Érszűkület: évente négyezer lábat kéne megmenteni Magyarországon

Ha bármilyen életmódról szóló cikket olvasunk, a végén többnyire ott a jótanács: étkezz egészségesen. Tudjuk, hogy ez ezerféle szempontból fontos (lenne?), de az ritkán jut eszünkbe, hogy akár végzetes tragédiákhoz vezethet, ha sok káros anyag jut a szervezetünkbe – és például lerakódik az érfalakon. A szívinfarktus vagy stroke a legnagyobb mumusok, de van, akinek az töri ketté az életét, ha elveszíti a végtagját – ami esetenként szintén az érszűkületre vezethető vissza.

Ne magad légy!

Az Európai Unióban nem sokan számíthatnak rövidebb élettartamra a magyaroknál – sajnos nálunk, aki megéli a hetvenedik életévét, már boldog lehet. Vezető halálokok a keringési rendszer betegségei: minden második honfitársunkat emiatt veszítjük el – sokukat az ötvenes, hatvanas életéveikben. De úgy is tálalhatjuk a statisztikát, hogy Magyarországon minden hetedik percben meghal valaki érszűkület miatt! Rémisztő, ugye?

Persze nem csak a legrosszabbra kell gondolni, hiszen az előrehaladott érelmeszesedés rontja az életminőséget, a munkaképességet, jelentős terhet róva a családokra, hiszen ilyenkor az érintett egyre kisebb utakat képes megtenni gyalog, míg később már ápolásra szorulhat.

„Major”, azaz nagy amputáció: így hívják azt a műtétet, amikor az egyik vagy mindkét lábat eltávolítják. Pár éve nagy visszhangot keltett a European Journal of Vascular and Endovascular Surgery egy, a témában íródott cikke, amely egy vizsgálat eredményeit ismertette. Mint kiderült, a résztvevő országok közül hazánkban messze a legmagasabb a combot és a lábszárat érintő nagy amputációk száma: az európai átlag két és félszerese. Ráadásul az ilyen operációt követő halálozások számát tekintve is vezetjük a listát: minden ötödik így műtött magyar ember meghal még a kórházban. Háromszor annyian, mint például a legjobb statisztikákat felmutató Finnországban! A helyzet a tanulmány közzététele óta nem változott számottevően.

Az amputációk oka legtöbbször érszűkület, de gyakran a cukorbetegség is ott van a háttérben, ugyanis mind az 1-es, mind a 2-es típusú diabéteszre jellemző, hogy mészlerakódás tapasztalható az érfalban, aminek nyomán szintén alsó végtagi érszűkület alakul ki. A cukorbetegek száma pedig másfél évtized alatt hetven százalékkal nőtt itthon – jelenleg is csaknem 800 ezer ember küzd diabétesszel. És bár valamelyest javul a tendencia, még mindig naponta tíz ember veszíti el a lábát emiatt.

Cinkos gyilkosok

– Az érszűkület és a cukorbetegség együttes előfordulása sokszorosára növeli a végtagok elvesztésének kockázatát – hívta fel a figyelmet dr. Szeberin Zoltán, a Városmajori  Szív- és Érgyógyászati Klinika egyetemi docense a Semmelweis.hu oldalon. – A fáradékony lábszárizomzat és a lassan gyógyuló seb vezértünetnek számítanak, ilyenkor érdemes mielőbb orvoshoz menni – teszi hozzá. A docens szerint épp ezért már a legkisebb gyanú esetén érdemes elmenni háziorvoshoz, aki egy egyszerű pulzustapintással, illetve a panaszok alapján el tudja dönteni, hogy szükség van-e további vizsgálatokra. Amennyiben indokolt, érsebészhez vagy érbelgyógyászhoz irányítják tovább a beteget, ahol ultrahangvizsgálattal meg tudják nézni az erek állapotát. Van, hogy egyáltalán nincs teendő, ám az is gyakori, hogy a gyógyszeres kezelés megkezdése mellett döntenek. Amennyiben ez sem elegendő, műtéti beavatkozást végeznek, évente mintegy kétezer-négyszáz operációra kerül sor a legnagyobb hazai ércentrumban, a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikán. “Ezek egy része nyitott műtét, ám ma már egyre elterjedtebb az egynapos beavatkozásként végzett, kevesebb szövődménnyel járó katéterezés is” – írja az egészségügyi portál.

Jó volna, ha mindenki lábát meg tudnák menteni ilyen módon, de azokét feltétlenül, ahol még esélyes a javulás.

A Rezidensek és Szakorvosok Szakszervezete (ReSzaSz) még egy fontos tényezőt felvet, amely elgondolásuk szerint okolható a sok amputációért. Szerintük az érsebészet finanszírozásával is gond van, mivel az úgynevezett rekonstrukciós érműtétekért a kórházak általában nem kapnak annyi támogatást, amennyibe a beavatkozás kerül. Vagyis arra utalnak, hogy pénzügyi szempontból „jobban megéri”, ha a drasztikus megoldás mellett döntenek. „Az egyik legjellemzőbb adat, hogy egy combközépi amputációért többet fizet az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP), mint a végtag megmentését célzó, az elzáródott verőeret áthidaló műér beültetéséért vagy saját érből elkészített áthidalás elvégzéséért” – írják a témába vágó közleményükben. Vagyis arra utalnak, hogy az intézmények nem érdekeltek gazdaságilag az érbetegek rekonstrukciós ellátásában.

Ehhez érdemes tudni, hogy a verőereken végzett műtétek természetesen nem tartoznak a legegyszerűbb beavatkozások közé, és gyakori ilyenkor a fellépő sebgyógyulási zavar, fertőzés vagy egyéb komplikáció. Sok a kudarc, a későn érkező, elesett állapotú, idős beteg. Ezért sok szakember felhagy az ilyen jellegű tevékenységével, inkább magánpraxisba megy, vagy külföldön dolgozik. Kevés az utánpótlás, a fiatalok közül kevesen választják ezt a pályát a ReSzaSz szerint.

Nem is a pénz miatt?

A felvetések nyomán a Magyar Angiológiai és Érsebészeti Társaság (MAÉT) vezetősége, valamint az Egészségügyi Szakmai Kollégium Érsebészeti és Angiológiai Tagozata és Tanácsa is összefoglalta álláspontját. Hangsúlyozzák, hogy Magyarországon kiugróan magas az elsődleges amputációk gyakorisága (70% felett), ami azt jelenti, hogy ezeknél az embereknél az amputációt megelőző években a végtagmentést megkísérlő érbeavatkozás nem történt, vagyis már olyan súlyos volt az állapotuk, hogy elkerülhetetlen volt az amputáció. A szervezetek szerint nem lehet a jelenséget egyetlen tényezőre – a pénzügyire – visszavezetni. „Felelősség terheli például az ismerten alacsony egészségtudatosságú lakosságot (gondoljunk csak az érszűkület fő rizikótényezőire: a dohányzásra, illetve a diabetes mellitus kiváltásában alapvető szerepet játszó kövérségre, melyek népbetegségnek számítanak)” – írják. Emellett közlik, hogy kizártnak tartják azt, hogy bármely ellátó orvos vagy kórházi vezetés gazdasági szempontból döntene az amputáció mellett egy lehetséges érbeavatkozás helyett.

Az Érsebészeti Társaság egyébként rendszeresen rendez Érszűkület Napot, ahová orvosi tanácsadással, boka-/karindexméréssel, és pulzusönvizsgálat-oktatással várják az érdeklődőket.