Nem kell túl mélyre ásni a történelemben ahhoz, hogy az ember olyan ragadványnevekre bukkanjon, amik többet árulnak el viselőjükről, mint egy tankönyv. Polconszaró György például azzal érdemelte ki a „jó hírnevét”, hogy szerette volna a vécézés intézményét kicsit megreformálni. Hogy ez hogyan sikerült? Arról a neve mellett korábbi cikkünk is árulkodik.
De nem véletlenül lett IV. Iván orosz cárból Rettegett, ahogyan a Vak Bottyán elnevezés mögött is sejthető, hogy mi történt Bottyán János látásával. Ám beszéljenek helyettünk a következő személyek és a rájuk aggatott gúnynevek!
Tükröm, tükröm
A legárulkodóbb neveket a történelem során leginkább a külső alapján sikerült az embereknek kivívniuk. Élt egy férfi a 15. században, aki Hétseggű Lászlóként vonult be a köztudatba, pusztán azért mert méretesebb volt a hátsója, mint egy Kardashiané. Vagy ott van Kékfogú Harald, Dánia és Norvégia egykori uralkodója, aki rajongva szerette az áfonyát, de ez lett a veszte. A gyümölcs megszínezte a fogait, és onnantól kezdve már nem „csak” Haraldnak hívták, hanem megkapta a kékfogú előtagot is.
Az uralkodó egyébként meglehetősen ügyes kézűen irányította a két országot, így közel ezer évvel később egy bizonyos adatátviteli lehetőséget is ihletett Bluetooth néven, hiszen olyan ügyesen kapcsolta össze az országokat, ahogyan a bluetooth is egymáshoz csatlakoztatja az eszközöket. Ezt nevezzük elégtételnek!
I. Harold dán király (Fotó: Profimedia)
Azonban nem ő volt az egyetlen Harald, akit ragadványnévvel illettek. Norvégia első királya szintén ezt a keresztnevet viselte, annyi különbséggel, hogy ő a jól csengő Széphajú előtagot is elnyerte hozzá. Történt ugyanis, hogy Harald megfogadta: addig nem fésüli ki és vágja le a haját, amíg el nem nyeri szíve hölgye kezét. A dolog 10 évig tartott, Harald pedig történelmet írt. Korabeli források szerint derékig érő, dús szőke hajával a nők kedvence volt.
Visszatérve a hazai pályára, Teveszájú Lipótot senkinek nem kell bemutatni. A 17-18. században uralkodó magyar király a belterjességnek köszönhetően a Habsburgokra jellemző dús ajkakat örökölte, és mivel az egész állkapcsa a kelleténél jobban előre ugrott, és ajkai is duzzadtak voltak, egy tevéhez hasonlították. (Azt már csak halkan jegyeznénk meg, hogy manapság az emberek több százezret fizetnek ki azért, hogy egy ajakföltöltéssel ilyen formát érjenek el…)
I. Lipót és az ő híresen vastag ajkai (Fotó: Wikipédia/I. Lipót magyar király/Benjamin Block festménye)
Viking sárm
A vikingek az élen jártak, ha valamilyen plusz jelzővel kellett illetniük társaikat. Mocskosfing Eystein gyomorproblémái igencsak kellemetlenek lehettek, különösen egy hajón összezárva. Innen eredeztethető a neve, amivel ma valószínűleg ő lenne a reklámarca az emésztéssegítő gyógyszereknek. Sejthető, hogy a híres harcos, Sörszerető Eirik sem azzal érdemelte ki a gúnynevét, hogy olyan bátor, netán rettenthetetlen lett volna. Egyszerűen nem vetette meg a sört, amivel valószínűleg még a többi viking társát is lepipálta, ez pedig nem kis szó.
Az altáji humor sem állt messze a kalandozó hódítóktól, Vajpéniszű Kolbeinn impotenciazavarát megelőzte a gúnyneve. Akárcsak Hajókeblű Thorbjorgét, akivel a természet egészen bőkezűen bánt mellkas tájékon, a mellei ringása pedig megihlette kortársait. Szexista volt? Igen. De hát ezekben az időkben még nem létezett sem feminizmus, sem női jogok.
Egyébként Magyarországon is létezett egy Lágyfaszú László, de róla a nevén kívül szinte semmilyen emlék nem maradt fent sajnos.
Jelenet az Erik a Viking c. filmből (1989)
Ne fürgyé’ le!
Azt tudjuk, hogy elődeink higiéniai szokásai messze alul múlták azt, amit ma ismerünk, de még közöttük is akadtak néhányan, akik számára a rendszeres tisztálkodás kihívást jelentett. Mosdatlan András nemes úrként megtehette volna, hogy több figyelmet szán a megjelenésére – már csak azért is, mert az 1370-es években a szappanfőzés már nem volt ismeretlen fogalom.
A dési ispánt azonban nem zavarta, hogy nem lehetett mellette megmaradni, ezért kortársai gondoskodtak róla, hogy ragadványnevét se tudja magáról sose lemosni. Akárcsak Mocskos Fülöp, aki valószínűleg vagy víziszonyos volt, vagy félt, hogy elkopik a bőre, ha rendszeresebben tisztálkodik. Ezért inkább nem tette.
Királyi kiváltságok
Nehogy azt gondold azonban, hogy a királyok, császárok mentesültek az efféle gúnyolódás alól. V. Trágyanevű Konstantin bizánci császárról az ellenfelei híresztelték, hogy a keresztelőmedencébe piszkított. Tényleg így volt? Elképzelhető, de akkor is övön aluli felróni egy gyereknek, hogy a keresztelőjén ilyen történik vele.
IX. Alfonz leóni király sem volt szerencsésebb: ő a Nyálas Alfonz nevet viselte, ugyanis a legenda szerint izgatottságában folyni kezdett a nyála. Újabb norvég királyt is említünk – úgy tűnik, a norvégok szeretnek ilyen-olyan jelzőkkel hivatkozni egykori uralkodóikra – ő nem más, mint III. Magnus, akinek a lábán nem nőtt szőr, ezzel a Csupaszlábú Magnus gúnynévre tett szert. Egy olyan kultúrában, ahol a férfiasságot egyenes arányban mérték a szőrösséggel, Magnus nem sok jót remélhetett.
Nem kell különösebben gondolkodni azon sem, hogy Apaszerető Ptolemaiosz mivel érdemelte ki a nevét. A görög férfi gyakorlatilag az egész családját lemészároltatta, ha valami olyat tettek, ami nem tetszett neki. Egyetlen ember életét kímélte meg: az apjáét.
Végül, de nem utolsó sorban a nyugati frank király, II. Lajos a Hebegő gúnynévvel volt kénytelen az életét leélni, ugyanis a beszéd nehezére esett, gyakran akadt össze a nyelve.