Tatár Csilla beszólt Hujber Ferinek

Z.A. | 2013. Július 25.
Hujber Feri ma reggeli mokkás szereplése óriási felháborodást váltott ki Tatár Csillából.

Hatalmas botrányt kavart Hujber Feri három egymást követő vallomásával. Bár már hetekkel ezelőtt lerántotta a leplet nyitott házasságáról, megvásárolt érettségijéről és plagizált szakdolgozatáról, még mindig forrnak az indulatok őszintesége miatt. Sokan nem értenek egyet a nézeteivel, többek között Tatár Csilla sem. A ma reggeli Mokkában Joshi Bharat próbálta megérteni, mi járhat a szexklubokat is megjárt színész fejében. A beszélgetés végére kolléganője, Tatár Csilla is visszatért, akinek az arcára volt írva, mit gondol Hujberről. Felvont szemöldökkel, szó nélkül, egykedvűen hallgatta, ahogy Joshi elbúcsúzik a színésztől. „Hát a stúdióban nagy indulatot keltett, amit Feri mondott. És mit mondtál, Csilla? Hogy ennyire nem húztad még fel magad beszélgetés miatt. Tvrtko barátom is bejött, Miki is itt ült” – mondta az indiai tévés. Tatár az adás után nem sokkal közösségi oldalán már szavakba is öntötte felháborodását, amit alább végigolvashatsz.

„Azt az embert, aki hibázik, vagy rossz döntést hoz és ezért a későbbiekben vállalja a felelősséget nagyra tartom. Szeretem az őszinte embereket, nem szeretem viszont a demagóg »propagandát«.

Nem, nem emlékszem arra, hogy mit tanultam a középiskolában a vektorokról és valóban egyáltalán nem emlékszem a főiskolai statisztika óra egyetlen tananyagára sem. Nem azért lettem riporter, mert a főiskolán kommunikáció szakon végeztem. Ennek ellenére minden egyes főiskolán eltöltött percnek jelentősége volt.
Abban a 24 évben, amit az iskolában töltöttem rengeteg érdekes és számomra fontos tanárral, osztálytárssal, élethelyzettel és tananyaggal találkoztam. Itt tanultam meg mit jelent közösségben létezni, alázatosan dolgozni, megtanulni és tisztességesen elvégezni olyan feladatokat is, amihez éppen akkor semmi kedvem nem volt. Volt, hogy puskáztam, volt hogy beteget jelentettem, mert meg akartam úszni egy matek témazárót és még az is előfordult, hogy a barátnőmmel »ellógtuk« a tesi órát. Ugyanakkor az életem egy bizonyos szakaszában a szüleim mellett a legfontosabb emberek a tanáraim voltak. És igen, valóban a különböző iskolák végén a kezembe nyomtak a papírt, ami arról szólt, hogy eleget tettem az elvárásoknak és még minősítettek is különböző jegyekkel. Valóban nem ez határoz meg. De az, amin keresztül mentem addig, amíg azt a bizonyos »papír fecnit« megkaptam igenis sokat számított. Ha mindezt pénzért vettem volna, vagy hazugsággal értem volna el, akkor nagy valószínűséggel ma azt mondanám, hogy csibészséget, rafinériát és tisztességtelenséget tanultam az elmúlt 24 évben.
Mostanában sikk hangoztatni, hogy én »papír nélkül is sikeres vagyok«, mi „papír nélkül is boldogok vagyunk«, amit egyébként a magam részéről tiszteletben is tartok, de valahogy úgy érzem, hogy lassan kezd ciki lenni, ha az ellenkezőjét vallod… Tök jó lenne elfogadni, nem pedig minősítgetni és megbélyegezni azt, aki másképp vélekedik…

Végezetül pedig csak annyi, hogy én biztosan nem feküdnék egyetlen olyan szívsebész kése alá sem, akinek nincs papírja arról, hogy a szakmájához igenis ért…”

 

Kövess minket a Twitteren is!

 

Exit mobile version