A rajongók mire számíthatnak a negyedik évadtól? Más lesz, mint a korábbiak?
Laura Bispori: A legfontosabb változás kétségtelenül az, hogy két új színésznő, Alba Rohrwacher és Irene Maiorino játssza Elena és Lila szerepét. Lesz benne dráma, lesz benne fájdalom, ugyanakkor lesz benne rengeteg élet és rengeteg szenvedély is. Lesz szerelem, lesz szex és erős érzelmek, de mindez már ott volt a korábbi szezonokban is. A fő különbséget az jelenti, hogy mindezt a karakterek már érett felnőttként élik át. Ez az évad egy hosszabb életszakaszt fog át, de itt már nem Elena és Lila lesz az, aki a legtöbbet változik, hanem a gyermekeik, akik fontos karakterré válnak.
Saverio Costanzo: Elena és Lila itt már idősebb korban látnak rá az életükre, és emiatt másképp gondolkodnak róla. Hiszen mindannyian másképp látjuk az életünket, ha húsz, és másképp, ha már negyven vagy ötvenévesek vagyunk. Jobban értjük önmagunkat és jobban értjük a saját határainkat. Emiatt érett felnőttként mást jelent a szenvedély, mást jelent a szerelem és mást jelent a szex is. Ebben a korban már sokkal tudatosabbak vagyunk. És ez az a korszak, amikor átéljük, hogy az ideáink gyakran összetörnek a valóság súlya alatt. Ennek drámai következményei lesznek ebben a szezonban. Úgy érzem sikerült rendkívül erős érzelmekkel lezárnunk a sorozatot.
Tudom, hogy szükséges lépés volt, de mit gondoltok, nagyot kockáztattatok azzal, hogy lecseréltétek a két főszereplőt három évad után? Nem lett volna célszerűbb a harmadik évad közepe felé színészt váltani, amikor a karakterek már a harmincas éveiket tapossák?
Saverio Costanzo: Mégis pontosan hol kellett volna színészt váltanunk a harmadik szezonban? Tény, hogy az évad közepe felé volt egy nagyobb időugrás, de Daniele Luchetti, a harmadik szezon showrunnere úgy döntött, inkább végig megtartja Margherita-t és Maia-t, hiszen ők ketten annyi munkát fektettek abba, hogy tökéletesen átlényegüljenek Elenává és Lila-vá. Daniele tudta, hogy túl fiatalok a szerepeikhez, de
segített, hogy a hetvenes években a nők még jóval fiatalabban házasodtak és korábban vállaltak gyereket, így a nézők a fiatal koruk ellenére könnyebben el tudták fogadni őket családanyaként.
Margherita és Gaia csodálatos munkát végeztek, és ezt meghálálhattuk nekik azzal, hogy a harmadik szezonban igazán érett, felnőtt és komplex szerepekben bizonyíthattak. Végül a negyedik szezonban következett be a színészcsere, és ezzel a döntéssel Elena Ferrante is egyetértett.
Saverio Costanzo és Laura Bispuri (fotó: Marleen Moise/Getty Images)
A harmadik évad végén a mosdójelenetben már egy pillanatra láthattuk a cserét, amikor egy vágás után a tükörből már nem Margherita, hanem az Elene karakterét a negyedik évadban játszó Alba Rohrwacher tért vissza. Erre miért volt szükség?
Saverio Costanzo: Szerettük volna, ha a színészváltás kap egyfajta mágikus mellékízt, lesz az egésznek valami varázslata. A tükörből új színész néz vissza jelenet ezért került a harmadik évad végére: ezzel jeleztük, hogy a negyedik szezon már valami más lesz. Elena karaktere amúgy is hoz egy fontos döntést abban a jelenetben, bizonyos szempontból utána más emberré válik. A változását ezzel is ki tudtuk fejezni.
A Briliáns barátnőmnek az évek során nagyon hűséges rajongótábora lett. Mit gondoltok, mi teszi a sorozatot különlegessé?
Laura Bispori: Talán az, hogy olyan, mint egy igazán hosszú mozifilm. Mozifilmes igényességgel készül. A Briliáns barátnőm egy pszichológiai dráma, és ez a műfaj egyáltalán nem számít megszokottnak. A középpontjában két nő barátsága áll, és ebben olyannyira elmélyül, amire csak nagyon ritkán találunk példát.
Saverio Costanzo: A legtöbb tévésorozatot több rendező rendezi, viszont a Briliáns barátnőmnél figyelünk arra, hogy az évadokat lehetőleg egy rendező valósítsa meg. Ebben a sorozatban fontos, hogy a rendező stílusa és kézjegye is megjelenjen, és ezt egy rendező mellett tartjuk megvalósíthatónak, mert így nem kell olyan kompromisszumokat kötni, ami a saját hangja kárára menne. Szerencsére az HBO is támogatta ezt, és ez a megközelítés szintén a mozit idézi. Mi nem termékként, hanem művészetként tekintünk erre a sorozatra, és szerintem ezt a nézők is érzik. És persze van egy ragyogó alapanyagunk is Elena Ferrante nápolyi regényeinek köszönhetően.
