Tudjuk, a mai a fiatalok többnyire a virtuális térben élik az életüket: már nem olvasnak, mindent vizuálisan, képi formában “nyelnek be”, nem ismerik a könyvek illatát. Nem tudnak udvarolni, ismeretlen az a titkos izgalom, ami akkor keríti hatalmába a csillogó szemű érintetteket, amikor egy fiúnak megtetszik egy kislány, és cetlikre írt szerelmes üzenetekkel “ostromolja” őt az órák közötti szünetben. Az udvarlás jobb esetben sms formájában, vagy – ahogy Csernus is megmondta – a Facebookon küldött lájkok formájában ér célba.
Személytelen, nem kell a másik szemébe nézni, kockázat- és felelősségmentes, hiszen az elutasítás sem “face to face” történik. Nincsenek érintések. Emlékszem azokra a kis testi játékokra, amikor egy fiú hozzám ért az órák közötti szünetben – csak épphogy érintett –, és olyan borzongás futott rajtam végig, hogy a nem létező szőrszálaim is égnek álltak. Sajnos, a mai generáció nagy többsége nem ismeri ezt az érzést.
Ha egy fiatal társaságra vágyik, akkor csak fel kell mennie egy online felületre, ahol csetelni lehet. Megoldásként szolgálhatna persze, hogy online megbeszélnek egy találkozót, lekapcsolódnak, találkoznak, de sajnos nem ez a gyakorlat. A virtuális tér kényelmes, nem szükséges kimenni a szobából. Használóját kiragadja a valóságból. Ott tölti az idejét úgy, mint mi annak idején a téren vagy a parkban, a szellő lágyságát és egymás társaságát élvezve.
Csakhogy itt nincs szellő, társaság sem. Egyedül vannak használóik, pusztán a társas együttlét illúzióját élik meg. Továbbmegyek. Létezik egy úgynevezett chatroulette játék, melynek lényegét így hirdetik: “A chatroulette egy webkamerás-chates játék. A játék lényege, hogy a rendszer összekapcsol egy véletlenszerűen kiválasztott partnerrel. A Chatroulette-ben a részvételhez bekapcsolt webkamera és feltelepített Adobe Flash szükséges.”
Ha megnyitom az oldalt, akkor az első, amit meglátok, egy pornóoldal hirdetése. Ezen a felületen a fiatalok random módon kapnak “beszélgetőtársat”, aki a kamera előtt látható is. Ha nem szimpatikus, egy kattintással kidobható, a rendszer egy újabb “játékost” sorsol számukra. Igen ám, de ebben a játékban a legkevésbé sem “beszélgetni” akarnak a fiatalok.
A 14 éves Írisz meséli: “A szüleim rengeteget dolgoznak, sokat vagyok egyedül. Nincs testvérem. Hamar rátaláltam a chatroulettre. Izgalmas dolognak tűnt, hogy teljesen ismeretlen fiúkkal beszélgethetek és láthatom is őket. Ha nem tetszik, vagy nem szimpatikus, akkor csak egy kattintás, és máris jöhet a következő. Az első alkalommal meglepődtem azon, hogy sokan vagy félmeztelenek, vagy egy alsónadrágban fekszenek. Aztán hamar kiderült, hogy miért. Amikor elkezdtem beszélgetni, ismerkedni, akkor az első srác 5 perc után rám szólt, hogy mi lesz már, mikor mutatom meg a melleimet, mikor vetkőzök le, mert neki nincs ideje lacafacázni. Ha nem vetkőzök, akkor csá. A második meglepetés akkor ért, amikor egy fiúcsapat állt a kamera előtt, és röhögések mellett szorongatták a nadrágjukat, hogy: “Na mi lesz, kisanyám, te garbóban leszel?” Aztán találkoztam olyannal, aki már maszturbált, amikor engem bekapcsoltak hozzá, és sürgetett, hogy kezdjem már én is, mert az előző “kis kurva” pont akkor lépett ki, amikor ő eldurrant volna!” – A cikk folytatását itt találod!
A cikk szerzője Bibók Bea pszichológus, szexuálpszichológus, pár- és szexuálterapeuta. A Babes – Bolyai Tudományegyetem pszichológia szakán végzett, mint pszichológus. A Magyar Családterápiás Egyesület család- és párterápiás képzését követően a Semmelweis Orvostudományi Tudományegyetem posztgraduális képzésén tanult szexuálterápiát. Tagja a Magyar Családterápiás Egyesületnek és a Szexológiai Tudományos társaságnak, valamint a Magyar Szimbólumterápiás Egyesületnek.
| Ezt már olvastad?
Virtuális özvegyet csinált belőlem a párom >>> |