Előre elterveztétek a férjeddel, Gergővel, hogy három gyereketek lesz?
Legalább három gyereket szerettünk volna. Áron után másfél évre megszületett Panni, utána két évvel Andris, így három és fél év elteltével már nagycsaládosok voltunk. Szeretem a nyüzsgést, nálunk mindig történik valami, átjön valamelyik gyerek barátja, beállít egy vendég, zajlik az élet. Az étkezőasztalunk alapjáraton tízszemélyes, de minden héten többször ki kell húznunk, hogy többen is elférjünk.
Mikor mentél vissza dolgozni?
Amikor Andris is óvodás lett, tudtam, hogy hat év otthonlét után ideje felnőttek között lenni. Egy barátom ajánlására elhelyezkedtem egy munkahelyen, ahol azóta is nemzetközi munkatársként és szerkesztőként dolgozom.
Mi a munkaköröd?
Külföldi tárgyalásokra, konferenciákra, gasztronómiai versenyekre járok, tolmácsolok, képviselem a magyar szakmai szövetséget. Volt olyan év, hogy tízszer utaztam. Idén sokkal kevesebbet, és általában két-három napnál tovább nem vagyok távol. Jövő héten Brazíliába megyek egy hétre, ez lesz a leghosszabb időszak az évben, amit a családom nélkül töltök. Már napok óta készen van az Excel-táblázat a gyerekek programjaival, amit ilyenkor a nagymamákra és a férjemre hagyományozok. Az év nagy részében sokat dolgozom otthonról, a szövetség szaklapját szerkesztem, cikkeket írok, rendezvényeket szervezek, és csak háromszor megyek be az irodába, így elég sok időt tudok a gyerekeimmel tölteni. Nagyon figyelek arra, hogy a hétköznapjaik része legyek, ismerjem a barátaikat, nyomon kövessem a tanulásukat, hiszen ők a legfontosabbak. A családhoz igazítottam a munkámat, és nem fordítva.
Van időd magadra?
Igen. Nekem a futás az egyik legfontosabb kikapcsolódás. Reggelente, miután a gyerekeim elmentek az iskolába, futni indulok az erdőbe. Hetente négyszer futok, ami azért is jó, mert így sokkal jobban bírom a mindennapokat. A férjem építészmérnök, részben ő is tud otthonról dolgozni, együtt is járunk futni. Ő persze más tempót diktálna, de az én sebességem mellett legalább el tudja mesélni, hogy mi van vele. Mióta a gyerekek nagyok, hetente egy-egy este szaunázni megyünk kettesben, ilyenkor a gyerekek azzal kedveskednek nekünk, hogy önállóan elkészülnek, lefekszenek, és mire mi hazaérünk, csend fogad. Ez először nagy meglepetés volt. Fontosak a barátok, a régi jó barátnőim, akikkel rendszeresen találkozunk egy-egy pohár borra. A férjemmel elég sok bulit szervezünk: születésnapokon, szilveszterkor, farsangkor… A húsvéthétfő nálunk már tradíció, van, hogy több mint száz ember gyűlik össze nálunk. Legtöbbször persze a gyerekek és a barátaink gyerekei is részt vesznek ezeken a összejöveteleken. Ha pedig néha elmegyünk itthonról a férjemmel, akkor a nagyszülők vállalják a gyerekeket. Nagyon nagy szerencsém van, mert az édesanyám és az anyósomék is szívesen segítenek hétvégén, vagy akár hétköznap, és ha én nem érek rá, akkor ők hurcolják az unokákat egyik különóráról a másikra.
Sok különórája van a gyerekeknek?
Terhelhetőek, és mi mindig is terheltük őket – persze mindig maradt idejük szórakozni, pihenni, a barátaikkal lenni. Jól tanulnak, sokat járnak sportolni, cserkészetre, és ami még érdekli őket: ki drámafoglalkozásra, ki kémiaszakkörre jár. Kiskorukban hat éven át jártak a GYIK Műhelybe képzőművészeti foglalkozásra, Panni sokáig zongorázott. Szeretném, ha nyitott, érdeklődő, empatikus felnőttek lennének, és törekszem rá, hogy mindenki a legtöbbet hozza ki magából. Áron hatosztályos gimnáziumba jár az Eötvösbe, ahol nagyon jól érzi magát. Mindhárman felelősségteljes és szorgalmas gyerekek, de közben vidámak, cserfesek és boldogok.
Gondolom, a főzés fontos szerepet tölt be az életedben…
A külföldi munkatársaim pék vállalkozók, cukrászok, vendéglősök, séfek, vagyis megszállottjai a gasztronómiának. Ha külföldön vagyunk, szuper helyekre visznek el minket enni. Imádok főzni, sütni, kamaszkorom óta folyamatosan szervezek vendégségeket, bulikat, ahol a különleges ételek mindig nagyon fontos elemei az estének. Eléggé egészségmániás vagyok: minden héten többször eszünk halat, rengeteg gyümölcsöt és zöldséget fogyasztunk. Soha senki nem is beteg a családban. A kislányom, Panni már úgy mozog a konyhában, mint egy fiatal felnőtt háziasszony, tízévesen megnyerte a budakeszi sütisütőversenyt egy narancsos trüffeltortával, amit teljesen egyedül készített. A fiaimat is tanítgatom főzni, néhány férfias fogást már ők is el tudnak készíteni. A befektetett munka beérett: idén a sátrazós nyaraláskor a kis kempinggázfőzőnkön isteni halas tésztaszószt főztek a gyerekek. Hétköznap este mindig meleg ételt készítek, és figyelek arra, hogy a gyerekek az újdonságokra nyitottan étkezzenek.
Mindez mellett még egy új gasztronómiai magazin főszerkesztője is vagy. Erre hogyan jut időd?
A Hedoné a szenvedélyem, nagyon szeretem csinálni. Ez egy új projekt, még csak a negyedik szám készül, rengeteg energiát teszünk bele. Az ételeket én magam főzöm és sütöm, egy képzőművész stáb készíti a fotókat és a grafikákat, és az egyik legjobb barátnőm segít a szerkesztésben. Rengeteg munka, de nagyon nagy sikerélmény és öröm. A recepteken kívül érdekes cikkek vannak benne a gasztronómia és a kultúra határterületeiről. Volt már szó zenéről, művészetről, irodalomról, de beszélgettünk színészekkel vagy olyan étterem- és kávézótulajdonosokkal, akik a gasztronómia mellett valamilyen magasabb célt is kitűztek maguk elé.
Honnan van minderre energiád?
Ilyen típus vagyok, aktívan szeretek kikapcsolódni. Tizenkilenc éves korom óta vagyok együtt a férjemmel, hasonló a mentalitásunk ebben, és ez nagyon fontos. Egyszerűen ezt élvezzük. Az idei családi nyaraláson minden este sátrat vertünk, majd minden reggel lebontottuk, hogy továbbállhassunk. Ha a férjemmel elszabadulunk pár napra kettesben valahova külföldre, akkor is minden nap lefutunk egy félmaratont, majd fürdünk egyet a tengerben, aztán befutunk egy városkába kávézni.
Még több anyukákról:
- Minden képpel anyukájának üzen világ körüli útjáról – fotók
- Imádni való fotósorozat készült az ötös ikrekről és anyukájukról
- A három gyerekkel bicikliző anyuka az internet új sztárja