Fotó: Vittorio Zunino Celotto/Getty Images
Laura Bispori: Van valami különleges Elena és Lila kapcsolatában. Ez nemcsak egy szimpla barátság, és mivel a nézők nem tudják, hová vezet mindez, végig a történet és a karakterek mellett tartja őket. Izgalmas a köztük lévő pszichológiai feszültség, és ez ad némi misztikumot a sorozatnak. Elena Ferrante a két barátnő érzelmeinek mélyére ásott, sokan tudtak kapcsolódni a regényekhez, és a többségüket érdekli, hogy újra átéljék a könyvek nyújtotta élményt, csak immár egy sorozatot nézve.
A könyvek rajongói valósággal bálványozzák Elena Ferrante regényeit. Nagy terhet ró rátok, hogy hűen keltsétek életre mindazt, amit Ferrante a könyveiben megálmodott?
Laura Bispori: Ferrantet azért szeretik annyira az olvasói, mert a könyveiben megjelenő karakterek és érzelmek annyira igazinak hatnak. Emiatt rendezőként a legfontosabb feladatom az volt, hogy a lehető legszorosabban együtt dolgozzak a kész színésznővel a karaktereiken. Át akartam adni, milyen érzelmeken mennek át, azt szerettem volna elérni, hogy a nézők az ő érzelmi hullámaikon lovagoljanak. Szeretek nagy szabadságot adni a színészeimnek, mert így számomra is egy nagy utazás a forgatás, ahol nem tudhatom pontosan, hol kötök majd ki. Minden felvétel előtt biztosnak kellett lennem abban, hogy megvan az érzelmi szint, amire szükségünk van a történet folyásához. Ha nem volt meg, akkor addig dolgoztunk, hogy megtaláljuk. Szándékosan használtam sok hosszú, vágás nélküli felvételt, hogy ne zavarjam meg a színészeimet az érzelmek átélésében, ne zökkentsem ki őket a szerepükből.
Saverio, a Briliáns barátnőm egy nagyon női történet, férfiként mégis te vagy a vezető írója és showrunnere. Hogyan tudtad kiérdemelni Elena Ferrante bizalmát?
Saverio Costanzo: Szerencsére nem kellett megdolgoznom érte, mert ő volt az, aki megkeresett ezzel a munkával. Őszintén szólva saját magamtól biztosan nem mertem volna belevágni olyan népszerű könyvek adaptációjába, mint amilyenek a nápolyi regények. Egyszer már megégettem magam A prímszámok magánya című rendkívül népszerű könyv filmadaptációjával, és utána megfogadtam, hogy többé nem dolgozom ennyire népszerű és sokak által kedvelt regénnyel. Aztán Elena Ferrante kiadója felhívott azzal, hogy Elena azt szeretné, ha én készítenék sorozatot a regényeiből. Ijesztő volt a feladat, azt se tudtam, hogyan kezdjek bele.
Nagy rajongója voltam a regényeknek, és tudtam, mekkora csalódást élnék át, ha látnék egy rossz adaptációt. Nem akartam én lenni az, aki elkészít egy gyenge adaptációt.
De nagyon sokat segített, hogy Elena bizalmat szavazott nekem, és ahogy egyre többet gondolkodtam rajta, egyre inkább láttam magam előtt, mit kellene kezdenem vele.
Fotó: Rocco Spaziani/Archivio Spaziani/Mondadori Portfolio via Getty Images
Hogyan működik a közös munka Elena Ferranteval, a titokzatos írónővel, akit senki sem ismer?
Saverio Costanzo: Elena nagyon kemény nő, aki pontosan tudja, mit akar. Végig e-mailben kommunikáltunk, szerintem életemben senkivel nem e-maileztem annyit, mint vele. Ha kinyomtatnám neked, egy kisebb dombnyi e-mailt kapnál. A kapcsolatunk az évadok során folyamatosan fejlődött, megtanultunk nagyon hatékonyan kommunikálni egymással. Ettől még nem szoktunk együtt vacsorázni, és
azt sem merem mondani, hogy ismerem őt, hiszen sohasem találkoztunk, semmit sem tudok róla. De a munka szintjén kialakítottunk egy jól működő közös nyelvet, amitől nagyon sokat kaptam, és aminek köszönhetően sokat fejlődtem.
Elena már az elején megadta nekem a bizalmat, és ahogy az elején, úgy a végén is bízott bennem. De nemcsak bennem bízott, hanem a sorozat többi írójában és a rendezőkben is. Elena Ferrante barátjának lenni olyan érzés, mintha egy szellemmel barátkoznál. Kicsit furcsa, de mára sikerült megszoknom.
A 4. évad stábja (fotó: Marleen Moise/Getty Images)
A Briliáns barátnőm évadjai a Max-on láthatók, a negyedik évad új epizódjai hétfőnként érkeznek.