| Minden harmadik ember hűtlen |
Nemcsak a ruha teszi az embert, hanem a beszéd is. Mivel a nyelvhasználat árulkodhat a tanultságról, az intelligenciáról és főképp a személyiségről, nem meglepő, hogy azok, akik ebben (is) hasonlítanak egymásra, tovább bírják egymás társaságát. Vagyis, akik sokat használnak például töltelékszavakat vagy idegen eredetű szavakat, azok szimpatikusnak fogják találni, ha a másik fél is ezt teszi. Sima ügy: akik ismerik egymást, hasonló körökben mozognak, azok hasonlóan is beszélnek, illetve írnak.
Az igazán boldog párok pedig egyenesen idomulnak egymáshoz és utánozzák is szerelmük beszédstílusát. Ezeket a kifejezésbeli hasonlóságokat úgy vizsgálták az említett tanulmányban, hogy felvették a párok beszélgetéseit és a rögzített szöveget később kielemezték. Azt mérték például, hogy az alanyok mennyire értik meg a névmásokat, amelyeket a másik fél használt. Kifejezetten nehéz ezeket követni például olyan női társalgásokban használt „ő”-ket, leginkább akkor, amikor egyszerre több férfiról van szó, és mindegyikre csak úgy hivatkoznak, hogy „ő”. Mégis melyik „ő”? Az „ő”-k többnyire relatív szabadon behelyettesítő változók a mondatokban, mint mondjuk egy másodfokú egyenletben az x-ek. Azoknak a pároknak, akiknél világos, hogy mikor ki az „x” illetve az „ő”, azoknak nagyobb az esélyük az együtt maradásra.
Tovább jártak együtt az olyan szerelmesek is, akiknek az átlagnál magasabb volt a kifejezőkészsége. A kutatás ennek a miértjére nem tért ki, de az lehet az oka, hogy a nyelvi készségek is tekinthetőek logikai készségnek, és mint ilyenek, segíthetnek a problémamegoldásban, azaz az együtt maradásban. Ugyanakkor az sem elképzelhetetlen, hogy a hiper kifinomult beszéddel operáló párok azért maradtak együtt, mert egyszerűen nem találtak volna mást, akivel úgy tudnak elbeszélgetni, ahogyan nekik kellemes. Tehát érdemes észben tartani, hogy hasonló a hasonlónak örül, és ez a beszédre hatványozottan igaz.
Forrás: www.yourtango.com