’Vine Joy Randolph, Emma Stone és Cillian Murphy (Fotó: Rodin Eckenroth/Getty Images)
A Szegény párák főszerepéért jutalmazott Emma Stone joggal lepődött meg, hiszen a kategória esélyese egyértelműen a Megfojtott virágok főszereplője, Lily Gladstone volt. Jókora meglepetés volt még A fiú és a szürke gém diadala a Pókember animációs film fölött, és kisebb, de kellemes meglepetést jelentett Cord Jefferson jutalmazása az Amerikai irodalom adaptált forgatókönyvéért is. Magyarként örömteli volt Mihalek Zsuzsa jutalmazása a Szegény párákért: sajnos a berendező nem tudott személyesen jelen lenni, de a brit kollégái a nevében is megköszönték a díjat. Innen is gratulálunk.
Az este nagy vesztese egyértelműen a díj nélkül maradt Megfojtott virágok és a hasonló sorsra jutó Maestro lett: mindkét film sok jelölést gyűjtött össze, mégsem tudták őket díjra váltani.
A megható pillanatok
Emma Stone látható döbbenettel az arcán vette át a díját, az elején nem is nagyon találta a szavakat, ráadásul korábban elszakadt a ruhája is, és emiatt extrán zavarban érezte magát a színpadon, de a hároméves gyermekéhez intézett vallomása („Technicolorrá változtattad az életünket”) gyönyörűre sikeredett. Szintúgy hullottak a könnyek a Téli szünetért díjazott Da’Vine Joy Randolph köszönőbeszédénél is, aki hosszan mesélt arról, hogyan jött rá, hogy nem kell megváltoznia, hanem önmagát kell adnia azért, hogy szeressék.
Robert Downey Jr. az Oscarját puszilja (Fotó: Rodin Eckenroth/Getty Images)
Robert Downey Jr. az Akadémia mellett a borzalmas gyerekkorának köszönte meg a díját, és őszintén bevallotta, hogy neki és a karrierjének sokkal nagyobb szüksége volt az Oppenheimerre, mint az Oppenheimernek őrá. A színészt láthatóan feldobta az este, a kollégái pedig örömmel ünnepelték.
De gyönyörű volt látni azt is, hogy még egy olyan színpadokon rendkívül rutinos előadó, mint Billie Eilish is kislányosan tud zavarba jönni, amikor éppen egy Oscar-szoborral a kezében filmsztárok tömkelege ünnepli őt. Szép pillanat volt, amikor John Lennon fia, Sean a díjazása után megkérte a teremben ülőket, hogy együtt kívánjanak boldog anyák napját az édesanyjának, Yoko Onónak, és ezt sokan nagy örömmel tették meg.
Ü-Z-E-N-E-T
Szinte minden Oscar-gálán előfordulnak társadalmi üzenetek valamelyik díjazott részéről, és idén a gála ebben kimondottan erős volt. Nem lehet kétségbe vonni a 20 nap Mariupolban című ukrán háborús dokumentumfilm rendezője mondatainak igazságtartalmát, amikor azt mondta, hogy
Azt hiszem én vagyok az első, aki ezt mondja ezen a színpadon: azt kívánom, bárcsak soha nem készítettem volna el ezt a filmet. Ezt a díjat bármikor örömmel cserélném el a lehetőségre, hogy Oroszország soha nem támadta meg Ukrajnát.
A radikális holokauszt-filmjéért, az Érdekvédelmi területért jutalmazott Jonathan Glazer felhívta a figyelmet, hogy a filmje nem a múltról, hanem a jelenről szól, mert még ma is láthatjuk, hová vezet mások dehumanizálása, amire példaként az Izraelben és a Gázában történteket hozta fel.
Az Amerikai irodalom forgatókönyvéért díjazott Cord Jefferson pedig egy erős üzenetet nyújtott át a filmstúdiók vezetőinek:
Tudom, hogy ez egy kockázatkerülő üzletág, de egy 200 millió dolláros film is kockázatot jelent. Miért nem készítünk helyette tíz húszmillió dolláros filmet? A jövő Christopher Nolanjei és Martin Scorsesei ott vannak, és arra várnak, hogy felfedezzék őket.
