– Honnan a barátság?
– Egy nyolcosztályos gimnáziumba jártunk Szegeden, ahol ötödikes korunktól érettségiig osztálytársak, sőt padtársak voltunk. Már a suli elején kialakult köztünk a szimpátia, és azóta elválaszthatatlanok vagyunk. Korán eldöntöttük, hogy mindketten Pestre fogunk jönni. Én tudtam, hogy a külkerre szeretnék járni. Nórinál a suli nem volt ilyen egyértelmű, de az igen, hogy valamilyen formában kommunikációval szeretne foglalkozni, hisz mindig ő konferált az iskolai rendezvényeken, számtalan mese- és prózamondó versenyt nyert, színjátszó körbe járt. Nóriról mindenki tudta, hogy műsorvezető vagy színész lesz belőle, ő volt az egyetlen, aki nem volt olyan biztos benne. Mindenről volt véleménye, amit el is mondott, ha megkérdezték, de nem ő volt a leghangosabb. Viszont adtak a szavára, és megbíztak benne.
– Volt még valami, amiben kitűnt, ami olyan „Ördög Nóri-s” volt?
– Ő volt az osztályban az, akihez bárki, bármikor, bármilyen problémával fordulhatott, biztosan nem mondott nemet. Ez egyébként a mai napig így van. Ezenkívül rendkívül egyedi volt a frizurája. Az anyukája mindennap készített neki egy különleges fonatot, vagy volt benne egy szalag, egy masni, esetleg egy kalap. A megjelenése éppolyan kifogástalan volt, mint ma.
– Csak nem ti voltatok azok a menő csajok, akiket mindenki ismer és irigyel?
– De, határozottan menők voltunk, mi lógtunk a büfénél vagy az ivókútnál a felsőbb éves fiúkkal. És nem azért, mert okosabbak vagy szebbek lettünk volna a többieknél, inkább a kisugárzásunk, a határozottságunk miatt alakult úgy, hogy senki nem kérdőjelezte meg a „pozíciónkat”.
– Nóriról azt gondolnám, hogy inkább nyuszi volt.
– Lehet, hogy egyedül az lett volna, de ketten erősebbek voltunk, és már akkor is csapatot alkottunk. Kettőnk közül én vagyok a határozottabb. Nóri megfontolt, képes részletekbe menően analizálni mindent, mielőtt nekivágna. Mikor látom, hogy minden szempontot megvizsgált, akkor én adom a lendületet ahhoz, hogy belevágjunk. Ugyanakkor sok mindenben hasonlítunk. Az ízlésünk is egyforma, előfordul, hogy ugyanazt a ruhát vagy nyakláncot vesszük meg egymástól teljesen függetlenül.
– Mennyire befolyásoljátok egymás életét?
– Ha öröm ér, ha bánat, ha bajban vagyok, biztos, hogy ő az első, akivel beszélek, és fordítva. Szülőket, testvéreket, mindenkit megelőzve. Például amikor eljegyeztek, az éjszaka közepén hívtam fel, hogy elmeséljem neki.
– És az ő esküvője? Akkoriban többször is elmondta, hogy alaposan átgondolt döntés eredménye volt a házasság és a válás is. Gondolom, kikérte a te véleményedet is mindkettőt illetően.
– Persze, de nehéz dolog ilyenkor okosnak lenni. Nem akartam lebeszélni az esküvőről, és nem azért, hogy ne bántsam meg, egyszerűen én is bizonytalan voltam. Ismertem a másik felet is, honnan tudhattuk volna, hogy 7 év után még érhetik meglepetések…
– Nem sokat bántják a nézők, de akkor azért kapott hideget-meleget. Foglalkoztatja, hogy mit gondolnak róla az emberek?
– Na, hogy mondjak valami rosszat is róla, azt például nem szeretem benne, hogy megnézi azokat a fórumokat, ahol kritizálják. Vagy előfordul, hogy az anyukája olvassa el, és ő bosszankodik rajta. Ilyenkor rá szoktam szólni.
– Azt mondtad, Nóra rettentő türelmes ember, azért össze lehet vele veszni?
– Nekem a 18 év alatt még nem sikerült. Végtelenül alkalmazkodó, ettől függetlenül persze érvényesül az ő akarata is, de eddig mindent meg tudtunk beszélni.
– A tévében nyilván rengeteg embert megismert. A pesti években nem lettek új barátai?
– Rengeteg ismerőse van. A közvetlen kollégái közül többekkel mi is szoktunk találkozni. De ha megkérdeznéd, kik a barátai, biztosan minket említene.
– Ezek szerint a szakmát nem engedi be a magánéletébe. Titeket mennyire von be a szakmájába?
– Meg szoktuk beszélni, hogy épp mit csinál, hol tart egy műsor, de nem jellemző, hogy szakmáznánk. Persze ha van egy Csillag születik vagy X-Faktor, biztosan ott vagyunk a stúdióban. Mórahalmon is láttuk az összes színdarabot, amiben szerepelt.
– Kritizálni lehet?
– Lehetne, de nincs rá szükség. Na jó, azért neki is van gyenge pontja. Állandóan elejti a telefonját, ami tutira eltörik, vagy ha veszünk egy egyforma cipőt, ő fél év alatt tönkreteszi, én meg még két évig hordom. Ez olyan „nóris”, akadnak ilyen hebrencs dolgai.
– Annyi mindent elért már a szakmában. A távolabbi terveiről szokott mesélni? Egyáltalán mennyire tervezi tudatosan akár a szakmai, akár a magánéletét?
– Inkább az a típus, aki szorgos hangyaként dolgozik, és megtalálják a feladatok. Sosem törtetett. Egyszer biztos ki akar majd szállni a szerkesztés-műsorvezetésből, ha másért nem, azért, mert kisbabája lesz, de amúgy sem csak a tévés szakmában gondolkodik. Mindketten több lábon állunk, sőt már elindítottunk egy közös vállalkozást is, és még rengeteg tervünk van együtt.
– Mire vállalkoztatok?
– Stílustanácsadással foglalkozunk, azért, hogy növeljük a nők önbizalmát. Csajos programokat szervezünk, szakértők segítségével megtaláljuk a hozzánk jelentkezők számára legelőnyösebb sminket és frizurát, átvizsgáljuk az átalakulni vágyó gardróbját, megkeressük a legjobb kiegészítőket. Azt vettük észre, hogy sokszor egy szép smink vagy egy jól eltalált frizura képes elindítani a hatalmas változást.
– Nem féltek? Azt mondják, nem jó keverni az üzletet és a barátságot.
– Nem. Sőt, mi aztán tényleg megbízunk egymásban. Megunni pedig sosem fogjuk a másikat. Alapvetően a gyeses napjainkra terveztük ezeket a projekteket, amikor már fontos, hogy mi oszthassuk be az időnket. Nekem közben megszületett a kisfiam, de biztosan fogunk még egyszerre babázni, két etetés közben pedig azzal foglalkozni, amihez a legjobban értünk. Az Angyalok segítenek!