Eredetileg erről szólt
Kevesen tudják, de nálunk már régóta saját hagyományai vannak a Bálint-napnak. Igaz, ezek egészen másról szóltak, mint a ma ismert Valentin-napi szokások, mert ekkor – elsősorban vallási indíttatásból – a házasság szentségét tisztelték, de akadt a tavaszváráshoz kapcsolódó rituálé is. A szegedi polgárok között például elterjedt, hogy egy csíkban felsöpörték február 14-én a ház udvarát, oda magokat szórtak, hogy a madarakat és velük együtt a tavaszt is a portára csalogassák. Számon tartották ezt a dátumot több költöző madarunk visszatérésének napjaként is, bizonyára ebből ered ez a hagyomány. Emellett a Bálint-naphoz időjósló szokások is kapcsolódtak: hideg, száraz idő esetén jó termést prognosztizáltak népi meteorológusaink.
Az sem közismert, hogy a nyugati világban miért a szerelmesek megszentelt napja ez. A gyökerek Claudius császár kegyetlen parancsához nyúlnak vissza, aki halálra ítélte Szent Valentint, amiért az a tiltás ellenére összeházasította a katonákat kiválasztottjukkal. A megemlékezés később összemosódott a rómaiak népszerű termékenységi ünnepével, a Lupercaliával, amit minden év február 15-én tartottak. Szokás volt ilyenkor, hogy a fiatal nők belerakták a nevüket egy kerámiakorsóba, a férfiak pedig húztak belőle egy-egy nevet. Az ünnepség és a táncok idejére párok lettek, sőt gyakran egész évben együtt maradtak.
Szabad a szerelem
Szerelemmel, házassággal kapcsolatos profán szokások a farsangi időszakra szép számban akadtak nálunk és más országokban is. Franciaországban ez a nap a szabadosságé volt a nők számára, ekkor – ha akarták – kivonhatták magukat a házasság kötelezettségei alól, sőt meg is csalhatták férjeiket, amihez a ház urának még jó képet is kellett vágnia. Angliában szokás volt, hogy ezen a napon a fiatalok az első velük ellentétes nemű személyt, akivel találkoztak, Valentine néven szólították, megajándékozták, majd egy éven keresztül kitüntetett figyelemben részesítették. Ugyancsak kiemelt figyelmet kapnak ezen a napon a főnökök Japánban, akiket a lányok és nők ajándékoznak meg (lehetőleg) saját készítésű csokival, apjukkal, testvérükkel és barátjukkal egyetemben. Ezért cserébe a férfiaknak március 14-én illik az egy hónappal korábbi csokit egy fehér csokival viszonozniuk. A brazilok viszont átütemezték ezt a napot júniusra, mert őket ilyenkor teljesen lefoglalják a szambalázas farsangi teendőik, és ez az időszak inkább a túlfűtött erotikáé, mint a szerelemé.
Szerelemvarázsló praktikák
Ma Valentin napja a szabvány hagyomány szerint letudható egy szál rózsával, egy szív alakú csokival vagy egy SMS-sel is. Az az igazság, hogy az ilyen „figyelmesség” semmit nem dob a legtöbb kapcsolaton, ugyanis a lányok, ha egész évben hanyagolta őket párjuk, nem esnek majd ettől hasra, akikkel pedig az év korábbi részében jól bántak, azok meg azért nem. A házi felmérés szerint a legtöbb kapcsolatban élő nő nem is igényli a megemlékezést erről a napról. Valentin napja azoknak lehet érdekes, akik még az ismerkedés szakaszában járnak, vagy épp elszánnák magukat, hogy az első lépést megtegyék a kiszemelt személy felé.
A magyar folklór több csábító és szerelembe ejtő varázslatot is ismer, amiket ezen a napon bevethetünk. Lányoknak ajánlott praktika, hogy egyenek meg egy almát, melynek kilenc magját egy óvatlan pillanatban a kiválasztott fiú zsebébe csúsztatják. Egészen biztos, hogy a fiú menthetetlenül beleszeret majd a leányba. Kicsit macerásabb, de szintén hatékony mágia, ha kilenc különböző kútból felhúzott vizet itatunk választottunkkal, mert akkor az illető mindvégig szeretni fog minket. (A praktika örök szerelemre, nem pedig örök hűségre vonatkozik!)