Demi Moore lánya: Át akartam plasztikáztatni az arcom, hogy ne nyomasszon az anyám

Nem tudom, Demi Moore milyen anya, de gyermekeit mindenesetre nem irigylem. Legidősebb lánya, a 26 éves Rumer Willis kendőzetlen őszinteséggel tárta fel kamaszkora legsötétebb időszakait, ami egy gyerek életében egyébként sem könnyű, egy szexszimbólum lányaként pedig még el is várják tőled, hogy ugyanolyan gyönyörű legyél, mint az anyád. 

Tinédzserként igazi csodabogárnak számítottam, nem voltam kibékülve sem a testemmel, sem a kinézetemmel, az emberek pedig még bántottak is emiatt. A legtöbbször azt mondták, hogy úgy nézek ki, mint egy fiú, vagy hogy jobb lenne zacskót húzni a fejemre. Sokszor csúfoltak krumplifejűnek és gúnyoltak a kinézetem miatt

– kezdte a fiatal színésznő, akinek önbizalmán az is hatalmas csorbát ejtett, hogy állandóan az anyjához hasonlították. “Úgy gondolom, az én anyukám a világ legszebb, legcsodálatosabb nője, de akkoriban nehéz volt, hogy állandóan vele hasonlítanak össze. Mindig azt mondták, inkább hasonlítok a férfias apámra, semmint a gyönyörű anyámra. Évekig azt gondoltam, hogy az lesz a megoldás a problémáimra, ha átplasztikáztatom az arcom és lefogyok.”

Ehhez hasonló mondatokat nyilatkozott a Female Firstnek Rumer Willis, Bruce Willis és Demi Moore lánya. Bevallom, azonnal az a sztereotip gondolat futott át az agyamon: egy újabb elkényeztetett sztárcsemete sanyarú sorsa. Aztán rájöttem, örülök, hogy nem lettem világsztárok gyermeke.

Számomra a legmegdöbbentőbb az egész cikkben talán az a felismerés volt, hogy ezek a gondolatok nem egy tinédzser lány képzelgései. Rumer Willis ugyanis beszélt arról is, hogy téves énképe egészen 2014-ig kínozta, amikor is az egész család számára sorsfordító dolog történt: Bruce Willis és Demi Moore középső lánya, a 20 éves Tallullah, önszántából bevonult a rehabra, hogy megküzdjön kokain- és alkoholfüggőségével. “Akkor tanultam meg szeretni önmagam. Felkértek szereplőnek a Dancing with Start című műsorba, és nemcsak testileg, de lelkileg is változtam a műsor hatására. A húgom, Tallullah a rehabon volt, engem mégis inspirált, mert nem próbált elfutni a problémái elől. A körülmények ellenére kézben tartotta a dolgokat. Azt mondta: ezek a hibáim és tisztában vagyok velük. De attól én még mindig én vagyok, és csak ez számít – ekkor döbbentem rá, hogy ugyanezt kell tennem, és többet nem foglalkoztam a rosszindulatú megjegyzésekkel.”