Kedves dr. Gerevich József!
Sokat töprengtem már, szeretnék egy általam a témában jártas illetőtől is véleményt kérni, mivel a korosztályom (21 év), illetve a nálam idősebbek is eléggé megoszlanak a témában. A probléma: lényegében a szex hiánya. Pontosabban fogalmazva: a puszta fizikai aktus és kielégülés hiánya. Nem pedig az érintésé, szerelemé, törődésé. Jelenleg nincs párkapcsolatom, már tavaly március óta, randizgatok, de sajnos nem találom a párom, a korosztályombeliekkel sajnos nem egyeznek a terveink, mert ők még kiélnék magukat, én inkább már megállapodnék. Az idősebbekkel, akik már megállapodnának (főként a 30–35 éves korosztály), túl nagynak tartom a korkülönbséget, habár ebben a korosztályban sikerült eddig 2 férfire is ráakadnom, akikkel, ha nem lett volna a korkülönbség, el tudtam volna képzelni kapcsolatot. De az amiért nincs kapcsolatom rész igazából annyira nem is fontos ebben a történetben, majd lesz, ha sikerül megismerkednem valakivel, akivel kellünk egymásnak, és egyéb tényezők se szólnak közbe, mint például a távolság.
Dilemma: amíg nem találom, addig szexeljek-e valakivel, vagy csak várjam a Férfit, és szenvedjek? Saját bevallásom szerint így is pont elég férfival voltam (12), igaz, voltam szexfüggő, amit a többi régi dologgal együtt (szexuális zaklatás, bipoláris depressziós anya…), egy kedves pszichológus segítségével letudtam, már nincs vele problémám, és elég korán is kezdtem, éppen csak betöltöttem a 15-öt. Szégyellni nem szégyellem, fiatal voltam, megvolt a miértje, a saját szabályaimat betartottam (nem volt egyéjszakás kalandom, ha csak szex kellett, akkor azt egy férfival tettem, hosszú távon), és nagy része rövidebb kapcsolatokban történt. De valahol mégis nagy ez a szám, mármint tartok attól, hogy a Férfi, ha kapcsolatra kerül sor, meg fog ítélni, és nem kellek neki, és ezért nem adom a fejem megint egy csak-szex dologra, pedig kellene, igénylem. Hazudni a partnerek számáról nem vagyok hajlandó, maximum nem megmondani, és a francba is, nem bántam meg egyiket se, sose csaltam, nagyon sok tapasztalatot szereztem, és talán miattuk van az, hogy én, a sok barátnővel szemben, nem akarom már kiélni magam. Igényem lett egy kapcsolatra. De amíg nem lesz, mit tegyek? Szenvedjek azért, mert mi lesz, ha, vagy bízzak abban, hogy úgyis olyan emberre találok, aki elfogad mindenestül, vagy egyáltalán csak ilyennel kellene összejönnöm? A kérdés: vajon mennyire ítélkeznek a férfiak ilyen téren, érdemes-e szenvedni, ha csak azért teszem, mert nem szeretném, ha ez a tettem állna egy párkapcsolat útjába, és nem azért, mert én rossznak gondolom. Szerintem, ha egy felnőtt nő vágyik a szexre, és ehhez talál egy partnert, akivel meg tud egyezni a szabályokban, érzelmileg nem vált ki benne kötődést, nem sérül, akkor nem látom akadályát a dolognak, feltéve, ha ezt hosszú távon egy férfival teszi, és nem összevissza mindenkivel. Válaszát előre is köszönöm! Edina – Dr. Gerevich József pszichiáter válaszát a szakember blogján találod. Kattints ide!