Hogy miért nem sikerült még a sokat megélt „kommandósoknak” sem betörni a flegma Évát, annak több oka is van. Először is ez a Való Világ, nem pedig az idegenlégió. Csak egy álomvilágban élő ember gondolhatja azt, hogy bajtársai – esetükben villatársai – komoly veszélybe kerülnek, ha ő nem ágyaz be kellőképpen. Csapatjáték ide, csapatjáték oda, akik a villában élnek igazából, mind egyet akarnak: megnyerni a főnyereményt. Ehhez pedig saját taktikára, saját játékszabályokra, és nem összefogásra van szükség. Legalábbis a versenynek ebben a szakaszában már nem.
Eszerint játszik Éva is, aki köp, rúg, elhagyja az őrséget, nem ágyaz meg, sminkel, amikor nem lehet, és miatta büntetik meg a többieket. Nem állítom, hogy ez a hozzáállás példaértékű, viszont „álarc nélküli”. Szóval Évát vélhetőleg soha az életben nem fogja érdekelni, hogy körülötte hat ember nyomja a fekvőtámaszokat, mert ő éjszaka nem tartotta magánál a játék fegyverét. Jól tudja, hogy így is, úgy is utálják a villában, ha most kezdene el fegyelmet gyakorolni, meghazudtolná önmagát.
Egyébként javasolnám, hogy a két kiképzőtiszt hosszabb időre maradjon bent a villában. Ők ugyanis a verhetetlen nézettségű show-műsor jól felfedezett „szereplői” lettek. Bátorítanám őket, hogy jelentkezzenek egy esetleges Való Világ 5-be. Bárándi úr indulhatna: „a kegyetlen”, Tóbiás úr pedig a „néma fiú” kategóriában.
(Ez a szerző véleménye, nem a Nők Lapja Cafe állásfoglalása)