18+: Óvatosan a szexuális fantáziákkal!

“A házaspárok tekintélyes százaléka nem osztja meg partnerével szexuális fantáziáit” – olvasható a Psychology Today oldalán. A sorokat olvasva az emberben menthetetlenül felmerül a kérdés:  Hogyan lehetséges, hogy képesek vagyunk egy egész életet leélni úgy, hogy ezeket nem osztjuk meg azzal az emberrel, akivel nemcsak a hitvesi ágyat, de az életünket is összekötöttük?

A Tágra zárt szemek című film egy pillanata

Nagyszerű, hogy a kutatás megfogalmazza a fantáziák megosztását a párkapcsolati felek között. Mi magunk is arra építjük a terápiát, hogy a közös identitás érdekében szorgalmazzuk a vágyak, fantáziák, célok, álmok megosztását. Ezekre alapulhat a közös jövőkép, ami a párkapcsolat motorja.
Ugyanakkor azért adjunk az autonóm gondolkodásra! Húzzuk ki magunkat és nézzünk szembe bátran egy újabb elvárással! Már megint azzal nyomasztanak, hogy valamit nem csinálunk jól. Miközben segítséget, támogatást keresnénk, újabb elvárásokba futunk bele. Lassan úgy járunk, mint az autós, aki motorra akart vizsgát tenni, erre elvették az autós jogsiját is. Ha párkapcsolati problémát vetünk fel, olyan ellentmondó elvárásokba futunk bele, amelyek közül legalább az egyiknek képtelenek vagyunk megfelelni:

Kevés a minőségi idő! – Több odafordulást a gyerekek felé!
Lépj ki bátran! – Ne menekülj gyáván!
Óvatosan vágj bele! Kis röss, ismerjétek meg egymást rendesen! – Legalább a szerelemben légy spontán!
Mozaikos, kusza elvárások.

A szexuális fantázia kérdéskör ráadásul a legérzékenyebb terület, ahol szinte mindenki bizonytalan abban, elég jól csinálja-e. Vegyük szépen sorjában a dolgokat, mielőtt nagy hirtelen megosztjuk házastársunkkal szexuális fantáziáinkat, hátha máshogy is cseperedhet a szexuális életünk. Nézzük Robi példáját! Ő megpróbálta a maga módján megosztani házastársával szexuális fantáziáit. Amikor Móni mosogatott, átölelte hátulról, fogta a mellét, és férfiúi keménységét Móni fenekéhez szorította. Közben a fülébe suttogta, milyen jó lenne, ha egy kicsit jobban behajolna, és úgy tovább… Közben a nappaliban a nagyobbik fiú úgy bemozdult a kinektre, hogy leverte a kisebbik kedvenc bonszaicserepét. Móni lehülyézte Robit, el is hessegette, ezzel átlépett abba a kilencven százalékba, amely nem osztja meg partnerével szexuális fantáziáit. Robi pedig ott toporgott a helyes úton a tíz százalékkal.

A helyesnek nevezett úton, ahol ott illegeti magát Ildikó is, aki szerint egy vibrátor még messze nem a harmadik az édes kettesben. Maradt is vele édes kettesben, mert Zsoltinak olyan potenciazavart okozott a gondolat, hogy az ő szerszámát gépesíteni kellene, amit csak egy megértő exbarátnő tudott némileg kikezelni.

Óvatosan a fantáziákkal!

Szóval a szexuális fantáziákat mértékkel osszuk! Ha átgondolatlanul közöljük, akkora zavart okozhatunk velük párkapcsolatunkban, ami közös szexuális életünk teljes sorvadásához, esetleg hirtelen halálához vezet. Ha úgy döntünk, szexuális fantáziákat mértékkel, de mégis megosztjuk, a legkevésbé szóval-beszéddel tegyük, és magunk izgalma helyett inkább a párunkra figyelve.
A legnagyobb gerjedelmek percei a leginkább alkalmatlanok.

