Gimiből nyugdíjba: a filmek és sorozatok túlkoros kamaszai

TóCsa | 2024. Június 17.
37 évesen tinit alakítani? Lehetséges. 22 évesen eljátszani, hogy a 15 éves színész által játszott testvéred valójában nem a húgod, hanem a nővéred? Belefér. A filmipar szereti a kamasz szerepeket idősebb színészekre bízni, amiből időnként egészen bizarr szituációk születnek.

Amikor a négy évadot megélt, nagy sikerű Netflix-tinisorozatban, az Én még sosem…-ben megismerhettük a főhősnőnk álompasiját, Paxton Hall-Yoshidát, a tévé előtt ülve elég sokan szisszenhettek fel. Nem azért, mert Paxton ne lett volna álompasi, hanem pont azért, mert túlságosan az volt: az őt alakító Darren Barnett 29 évesen játszotta el először a szerepet, és már 32 volt, amikor a negyedik évadban alakította a figurát. Semmi kamaszos nem volt benne, egy érett pasit láthattunk a képernyőn.

Az, hogy a színész jóval idősebb volt, mint az általa játszott szerep, különösen azért szúrt szemet, mert a főhősnőt, a Paxtonnal elvileg egykorú Devit tényleg egy majdnem kamaszkorú, az első évad idején 19 éves lány, Maitreyi Ramakrishnan alakította. A kettejük közti kontraszt így igazán látványos volt.

Hogy a dolognak nem volt különösebb hírértéke, leginkább annak köszönhető, hogy már rég megszoktuk, hogy a filmek és sorozatok teli vannak túlérett tinédzserekkel. James Dean 24 évesen játszotta a Haragban a világgal lánglelkű kamaszát, Olivia Newton-Johnnak pedig 30 évesen kellett elhinnünk a szerelmes tinilányt a Grease-ben.

Darren Barnet és Maitreyi Ramakrishnan az Én még sosem…-ben (Fotó: ©Netflix/Courtesy Everett Collection/Profimedia)

Mi a baj a valódi kamaszokkal?

Bár semmilyen írott szabály nem rendelkezik arról a filmiparban, hogy a kamaszokat nagykorú színészeknek kell játszaniuk, és időről időre előfordul, hogy valóban a szerepeikhez hasonló korú gyerekek játszhatnak a filmekben és sorozatokban (jól ismert példa a Stranger Things szereplőgárdájának nagy része), összességében sokkal több szól a valódi kamaszok szerepeltetése ellen, mint mellett.

Louis Malle rendező és Brooke Shields a Pretty Baby forgatásán, 1978-ban (Fotó: Paramount Pictures/Profimedia)

Finn Wolfhard a Pinocchio 2022-es premierjén és 6 évvel ezelőtt, a Stranger Things első évadában (Fotó: Profimedia)

Amikor a kamaszok mégis bizalmat kapnak

A problémák ellenére bőven találunk arra is példát, amikor a nehézségek ellenére bevállalják a kamaszok foglalkoztatását. Általában ilyenkor az ok nagyon egyszerű: az adott színész volt a legalkalmasabb az adott szerepre. A Nulladik óra című nyolcvanas években készült gimis klasszikusban például a legtöbb szereplő a húszas éveiket taposva játszik gimnazistát, de John Hughes rendező Molly Ringwald és Anthony Michael Hall kedvéért kivételt tett: ők valóban annyi idősek voltak, mint a filmbéli karaktereik.

Aztán ott vannak a produkciók, melyek direkt figyelnek arra, hogy a képernyőn látott kamaszokat valóban kamaszkorú (vagy legalább ahhoz nagyon közeli életkorú) szereplők formálják meg. Ez azokra a filmekre, vagy inkább sorozatokra jellemző, melyek célközönségét nagyrészt a tinédzserek teszik ki. Ők ugyanis erősebb kötődést tudnak kialakítani a szereplőkkel, amennyiben látják rajtuk, hogy valóban olyanok, mint ők. Ezért lehet az, hogy például a legtöbb Disney Channel-es vagy Nickelodeon-os élőszereplős sorozat főszereplői valóban kamaszok, legyen az a Hannah Montana, Indul a risza!, iCarly vagy az Amanda Show. Ezeknek a sorozatoknak nem céljuk a felnőtt nézők bevonzása, kimondottan arra mennek rá, hogy minél erősebb kötődést alakítsanak ki a kamasz célközönségükkel.

Bella Thorne és Zendaya az Indul a risza! gyerek sztárjai (Fotó: Profimedia)

Amikor egy Pókember filmhez a húszas évei végén járó Andrew Garfieldot választották ki címszereplőnek a gimnazista Peter Parker megformálásához, sokan akadtak ki a döntésen, de a stúdió szemszögéből volt benne logika. Egy Pókember-mozi van annyira drága, hogy ne csak a tinikhez, hanem minden korosztályhoz szóljon, és amiatt, hogy egy vonzó, fiatal pasi és nem egy kamasz a főhőse, rögtön tágabbra nyílhat az olló.

Nagy ugrások

Sok színészre jellemző, hogy a húszas évei nagy részében gimnazistákat, esetleg fiatal főiskolásokat alakít. Csakhogy amikor ez a korszak véget ér, nem feltétlenül a korának megfelelő szerepek kezdik őt megtalálni. Ez főképp a színésznők esetében feltűnő, Hollywood ugyanis nagyon szereti az érettebb női szerepeket is fiatalabb színésznőkkel eljátszatni.

Nemrég Carla Gugino mesélte el, mennyire vicces volt, amikor 27 évesen eljátszhatta a Kémkölykök női főszerepét. Egy 10 és 11 éves gyerek anyukája volt, aki ráadásul a történet idején már tíz éve dolgozott profi kémként.

Egy ilyen életpályához legalább tíz évvel idősebbnek kellett volna lennie az én koromnál

– mesélte nevetve egy interjú során.

Kémkölykök (2001)

Látványos ugráson esett át Katie Holmes is, akit a világ a Dawson és a haverok című sorozatban zárt a szívébe, ahol a színésznő hat évadon keresztül játszotta Joey-t, aki gimnazistaként kezdte a sorozatot, és mire a végéhez értünk, már egyetemista lett. Holmes 25 évesen hagyta ott a szériát, de két évvel később már államügyészként láthattuk a Batman: Kezdődikben, vagyis egy olyan pozícióban, amit jellemzően nála azért idősebb emberek szoktak betölteni.

Extrém esetek

Az, hogy húszas éveikben járó színészek kamaszokat alakítanak, már-már annyira mindennapos, hogy kár lenne elkezdeni sorolni, mert túl sok a példa, rengeteg népszerű gimis sorozat (13 okom volt…, A pletykafészek) és tinifilm (Amerikai pite, Bajos csajok, Spinédzserek) stáblistája van teli túlkoros tinédzserekkel. Viszont, akad néhány extrém példa, amit mindenképp érdemes külön is bemutatni.

Maya Erskine és Anna Konkle (Fotó: Hulu)

A bevezetőben említett szituáció Saoirse Ronan és a nála akkor hét évvel idősebb Rose McIver között fordult elő a Komfortos mennyország című film készítése során.

Források: (1) (2) (3) (4) (5)

Exit mobile version