Virtuális özvegyet csinált belőlem a párom

Az angol szakirodalom cyberaffair, vagyis kiberviszony névvel illeti a virtuális hűtlenség műfaját, s körülírásával is megpróbálkozik: a világhálón keresztül létesített viszony lehet romantikus vagy szexuális töltetű, ami legtöbbször chatszobákban vagy egyéb kibervilágokban indul bimbózásnak – egy vagy akár több, randomszerűen kiválasztott partner irányában. Nem kell hozzá túl sok idő, az online tér magába szippantja a felhasználót, aki szépen-lassan, de biztosan átlép az internetfüggők zavaros dimenziójába, online partnere megbabonázza, függővé teszi. 

Anonimitás, kényelem és menekülés

Az online hűtlenség egyik legfontosabb eleme az anonimitás, arc és név nélkül lesz az online kaland igazán izgalmas; ebben a világban nem kell aggódni a beégés, felsülés miatt, itt nem nézik, ki milyen, mik a reakciói; gátlások, félelmek nélkül mehet az ismerkedés, a „szexualizálás”. Egy további előny a kényelem és a gyorsaság: az online csábításra tervezett portálok egyikén egy soproni üzletember két csuklómozdulattal elcsábíthat egy szegedi háziasszonyt anélkül, hogy különösebben megerőltetné magát.

A virtuális kicsapongás hasonló hatást idéz elő, mint a drog, egy lehetséges menekülési útvonal egy unalmas, magányos házasságból. Egy olyan világról van szó, ahol a fásult háziasszony pillanatok alatt kívánatos és szexuális lénnyé vedlik át – s nyilván olyan dózisban kapja a jóérzést, amire hétköznapi életén belül esélye sincs. De így érez az a férfiasságában bizonytalan családapa is, aki az online térben magabiztos szexistenként érez. A pozitív visszacsatolások és az önkielégítés jótékony mellékhatása, hogy a stressz, a mindennapi terhek megszűnnek, a mindennapi feszültségek feloldódnak. S bár a hagyományos értelemben vett megcsalás nem következik be, a cyberaffair következményei enélkül is súlyosak: az eddig szerető édesapa saját intim burkot épít maga köré, a szegedi háziasszony pedig megfeledkezik a gyerekeiről. 

Cyberözvegy, az áldozat

Túlzás nélkül állítható, hogy a virtuális viszonyt mindenki megsínyli: a hűtlenkedő, annak – valós – társa, de az esetleg bizakodó virtuális partner is megégetheti magát, hiszen ahogy a való életben, úgy a kibertérben is felsülhetnek a felek – különösen a nők. Rájuk inkább jellemzőbb, hogy érzelmileg is bevonódnak a virtuális afférba, miattuk vagy éppen belőlük lesznek aztán a cyberözvegyek (cyberwidow), akiket vagy egy virtuális szerető miatt hagyott el a férjük, vagy maguk is virtuális csábítók voltak, de elutasították őket. Bár első olvasatra a téma komolytalannak tűnik, ez olyannyira nincs így, hogy cyberözvegyek támogatására ma már külön csoportok alakultak, kézikönyvek születtek, amelyek abban segítik a megcsaltakat, hogy érzelmileg túltegyék magukat a megpróbáltatásokon. A traumák komolyak, az érintettek hajlamosak egyből magukban keresni a hibát, önértékelésük komoly csorbát szenved. 

Ezek az emberek nincsenek könnyű helyzetben, hiszen a virtuális hűtlenség ma még egy viszonylag új keletű problémakör a párkapcsolati problémák repertoárján, ráadásul azokból a szakemberekből sincs túl sok, akik jártasak lennének a modern világ útvesztőiben. 

Vészjós jelek

A hűtlen társ viselkedésében érdekes részlet, hogy a bűntudat miatt egyre fontosabb lesz számukra, hogy szeretetükről biztosítsák a társukat, ajándékokkal, kedveskedésekkel próbálják kompenzálni a rossz érzést.  

Sajnos a virtuális hűtlenkedés gyakran függőséggel párosul, amiből kigyógyulni nem könnyű, a gyógyulási folyamatban pedig fontos a társ hozzáállása. Ez olyannyira így van, hogy gyakori, hogy nem is maga a függő, hanem annak társa, házastársa keres fel szakembert, hogy a probléma megoldását megtalálja.

Készült Dr. Hoyer Mária: A virtuális harmadik – az online szexfüggőség felismerése és kezelése című előadása alapján (Pszichológia Napja – Magyar Pszichológiai Társaság).