A szexuális fantáziák megosztása olyan finomhangolást kíván, ami sokszor évekkel az adott aktus előtt kezdődik. Ezért a legjobb, ha együtt hozzuk létre őket, együtt alkotunk közös fantáziaképet. Elvégre a párkapcsolat lényege a közös identitás, a közös én. Az igazi tehát az, ha az együtt átélt élmények során hangolódunk valami újabbra, ha az a cél, hogy megosszuk fantáziáinkat. Működjünk együtt abban, hogy álmodozunk céljainkról, vágyainkról, örömeinkről. Működjünk együtt az élményszerzésben! Az élmény lehet bármilyen természetű, a lényeg az eredmény: a tudattalan összehangolódás. A kapcsolatgazdagítás szempontjából ugyanolyan összehangoló élmény az, amit a megélhetés, a gondoskodás vagy a társas dimenzióban élünk át, mint az érintés területén. A szexuális fantázia a szexet olyan területre, időpontra, testhelyzetre, testrészre helyezi át, ahol addig nem találkoztunk vele. Ez valódi élménykereső szükséglet, ám kezeljük úgy, mint az alkotó együttműködés egyik dimenzióját, figyelve a többire.  

– Úristen! – kapna a fejéhez Robi ezt a gondolatmenetet hallva. – Ahányszor meg akarom dönteni Mónit, a hites feleségemet, annyiszor kell elvinnem vacsorázni, beszélgetni vele a gyerekről és a mamáról, hogy bejárjuk a gondoskodás dimenziót is, aztán meg egy kicsit megszámoljuk a konyhapénzt, hogy végre rátérhessünk a konkrétumra?
– Nyugi, kedves Robi, a kölcsönös szexuális kielégülés jöhet a hétköznapok részeként. Sőt az a jó, ha rendesen be van iktatva a hétköznapok menetrendjébe. Nagyon is kívánatos, hogy ökologikus legyen a ráfordítás.

A harmadik

A szexuális fantáziákkal az a másik gond, hogy gyakran szerepel bennük harmadik személy. Ez csak ritkán adódik abból, hogy az állandó partner megszokottá, unalmassá vált. Nagyrészt azonban a fantázia – akárcsak az álommunka – segít a problémák feldolgozásban. Ilyenkor a következő konfliktus játszódik le bennünk:

1. Egyfelől ez az ember bemozdítja bennem az emlősagy párosodási reflexeit, kitüntetően alkalmas utódnemzésre, ezért kívánatos szexpartner.
2. Másfelől ha viszonyt kezdek vele, felboríthatom a jelen egyensúlyát, a közös identitást, amiben élünk, lerombolhatom a jövőképet, amit együtt alkottunk.

Ez egy valódi belső konfliktus, aminek feldolgozására hagyományosan alkalmas eszköz az álommunka és a fantázia. Itt jó helyen találjuk a szexuális fantáziákat. Csakhogy ezeknek a belső munkában értékes gondolattöredékeknek, képzeleti és álomképeknek a megosztása könnyen a párkapcsolat gyöngüléséhez vezethet. Saját belső konfliktusunk eszkalálódásához. A harmadik felet behozó szexuális fantázia feltárása a párkapcsolatban egészen más üzenetet hoz:

– Ja, te Judittal fantáziálsz! Könnyű neki, ő nem nevel két gyereket, kevésbé viselik meg a terhek, könnyen könnyed és laza.
– Jaj, ne vedd magadra! – védi Géza szexuális fantáziáit.
– Hát mit csináljak vele? Menj hozzá, ha őt akarod.
– Csak arra gondoltam, megpróbálhatnánk…
– Ha ló nincs, szamár is jó? Mit képzelsz!? Járkálsz itt savanyú pofával, eztán egyszer csak legyek a lepedő ördöge!?

Összefoglalva: az emberi fejlődés óriási vívmánya a felettes én. Képes olyan impulzusokkal megküzdeni, amelyek a főemlősök számára még hatalmas konfliktusokat eredményeztek. A felettes énnek köszönhetjük szabadságunkat, jólétünket, azt a képességünket, hogy jövőképet alkothatunk.
Természetesen vannak, lesznek, legyenek szexuális fantáziáink. Emberiek. Mennyivel többet élünk meg, mint a domináns hím csimpánz, aki komótosan odaguggol a nőstény mögé, kissé unott arccal rugózik néhányat, azután odébbáll. Lehet jó dolog megosztani szexuális fantáziáinkat, de biztosan fals dolog azt sugallni: satnyulunk, ha éppen csak úgy csendesen örömünket leljük egymásban.