Elena Ferrante: A felnőttek hazug élete

„Tisztára olyan a pofája, mint Vittoriának!” – A kamaszévei elején járó Giovannának olyannyira elevenébe találnak Elena Ferrante A felnőttek hazug élete című könyvében apja kihallgatott szavai, hogy ez a mondat mérföldkő lesz az életében. Egy olyan életkorban, amikor egyébként is kezdünk mindent megkérdőjelezni, ami addig egyértelműnek és a világ megmásíthatatlan rendjének tűnt, amikor a szülők bálványból kezdenek esendő földi halandókká válni, amikor a testi és lelki változások egyre rémisztőbbek és mi egyre jobban össze vagyunk zavarodva, egy ilyen mondat lavinát indíthat el. Különösképpen, ha addigi

életünkben alig párszor láttuk ezt a bizonyos Vittoriát és már nem is emlékszünk az arcára.

Giovanna alig tud valamit az apja rokonságáról, akik értelmiségi családjával ellentétben Nápoly munkásnegyedében élnek és gyakorlatilag kitagadták az apját. Ő viszont elszánja magát, hogy mindenképpen megismeri az apja húgát, Vittoriát, ha már az övéhez hasonlították a fizimiskáját.

A találkozás mindent megváltoztat.

A kamaszodó Giovanna előtt egy merőben más világ tárul fel, az addig ismertektől abszolút különböző emberekkel, gondolkodásmóddal, zavaros viszonyokkal és évtizedes családi sérelmekkel. Miközben a két világ között próbál lavírozni, meg kell küzdenie a saját fejlődő nőisége, a férfiakra gyakorolt hatása és az első szerelem szépsége és gyötrelmei okozta problémákkal is.

Elena Ferrante új könyve (Kép: Park Kiadó)

Sokan és sokszor írtak már a felnőtté válásról,

ami akkor sem könnyű, ha az ember szüleinek házassága nem éppen ebben az időben omlik össze, ha a biztosnak tűnő családi háttér nem ekkoriban válik hónapok alatt semmivé, és a bálványozott apáról nem derül ki, hogy igazából egy kisstílű figura, és véletlenül sem az a kiemelkedő koponya, akinek egész életünkben hittük. A világsikerű Nápolyi könyvek titokzatos szerzője, Elena Ferrante senkit sem kímél regényében:

a felnőttek vizet prédikálnak és bort isznak, álszentek, hazugok és gyengék.

Ahogy legalább néha mindenki. Ez talán a felnőtté válás legfájóbb felismerése, hogy nincsenek igazán tiszták és jók, legfeljebb csak olyanok, akik jobban próbálkoznak, mint mások. És miközben Giovanna mind jobban megundorodik a felnőttek hazug világától, egyre többször folyamodik ő maga is az eszközeikhez, és egyre többször ismeri fel magában az önzést, a számítást.

Még évei vannak addig, amíg igazán felnőtté válik.

Hogy végül pont olyan lesz-e, mint a megvetett, hazug felnőttek? Ki tudja. Bár kivételesen intelligens és önreflektív személy, a válasz valószínűleg igen. Mert általában így teljesedik ki a felnőtté válás.

• Elena Ferrante: A felnőttek hazug élete
• Park Könyvkiadó, 2020
• Fordította: Király Kinga Júlia

Kiemelt kép: Getty Images

Csak az ember olvas:

• Azt hiszed, az Ördögűző című film szörnyű? Akkor nem olvastad az Ördögűző című regényt
• Az esti mese sosem megy ki a divatból, ajánlunk hozzá 3 remek mesekönyvet
• Mit mondhat egy négyévesnek Frida Kahlo vagy Anne Frank története?