Először együtt a Malek testvérek

Kovács Gabriella | 2010. Szeptember 07.
Andreát itthon mindenki ismeri, öccse Amerikában sztár, nálunk a nemrégiben startoló tehetségkutató, az X-Faktor zsűritagja. Andrea Bécsben él, Miklós Los Angelesben. Mindketten lemezt készítenek, egyelőre külön-külön. A közös munka még csak álom, a közös fotózás és az interjú mindenesetre öröm – nekik is, nekünk is.

A közös szereplés eddig nem volt benne a repertoárban. Pedig a repertoár nagy, hiszen a családi név már önmagában meghatározta a két fiatal életét. Toldy Mária énekesnő és Malek Miklós zeneszerző, karmester mellett árnyalatnyit nehezebbnek tűnt saját karaktert, arcot kialakítaniuk. A testvérpárnak így is sikerült, bár ennek ára volt. Például az, hogy a nagyközönség soha nem láthatta őket együtt címlapon, és nem olvashatott a közös életükről sem, de talán ez a legkevesebb. Az már egy kicsivel fájdalmasabb, hogy a testvérek is ritkábban találkozhattak egymással. Andrea Bécsben, Miklós Amerikában élte ki és meg zenészkarrierjét. Karácsonyi nagy vacsoráknál jöttek össze évente egyszer, vagy maradt a kiszámíthatatlanság, jó esetben a spontaneitás, ami amúgy kifejezetten jellemző a művészcsaládra. „De talán ez nem is baj” – mondja Miklós. Jó velük ülni, közöttük, kis túlzással itt fedezik fel egymást előttem, másfelől viszont testvérek, akik félmozdulatokból is értik egymást. Andrea gyorsan folytatja: „Nem hagyományos család a miénk. Bár sokszor vagyunk távol, mégsem e-maileken mondjuk el a történeteinket. Talán egy kicsit melodramatikusan hangzik, de érezzük egymást, még így a távolból is. Ha együtt vagyunk, mindenféléről, komoly és komolytalan ügyekről diskurálunk, úgy érzem, a találkozásaink minőségiek, ha lehet ilyet mondani.” Most, hogy Malek Miklós az X-Faktor zsűritagja lesz, könnyebben megy majd minden a családban. A média összehozza a „szanaszét” famíliát. Havi egy találkozóval biztosan több lesz ezentúl.

A titokzatos ifj. Malek Miklós

Nem is annyira rejtőzködő, mint ahogyan gondolnánk. Egyszerűen idehaza kevesebbet tudunk róla, miközben a tengerentúlon közismert és híres. „Huszonhárom évesen mentem ki Amerikába – idézi fel Miklós az egykori eseményeket, miközben folyamatosan mosolyog. – Engem nem zavart, ha odakint azt mondták, »legyen szép a napod«, ráadásul kedvesek voltak velem.” Miklós alapvetően optimista ember. Egy idő után zavarta, hogy itthon állandóan a „kinek a kije” címszó alatt azonosították be. Nem akart többé apuka kisfia lenni Magyarországon. „Tényleg így volt – és még mindig nevet a szeme –, állandóan csúfoltak, mindenki azt hitte, hogy szupergazdagok vagyunk, meg ehhez hasonlók. Bárhová bekerülhetek, szajkózták, úgyis minden iskola nyitva áll előttem. Ezeket a beszólásokat hamar meguntam.”

Ifj. Malek Miklós egy olyan országba ment, ahol nem azt nézték, honnan jött. A tehetség számított, a kemény munka és persze a profit. Hogy mégis hogyan került a legnagyobbak közelébe, mint Jennifer Lopez, Anastacia vagy Tarkan? A válasz nagyon prózai: szerencséje volt. Faxot küldött egy neves kiadó külföldi elnökének, a magyarországi igazgató véletlenül éppen az ismerőse volt, megmutatta neki az anyagait, másnap már a három legnagyobb New York-i zenei céggel tárgyalhatott, és hamarosan le is szerződött. Ahol kikötött, annál a kiadónál dolgozott J. Lo is, az első dalt neki írta. Valahogy így kezdődött.

Dívákról jót vagy semmit

Ez aztán minden kaput megnyitott. Az isteni Jenniferrel személyesen ugyan nem találkozott, Anastaciával viszont együtt komponáltak. „Ez nem hangzik rosszul” – mondom Miklósnak, aki felnevet. „Dívákról jót vagy semmit” – válaszolja az ifjú Malek. Szó mi szó, kicsit szélsőséges a természete – árulja el később. Tarkant, a csókos török énekest azonban belevaló figurának tartja. „Megmetróztattam. Kint laktam Queensben, a kertvárosban, és felhívtam Tarkant, hogy jöjjön ki hozzám az új daláért, és ő metróra szállt. Na, ez nemigen jellemző a kint élő sztárokra.” Miklós mindezt természetesen és könnyedén meséli, még arra sincs idő, hogy elcsodálkozzam. De nem Amerika csinált ilyen laza fickót belőle, azt hiszem, ő ilyennek született, és dolgozik is azon, hogy minden megszólalásában és mozdulatában az elfogadás és a tisztelet domináljon. Az X-Faktort is ezért vállalta el. Adni akart, tapasztalatot, illetve tizenkét évnyi produceri tudást. Hogy mindenkivel megoszthassa az élményeit. Miközben a falhoz támaszkodva beszélgetünk a fotózás előtt, megérkezik Andrea is. Sietősen jön, frissen üdvözli egymást a két testvér, a múlt hónapban találkoztak legutóbb, van mit elmondaniuk egymásnak. Andrea a ruhafogashoz lép, határozottan kiemel egy szürke, decens kis darabot, nézegeti, aztán odajön hozzánk egy bögre teával. Az ötödik hónapban van. Nem akar beszélni róla, inkább nem erőltetem.


