– A közösségi oldaladra felkerült bejegyzés után most itt is megosztod a véleményedet a duci hölgyek szépségversenyével kapcsolatosan. Azt mondod, félreértettek. Pontosan mit szerettél volna közölni?
– Amikor először hallottam a duci szépségversenyről, sok minden kavargott bennem. Aztán kíváncsi lettem, mi is lehet erről az emberek véleménye. Három kérdést tettem fel, három álláspontot próbáltam megfogalmazni. Igaza van annak, aki a túlsúlyt felvállalva megmutatja magát, vagy épp ellenkezőleg? Netán az ilyesfajta versenyek végső soron igazolnak egy súlyos civilizációs betegséget? Kételyek kavarogtak bennem, és kíváncsi voltam az emberek véleményére. Persze igyekeztem sarkítva megfogalmazni a különböző lehetséges véleményeket, ha úgy tetszik: provokáltam. Aztán sokan azzal próbáltak támadni, hogy a kérdésekbe belefogalmaztam a véleményemet, pedig én csak a kételyeimnek adtam hangot. Hárommillió felnőtt él Magyarországon egészségügyileg veszélyes túlsúllyal, ez a lényeg. Sokkal nagyobb a gond, mint egy duci szépségverseny haszna vagy kára.
– Állításod szerint nagyon kellemetlen perceket éltél át az elmúlt egy napban.
– Igen, mert kiforgatták a szavaimat, és azt a látszatot keltették, mintha támadnám, bántanám a magukat megmutatni, felvállalni igyekvő duci hölgyeket. Miközben értem, persze, hogy az ilyesfajta szépségversenyek segíthetnek nekik önmaguk felvállalásában. Ugyanakkor nem hallgathattam el, hogy végső soron nem ez a megoldás!
– Szerinted a véleményeddel megbántottad a túlsúlyos hölgyeket? Mert a fórumhozzászólásokból nagyon úgy tűnik!
– Szerencsére a mondandómat rosszindulatúan kiforgatók nincsenek többségben. A bejegyzésemre 7500 lájkot kaptam, ők megértették, hogy a féltés beszél belőlem. De, hogy mennyi embert érint ez a gond, az is jelzi, hogy a bejegyzést másfélmillióan olvasták el. Az én célom a figyelemfelkeltés, az állóvíz felkavarása volt! Fel akartam hívni az emberek figyelmét arra, hogy a túlsúly – és itt nem plusz tíz kilóra gondolok, hanem sokkal többre – már egy betegség, amit kezelni kell! És nemcsak egészségügyi értelemben, hiszen a túlsúly komoly lelki sérüléseket is okozhat – ezt végső soron nem orvosolhatja semmiféle szépségverseny.
– Viszont sokan úgy érzik, hogy tartozol egy bocsánatkéréssel, lehet, azért, mert a szavaid félreérthetőek voltak, lehet, a megfogalmazás miatt. Ez meg fog történni a közeljövőben vagy sem?
– Soha nem fogok bocsánatot kérni, mert az ő érdekükben tettem fel ezeket a kérdéseket. Az, hogy valaki hatásvadász eszközökkel kiforgatta a szavaimat, nem az én hibám. Nem mondtam, hogy a kövérek nem lehetnek szépek! Véleményem szerint egy nő ötven kilósan is lehet ronda, és kilencven kilósan is lehet szép. Ez végső soron harmónia kérdése, miközben hittel vallom, hogy a nagy túlsúly gyilkos, az életet megrövidítő betegség. Senkit nem akartam megbántani, éppen ezért, nem is fogok bocsánatot kérni! Az önérzetes, magukat bátran megmutató hölgyek arra is képesek lehetnek, hogy lefogyjanak! Erről szólt az egész!