Kinek jut eszébe 822 kilométernyi nyílegyenes utat építeni a sivatag közepén? Az olajtársaságoknak! A múlt század negyvenes éveiben született meg a terv Szaúd-Arábiában, hogy az Európába és Amerikába szánt olajszállítmányok útját jelentősen lerövidíthetnék egy masszív olajvezetékkel. Csakhogy a Transz-Arábia csővezeték (Trans-Arabian Pipeline) építéséhez és majdani karbantartásához egy útra is szükség volt. Mivel a vezetéket praktikus okokból nyílegyenesre tervezték, a mellette húzódó útnak is annak kellett lennie: így született meg a ma már 85-ös főútként ismert Tapline, a világ leghosszabb egyenes útja.
Forgalom a 85-ös főúton 1982-ben (forrás: Wikipedia)
Száguldás, sivatag, szerelem
Az üzemeltető olajtársaság által kivitelezett Tapline az 1950-es megépülésétől kezdve nagyjából másfél évtizeden át csupán egy murvából készült út volt, aminek nem szántak más szerepet, mint azt, hogy rajta keresztül karbantartható legyen az olajvezeték, illetve a kormány katonákat járőröztetett rajta, hogy senki se bánthassa a méregdrága vezetéket.
Csakhogy az utat felfedezték maguknak a kereskedők is, mivel rájöttek, hogy a portékáikat rajta keresztül hamarabb célba tudják juttatni. Ekkora a szaúdi kormány úgy döntött, hogy kezébe veszi az ügyet: saját költségen lebetonoztatták a kétsávos utat, és átvállalták magukra a karbantartás költségeit is. Megszületett a legendás kelet-nyugati irányú 85-ös főút, ami Jubaif városától vezet egészen a Perzsa-öbölben található Al Qaysumah városáig.
A betonút teljes hossza 1271 kilométer, ám ez nem végig nyílegyenes: az egyenes szakasza egy 822 kilométeres távot tesz ki. Szaúd-Arábiában a főutakon a gyér forgalom miatt meglehetősen baráti a sebességhatár: 140 km/h-val lehet legálisan száguldozni. Nagyjából tizenegy óra alatt végig lehet menni rajta.
Út és olajvezeték kéz a kézben jár (forrás: Wikipedia)
A végtelenbe és tovább
A hosszú út mentén kisebb települések, pihenőhelyek is kinőttek a sivatagban, lévén a vezetéken dolgozó munkásokat is el kellett szállásolni valahol. A 85-ös főút szerepe a nyolcvanas években kezdett megváltozni. Mivel az olajvezeték idővel korszerűtlenné vált, egyre kevesebb olaj folyt keresztül rajta. Már a hetvenes évek végétől jelentősen csökkent az ott átfolyó olaj mennyisége, hogy végül 1990-ben teljesen használaton kívül helyezzék azt. Ennek ellenére a 85-ös főút továbbra is fennmaradt, bár érezhetően csökkent a forgalma.
Az út az 1991-es Öbölháború során vált különösen fontossá: az amerikai csapatok rengeteg hadifelszerelést szállítottak rajta. Ha valaki száguldozni szeretne rajta, annak nem sok látnivalót kínál. Hiába nyílegyenes, éjszaka a sötétben különösen veszélyes tud lenni, mivel időnként tevék, illet kóbor kutyák és kutyafalkák haladnak át rajta, márpedig 140 km/h-val száguldva nagyon nehéz kikerülni őket, és nincs világítás.
Egyébként a világ második leghosszabb egyenes útja is Szaúd-Arábiában található, bár eltörpül a 85-öshöz képest: nagyjából 255 kilométer hosszú. Európában hasonló élményben nemigen lehet részünk: a leghosszabb egyenes utunk Franciaországban található (The Corso Francia) és mindössze 12 kilométernyi kanyarokat nélkülöző szakasz található rajta.