Máté Gábor: “Nem érzem idősnek magam”

TóCsa | 2014. Október 30.
Máté Gábor az utóbbi években eléggé eltűnt a tévéképernyőkről és a filmekből, de ha látni akartuk, a színházban mindig megtalálhattuk. Most az HBO-s Terápia második évadában tér vissza a tévébe pánikbeteg politikusként. A Katona József Színház igazgatójával a színház büféjében beszélgettem, és még azt is elárulta, hogy a 24 a kedvenc sorozata.

Elképesztően sok, pontosan 69 filmben és sorozatban szerepelt az eddigi karrierje során. Viszont mintha a 2006-os Taxidermia óta lassult volna a tempó. Mi történt?
Korábban is akadtak azért hosszabb, akár több éves szüneteim. Ilyen idős korban, mint az enyém – nem mintha idősnek érezném magam – ezen már nem szabad csodálkozni. A moziba járás megszűnt, illetve már szinte csak a fiataloknak készülnek mozifilmek, fiatal hősökkel, akiknek én csak az apjuk vagy a nagyapjuk lehetnék, viszont arra se nagyon hívnak.

Minden, ami Terápia!

A Terápia stábjából kiben merült fel, hogy önre lenne szükségük?
Fogalmam sincs, én csak annyit tudok, hogy Enyedi Ildikó felhívott azzal, vállalnék-e sorozatot, és eljönnék-e castingra. A Terápiának jó híre volt a szakmában, ezért nem sokat gondolkodtam.

Látta az első évadot?
Az indulásakor pár percet láttam belőle. Be kell vallanom, hogy ha nem valamilyen nagy rendező művészfilmjéről van szó, akkor én leginkább a thrillereket szeretem. A 24-nek az összes évadát láttam, és A törvény nevébent is nagyon szerettem. Amikor kikapcsolódásként néznék valamit, többnyire olyat keresek, amin izgulhatok.

Összesen hét részben szerepel a sorozatban. Ez mekkora elfoglaltságot jelentett?
Nagyjából három hetet forgattam nyáron. Intenzív, kemény munka volt, mivel végig csak mi ketten dolgoztunk (Mácsai) Palival. Ki is kellett vennem három hét szabadságot a színházból. Ott vannak a próbák, a felkészülés, és minden egyes epizódot két nap alatt vettünk fel. Ez is nehéz volt, de azt végképp nem tudom, hogy a Pali – aki mind a 35 részben benne van – ezt hogy csinálja. Borzalmas munka- és dialógusmennyiség. Én ezt nem tudnám megcsinálni.

Mácsai Pál és Máté Gábor (Fotó: Rozmanitz Gábor)

És ha annak idején önt keresik meg ezzel a feladattal?
Biztos hízelgett volna a felkérés, és elgondolkodtam volna rajta, de képtelen lettem volna rá.

A Terápiában egy politikust alakít. Jól érzem, hogy bár a politikusokat az emberek nem igazán szeretik, ön megpróbálta őt szerethetővé tenni?
A színészember az embert játssza, nem a foglalkozást. Ennek az embernek van három gyereke, akiket nagyon szeret, vigyáz a családjára, és sok év után is együtt van a feleségével. Akárhogy is nézem, ez teljesítmény. Az biztos, hogy azt nem akartam, hogy aki nézi a sorozatot, azon agyaljon, hogy ez az ember vajon melyik pártnak a tagja…

Annyi azért kiderül, hogy kormánypárti.
Úgy akartuk elkészíteni, hogy ha valaki majd huszonöt év múlva megnézi, akkor is érvényes legyen. Mi ezt még a választások előtt készítettük, úgyhogy elvben – bár a végeredmény megjósolható volt – akár egy másik kormányunk is lehetett volna a bemutató idején.

Az első részben még nem derül ki, hogy Ferenc pánikrohamait szakmai vagy magánéleti problémák okozzák-e. Annyit elárulhat, hogy később a munkája vagy a magánélete kerül előtérbe?
Párhuzamosan mindkettő. Mindig felsejlik majd egy-egy dolog, és lehet gyanakodni, hogy mi okozza a gondokat. Bizonyos értelemben ez is egy krimi, és még vannak is benne bűnügyi szálak. Elég csak tavalyról Nagy Ervin történetére gondolni.