Bónuszként az este végén a házigazda, Jimmy Kimmel felolvasta a Donald Trump által a műsor közben írt kritikát a műsorvezetéséről, ő pedig egy börtönös poénnal vágott vissza neki, finoman jelezve, hogy szerinte már rég rács mögött lenne a helye az Egyesült Államok exelnökének.
Jimmy Kimmel és Ryan Gosling nadrágja (Fotó: Rich Polk/Variety via Getty Images)
Kimmel elemében
Sajnos a szakmai halottairól megemlékező blokkban a közvetítés túlzottan a táncosokra és a zenére fókuszált az elhunytak ünneplése helyett, Al Pacino pedig eléggé szét volt esve a legjobb film szobrának átadásakor, de ezeket leszámítva az este inkább jól sikerült pillanatokban, poénokban és show-elemekben volt gazdag, nem pedig hibákban.
Jimmy Kimmel estét megnyitó nagy monológja még csak a kötelező kör volt, de így is meglátszott, miben annyira tehetséges a házigazda. Úgy tud beszólogatni másoknak – Steven Spielberg ebben idén ragyogó partnernek bizonyult –, hogy közben mégsem lesz sértő. A humora csípős, de nem túl csípős.
Előre szólt például, hogy könnyen lehet, hogy az este folyamán sem Margot Robbie, sem Ryan Gosling nem fog díjat nyerni, de ne aggódjanak, hiszen ők már amúgy is nyertek: a genetikai lottón. Kimmel azt sem hagyhatta ki, hogy a korábbi hírekkel ellentétben az Egy zuhanás anatómiájából ismert Messi kutya mégis ott lehetett a gálán.
Meg is kapta érte a dicséretet:
Soha nem láttam francia színészt ilyen jól hányást enni Gérard Depardieu óta.
Amikor már másfél órája ment a műsor, Kimmel lazán megjegyezte, hogy ha ez egy AMC mozi lenne, csak most kezdődne a film, finoman utalva arra az itthon is egyre idegesítőbb trendre, hogy rendkívül hosszú reklámblokkot kell megnéznünk a filmek előtt a mozikban. Szuper poén volt, amikor a legjobb jelmez kategória előtt behívta a színpadra az akciósztár John Cenát, aki egy szál semmiben, a lenti dolgait a nyertes nevét tartalmazó borítékkal takarva állt ki a színpadra beszélni a jelmezesek munkájának fontosságáról.
John Cena pucérruhában (Fotó: Rich Polk/Variety via Getty Images)
Sok vicces ember és az I’m Just Ken
Jó ötlet volt egy blokkot adni a stand upos John Mulaney-nek, aki elvileg a legjobb hang díját hivatott átadni a gálán, ő azonban ezt arra használta fel, hogy egy humoros nagymonológot adjon elő arról, hogy a Baseball álmok című 1989-es Kevin Costner-filmnek mennyire értelmetlen a sztorija. Jó ötlet volt az Akadémiától külön megköszönni a kaszkadőrök áldozatos munkáját, az viszont rossz fényt vetett a döntésre, hogy saját kategóriát továbbra sem szeretnének adni nekik.
Arnold Schwarzenegger és Danny De Vito (Fotó: Kevin Winter/Getty Images)
Ragyogó formában volt a Saturday Night Live egykori csillaga, Kate McKinnon is, aki a kamerák kereszttüzében tudta meg, hogy a Jurassic Park-filmek nem számítanak dokumentumfilmnek. De öröm volt viszontlátni az Ikrek csillagait, Arnold Schwarzeneggert és Danny De Vitót is egymás mellett, akik nem az ikrekes, hanem a batmanes élményeiket elevenítették fel: utóbbinak még volt egy szórakoztató csörtéje az egykori Batmannel, Michael Keatonnel is, aki a közönség soraiban foglalt helyet.
Nagyszerű ötletnek bizonyult, hogy a színészi kategóriák jelöltjeit mindig öt korábbi nyertes konferálta fel, mindegyikük külön szólva egy-egy jelölthöz. Bár ilyen rövid idő alatt kevesen tudtak igazán emlékezeteset nyújtani, de Nicolas Cage-nek és Sam Rockwellnek így is sikerült. Az ötös felállással pedig azt is elérték, hogy az Oscar nyertese valóban igazán meghatódott a színpadra lépve, hiszen látta, milyen illusztris társasághoz csatlakozik.
