Már a hetvenes éveiben járt Al Pacino, amikor feltűnt neki, hogy kisemmizték. A színész számára az lett gyanús, hogy egy méregdrága nyaralás után jött haza, a számlaegyenlegei alapján mégis úgy tűnt, mintha semmi pénzt nem költött volna.
Pacino-t 2011-ben kezdték el figyelmeztetni az ismerősei, hogy a könyvelője nem megbízható (azóta csalás és piramisjáték miatt sokévnyi börtönre ítélték), de eleinte nem foglalkozott vele. Az ominózus nyaralás után azonban alaposan utánajárt a pénzügyeinek és rájött: kirabolták.
Le voltam égve. Volt 50 millió dollárom, aztán semmim sem maradt. Volt ingatlanom, de pénzem nem volt. Ebben a szakmában, ha 10 millió dollárt keresel egy filmen, az nem 10 millió. Mert az ügyvédek, az ügynökök, a sajtósok és az állam után nem 10, hanem 4,5 millió marad a zsebedben. De afölött költesz, mert nagy lábon élsz. És így veszíted el. Nagyon furcsa, ahogy ez történik. Minél több pénzt keresel, annál kevesebb marad.
– írja Al Pacino a Sonny Boy című most megjelenő – később magyarul is kapható lesz – életrajzi könyvében, amit a Variety szemlézett.
Pacinonak vissza kellett fognia a kiadásait. Ekkor tűnt fel neki, hogy csak a kertészeknek évi 400 ezer dollárt fizet egy olyan ingatlan gondozásáért, melyben nem is lakik ott. Kénytelen volt eladni az egyik házát, valamint szakítania kellett azzal a szokásával is, hogy válogatós legyen.
Több filmet elvállalt kizárólag a pénzért (így került az Adam Sandler-féle Jack & Jillbe is), és szakított azzal az elvével is, hogy nem szerepel reklámokban.
Mivel már a hetvenes éveiben járt, már nem keresett olyan nagy pénzeket mint korábban, amit azzal tudott kompenzálni, hogy többet forgatott. Emellett elvállalt számos pódiumbeszélgetést, és meglepve tapasztalta, hogy sokat fizetnek az emberek azért, hogy ott üljenek egy teremben és őt hallgassák, mert hiába öreg, a mai napig kíváncsiak rá.