Testvérek egymás között

„Imádtam. Édes aranyvirág, szétszedni való kölök volt Miklós – és belekortyol a teájába. – Mindene szanaszét hevert.” A testvérek között szemmel láthatóan nagy az egyetértés. A nővér kicsit anyáskodó, az öcs pedig fürdik benne. Közbevetésemre, hogy a hét év korkülönbség ideális lehetett, gyorsan jön a cáfolat. „Na, nem egészen így – mondja Andrea. – Őrült féltékeny lettem, amikor kiderült, hogy Miki szerepet kapott a tévében. Valami kedves gyerekeposzban játszott, tizenkét évesen már imádták mindenütt.” Andreát akkoriban a szüleik zenetanárnak szánták. De a tehetséges kislányról hamar kiderült, hogy színészi talentum. Négy év a Színművészeti Főiskolán, és hopp, máris musicalek sora következett. Kiestek a huszonéves felelőtlen lógások, gyorsan kellett felnőni. A családra egyébként is a munka, a hajtás a jellemző.

„Mindannyian művészek vagyunk” – magyarázza Miklós. – A Zeneművészetin végeztem zongora szakon, és már kisfiú koromban komponáltam. Egyenrangúként kezeltek már gyerekkoromban is. Mindenki tudta, mire számíthat a másik, és valójában annyira hasonlóak voltunk, hogy többnyire nem ért minket csalódás. A problémákat azonban nehezen oldottuk meg, anyuék kicsit lefojtották a felgyülemlett feszültségeket, mi, testvérek azonban állandóan robbantottunk. Főleg Andrea, ő vágyott inkább kibeszélni a fájdalmait, bajait. De ez így is van jól.” A két testvér bár szerette ezt a bohém állapotot, előbb-utóbb ki akart törni. Andrea tíz évvel ezelőtt kiment Amerikába, hogy meglátogassa az öccsét, ott döbbent csak rá, hogy mennyi minden kimaradt a közös családi életükből, mennyire nem tudnak egymásról, és valójában akkor fedezte fel újra, hogy mennyire tehetséges és híres az ő „kis aranybogara”. 

Budapest–Hollywood–Budapest

„Hogy ki a tehetséges? – teszi fel a kérdést Miklós. – Azt hiszem, van szemem hozzá. A szüleim is ilyen tehetségkutatókban tűntek fel, Ki mit tud?-on és a Táncdalfesztiválon. A mi életünk valahogy a siker, a tehetség, a kreativitás körül forgott, és forog most is.” Ifj. Malek Miklósnak mindig duplán kellett bizonyítania. Magyarországon azért, mert túl ismert volt a szülei miatt, külföldön azért, mert „túl külföldi” volt. Amikor fogta magát, és Amerikába költözött, csak önmagára számíthatott. Azért ment el, hogy a legmagasabb szinten sajátítsa el a pop-rock szakmát. Kereső embernek, sőt problémamegoldó embernek vallja magát. Kint olyan alapigazságokat tanult meg, amelyeket – látszólag – abszurd módon, Lao-ce tanításaihoz képes csak hasonlítani. „Tudod, ez olyan, ami szinte megfogalmazhatatlan. Amerika az egyszerű dolgokról szól, de a felszínességével együtt megtanít túlélni mindent.”

A fiatal, huszonhárom éves srácot hajtotta a kíváncsiság, hamar felfedezte, hogy ez egy üzletorientált ország, ahol az ajtók rögtön nyitva állnak, ha látják, hogy mire vagy képes. Boston és New York után most Hollywoodban lakik. Magyarországra nem azért jött, hogy sztárt csináljon magából. Egyrészt hívták, másrészt enyhíteni szeretne a lelkiismeretén is. Annyi külföldön eltöltött év után most itthon bizonyíthat újra, és a képességeivel segíthet a magyar tehetségeken. „Miközben Magyarországon az X-Faktorban dolgozom, a saját magam mentora is leszek. Albumot készítek, és többévnyi tanítás után magamra is figyelhetek” – fakad ki Miklós. Pedig azt gondolnánk, inkább háttérember szeret lenni. „Na igen, az szép dolog, de saját lemezt készíteni mégiscsak más. Tíz dal saját szöveggel, saját zenével.” A stílusáról persze keveset tudok meg, John Mayert emlegeti mint idolt, és kicsit még dalra is fakad. Andrea figyeli, én hallgatok. Talán közös lemezük is lesz egyszer. „Ja, kérem, az nem úgy megy, hogy írj egy dalt nekem – nevet fel a nővér. – Főzz egy húslevest, mi? A megírás, az bizony munkás dolog. De majd eljön annak is az ideje.” 

 


A cikk nyomtatásban a
Marie Claire szeptemberi számában jelent meg.

A magazin legfrissebb számának tartalmából:

 

 

Exit mobile version