A fogkefe

Az egyéni szájápolás legfontosabb eszköze a fogkefe. A fogkefe akkor tudja a jó tisztítóhatás követelményeit kielégíteni és a szövetsérüléseket kiküszöbölni, ha mérete, formája, keménysége az adott egyénnek megfelelő, továbbá, ha könnyen irányítható. Követelmény még, hogy ne nedvszívó, ugyanakkor könnyen tisztítható és tartós legyen. A kiválasztáskor figyelembe kell vennünk a száj nagyságát, a fogak anatómiáját, a fogágy állapotát, a használó ügyességét, a lepedékképződés mértékét, és a használt fogmosási technikát.

A fogkefén belül három részt: fejet, szárat és az ezeket összekötő nyakat különítjük el. A fej, a sörtecsomók által kialakított sörtemező. A sörte anyaga, átmérője és hossza határozza meg a fogkefe keménységét.  A műanyag szál vastagsága szerint puha, középkemény és kemény fogkeféket  különíthetünk el. A legideálisabb keménység kérdése jelenleg sem eldöntött. Míg a középkemény és kemény keféknél a sörték ellenállásából adódóan nagyobb nyomást lehet helyezni a kefére a szálak széthajlása nélkül, és így használat közben a lepedékeltávolító hatás nagyobb, addig a nem megfelelően kivitelezett mosási technika következtében gyakrabban fordul elő az íny és a fogágy sérülése. Puha fogkefét kell ajánlanunk kisgyermekeknek, akik még csak barátkoznak a fogkefével, nem uralják kellően mozdulataikat, továbbá az időseknek, mivel szöveteik már sérülékenyek. Ugyancsak puha kefét kell ajánlani az ínyen végzett műtéteket követően, valamint az íny eróziójával, fekélyképződéssel járó megbetegedésekben.





A sörtéket négy-öt sorban, soronként 5-12 csomóban helyezik el. Lehetnek egymással párhuzamos, vagy egymás felé döntött, fordított V formájúak. A döntés célja az egymással érintkező fogfelszínek jobb tisztítása, valamint a szomszédos csomók jobb megtámasztása. Egy fogkefén belül azonos sörtecsomó-távolság kívánatos. Ismert téglalap, trapéz és ellipszis alakú elrendezés.

Ahhoz, hogy a leghatékonyabb tisztítást érjük el, és ugyanakkor ne okozzunk szövetsérülést, a fogkefe méretének illeszkednie kell a száj méreteihez. Általánosságban elmondhatjuk, hogy a sörtemező hosszának olyan nagynak kell lenni, hogy alkalmas legyen 2-3 fog egyidejű tisztítására.





A fejprofilformák alapján elkülönítünk egyenes, ferde fogazott, homorú, domború profilokat, illetve ezek kombinációját. A kialakítások célja minden esetben a nehezen tisztítható részek elérése. Célszerű olyan profilt választani, mely az adott anatómiai viszonyok között leginkább alkalmas az egymás felé tekintő felszínek, a fogínyhatár, és a hátsó fogak egyidejű alapos tisztítására.





A szár és a nyak rugalmas elemmel történő összekötése az íny és a fogágy sérülést hivatott csökkenteni. A 17°-ban hajlított szár-nyak esetén az örlők és a kisörlők belső felszíne 10%-kal jobban tisztítható, mint hagyományos egyenes fogkefékkel. Tanácsos azonban több fogkefét használni, mivel mindegyik fejtípusnak van előnye és hátránya, így több fejtípus használatával tovább fokozható a mechanikai fogtisztítás hatékonysága.

A fogkefetest alakjának a biztonságos felhelyezésben és a manőverek során átvitt erő szabályozásában van jelentősége. Ismert az egyenes, az S- és a bajonett forma.

A fogkefét időnként ki kell cserélni. Fontos, hogy mindig száraz fogkefével mossunk fogat, legyen idő a szálak kiszáradására. Ha a fogkefe állandóan nedves környezetben van, gyorsabban fertőződik, sörtecsomói felpuhulnak. Tanácsos tehát, hogy legyen külön reggeli és esti fogkefénk. Átlagos használat mellett a keféket 2-3 havonta cserélni kell.