Pszichológus szakértő segített a forgatáson?
A forgatókönyv készítésében biztosan, de én a forgatáson nem találkoztam vele. Lehet, hogy Mácsainak volt ilyen segítsége, de nekem biztosan nem. Én amúgy is kicsit mást gondolok a pszichológiáról, mint a sorozat. Van olyan pszichológus, aki teljes mértékben hideg marad, és önmagát nem hozza kapcsolatba az esetével, míg a másik iskolában a pszichológus sokszor önmaga reflektorfénybe állításával tud segíteni a másikon. Ösztöneimnél fogva én az utóbbiban hiszek. A rendezés és a tanítás is 50 százalékban pszichológia.

A Terápia köztudottan egy izraeli sorozat remake-je, az ön szálában mégis számos magyar történelemre és a politikai helyzetre vonatkozó utalást is felfedezhetünk – például amikor Ferenc elmeséli, hogy minden gyereke külföldre költözött. Ennyire jól sikerült a magyarítás?
Nem láttam az eredetit, de számomra ez így volt természetes. Ezektől lesz hiteles a figura. A magyar történelem ennek az embernek az életében nagyon benne van. Egy hatvanéves férfit játszom, és ha egy ilyen korú ember politikus lesz a rendszerváltás után, akkor elvben könnyen köze lehetett az ellenzékiséghez. Az például már az első részből is kiderül, hogy ott volt a tüntetésen a Petőfi szobornál 73-ban. Érdekes egybeesés, hogy én magam akkor épp egy villamosból néztem, mi történik ott.

Máté Gábor a Terápia című sorozatban

Magánemberként hisz a pszichológia vagy a dolgok kibeszélésének gyógyító hatásában?
A dolgok kibeszélésében hiszek, és ha ehhez pszichológus kell, ám legyen! Divatos dolognak tartom. Van, akinek tényleg szüksége van rá, sokaknak viszont nincs, de azért elmennek.

Látott már olyasvalakit a környezetében, akin a pszichológushoz járás segített?
Olyat már láttam, aki elment pszichológushoz, de olyat még nem, akin ez segített volna. Az viszont biztos, hogy ha az embernek bizonyos rendszerességgel – például a heti látogatásokra – össze kell szednie a gondolatait, és a lényegre koncentrálva kell mesélnie magáról, az neveli az embert.

Irgalmatlan mennyiségű színházi rendezés van a háta mögött, de filmrendezőként mindössze egy kisfilmet jegyez. Nem vonzotta annyira a filmkészítés a kamera másik oldalán?
A filmeseket könnyen beengedik a színházba, de fordítva ez egy kicsit nehezebb. Amikor még Dömölky János volt a Magyar Televízió művészeti vezetője, elhatározta, hogy én majd csinálhatok neki valamit. Volt egy tervem, de gyorsan meghiúsult, mivel a Dömölkyt elmozdították a pozíciójából. Hat-hét évvel ezelőtt ismét a filmkészítés közelébe kerültem egy felkérés miatt, de végül ez is meghiúsult. Soha nem akartam különösebben a vályú körül tolongani, mivel az én kifejezésmódom elsősorban a színházban van.

Színházban is szokott felkérésre dolgozni?
Előfordult.

Egy felkérésre végzett munkában is ugyanannyi örömöt talál, mint amikor egy saját kútfőből született ötleten dolgozik?
Ha már elvállalok valamit, akkor megkeresem benne azt, ami miatt elvállaltam. Eleve nem vállalnám el, ha valamilyen szinten nem érdekelne. Életemben nem csináltam olyan munkát, amihez ne lett volna kedvem. Mindig is elég válogatós voltam.

A Katona igazgatójaként, gondolom, már teljesen a maga ura…
Korlátlan szabadság nem létezik, de amennyire ez lehetséges – a külső körülményektől én sem tudom függetleníteni magam – ez így van.

A Katonát már jó ideje a legnívósabb hazai társulatok között tartják számon. A kollégái részéről tapasztal némi irigységet? Sokan próbálnak esetleg ide szerződni?
Nyilván van érdeklődés, de nálunk nincs túl nagy fluktuáció. Ezt a kollégák többnyire tudják is, mondjuk, a nagyon fiatalok kivételével, akik rosszabbnál rosszabb oktatásokban vesznek részt az ilyen-olyan tanodákban. Ők körbeküldenek minden igazgatónak egy-egy levelet. A kedvencem az “adottságaimnál fogva különösen jó vagyok a musicalekben” mondat. Aki ilyet ír, az biztosan nem tette még be a lábát a Katonába.

Exit mobile version