Nicolas Cage, Ben Kingsley, Brendan Fraser, a díjazott Cillian Murphy, Matthew McConaughey és Forest Whitaker az Oscar-backstage-ben (Fotó: Richard Harbaugh/A.M.P.A.S. via Getty Images)
Egy-két kivétellel jók voltak az előadott betétdalok is, ám itt egyértelműen a Barbie vitte a prímet. Billie Eilish szívhez szólóan énekelt, Ryan Gosling meg akkora show-t csinált az I’m Just Ken előadásával, hogy utána percekig alig tértem magamhoz. Erre az előadásra még évek múlva is emlékezni fogunk. Ezt részletesebben itt fejtettem ki.
Feltűnő volt, hogy mind a kategóriákat prezentálók, mind a díjazottak idén összeszedettebbek voltak a szokásosnál: sok jól felépített beszédet kaptunk, és érdekes módon mindenki a humoránál volt: sokszor még a meghatóbb pillanatokba is sikerült becsempészniük egy poént, mint amikor Christopher Nolan a feleségét, Emma Thomast nemcsak a filmjei, hanem a gyerekei producerének is nevezte.
Erős volt tehát a 2024-es Oscar-gála, és végre tényleg igazi show-ként épült fel. Nem voltak üresjáratok, nem voltak komolyabb bakik vagy kínos lezenélések, és öröm volt ezt a meghatott sztárokban gazdag filmünnepet látni. Az irány tehát jó: az Oscar végre ismét bizonyította, hogy egy filmes díjátadó gála nem lejárt tévés formátum, feltéve, ha jól csinálják. Most jól csinálták. Azt pedig, hogy ez idén a mozi ünnepe volt, jól mutatja, hogy a streamingszolgáltatók az előző évekkel ellentétben alig kaptak díjat.
Jessica Lange, Emma Stone, Jennifer Lawrence, Sally Field, Charlize Theron és Michelle Yeoh (Fotó: Richard Harbaugh/A.M.P.A.S. via Getty Images)
LEGJOBB FILM
Oppenheimer
LEGJOBB FÉRFI FŐSZEREPLŐ
Cillian Murphy (Oppenheimer)
LEGJOBB NŐI FŐSZEREPLŐ
Emma Stone (Szegény párák)
LEGJOBB FÉRFI MELLÉKSZEREPLŐ
Robert Downey Jr. (Oppenheimer)
LEGJOBB NŐI MELLÉKSZEREPLŐ
Da’Vine Joy Randolph (Téli szünet)
LEGJOBB RENDEZŐ
Christopher Nolan (Oppenheimer)
LEGJOBB EREDETI FORGATÓKÖNYV
Egy zuhanás anatómiája (Justine Triet, Arthur Harari)
LEGJOBB ADAPTÁLT FORGATÓKÖNYV
Amerikai irodalom (Cord Jefferson)
LEGJOBB NEMZETKÖZI JÁTÉKFILM
Érdekvédelmi terület (Nagy-Britannia)
LEGJOBB ANIMÁCIÓS FILM
A fiú és a szürke gém
LEGJOBB LÁTVÁNY
Szegény párák
LEGJOBB FÉNYKÉPEZÉS
Oppenheimer (Hoyte Van Hoytema)
LEGJOBB JELMEZ
Szegény párák (Holly Waddington)
LEGJOBB VÁGÁS
Oppenheimer (Jennifer Lame)
LEGJOBB MASZK
Szegény párák
LEGJOBB ZENE
Oppenheimer (Ludwig Göransson)
LEGJOBB BETÉTDAL
Barbie (Billie Eilish, Finneas O’Connell: “What Was I Made For?”)
LEGJOBB HANG
Érdekvédelmi terület
LEGJOBB VIZUÁLIS EFFEKTEK
Godzilla Minus One
LEGJOBB DOKUMENTUMFILM
20 Days in Mariupol
LEGJOBB RÖVID DOKUMENTUMFILM
Az utolsó hangszerjavító műhely
LEGJOBB RÖVID ANIMÁCIÓS FILM
WAR IS OVER! Inspired by the Music of John and Yoko
LEGJOBB RÖVIDFILM
Henry Sugar csodálatos története