“Igen, tényleg volt olyan, aki a piacon azt mondta, hogy biztos szabadságon vagyok, mert már két hete nem látott. Akkor már három éve nem voltam a tévében” – meséli Kriszta, akivel legújabb produkciója, a Keresem a családom című, az RTL Klubon futó műsor kapcsán ültünk le beszélgetni. Tudtam, hogy Máté Kriszta nem az a Máté Kriszta, aki úgy búcsúzik el az újságírótól, hogy “Te vagy a leggyengébb láncszem”, mert ő ennél humorosabb és sokkal lazább, sokkal közvetlenebb, mint azt sokan gondolják. A poénról pedig csak hisszük, hogy lejárt lemez, de sajnos nem.
“Azt gondolta, hogy majd ostorral csapkodom”
“Van, aki a mai napig, ha felismer az utcán, a láncszemmel jön. Nem gondoltam volna, hogy ez ennyire meghatároz majd az emberek szemében. Valóban, még a mai napig sokan emlékeznek rá. Volt, hogy jött hozzánk egy új bébiszitter, remegő térdekkel érkezett, mert azt hitte, hogy egy mogorva nőszemély vagyok, és ostorral csapkodom majd, vagy nem is tudom, mi járhatott a fejében. A Szombat esti lázat is azért vállaltam el, mert Kolosi Péter felhívott, és azt kérdezte: tényleg egy szigorú banya akarsz maradni életed végéig az emberek szemében? Nem akartam.”
Máté Kriszta szerint az igazság a szigorú csipkelődő kép és a finom nő között valahol félúton van, hiszen sosem bánta annyira, hogy nem a törékeny, hanem inkább a kemény és határozott karakter volt az övé. Pedig neki is van gyenge pontja, ráadásul aki megtalálja, nagyon könnyen meg is sebezheti.
“Azt gondolom, gondoltam mindig is, hogy önigazoló, védekező álca ez nekem, de jobban sikerült, mint reméltem. Azt hittem, hogy ha nem látják az érzéseimet, nem látják, hogy hol vagyok sebezhető, sokkal kevésbé fogják ezt kihasználni. Ennek ellenére nem viselkedem máshogy, mint amilyen vagyok. Ez vagyok én, csak nem minden esetben cikizek halálra másokat, és nem mondok mindig rossz híreket. Az, hogy szigorú vagyok, illetve hogy következetes próbálok lenni, teljesen igaz. A tanításban is és a gyerekeimmel szemben is. Persze el tudom bőgni magam, aki igazán közel áll hozzám, az azt is tudja, hogy mik a módszerek, és hogyan lehet ezzel tökéletesen visszaélni. Aki megérzi, hogy például nagyon könnyű lelkiismeret-furdalást kelteni bennem, az azonnal visszaél ezzel, mert azokért a dolgokért is felelősséget vállalok, amiket nem követtem el. Maximalista, perfekcionista vagyok, nekem a 99% nem elég. A kislányom, Anna például ezt remekül ki tudja használni.”
“Andrással mellérendelt szerepet osztottunk egymásnak”
Máté Kriszta és több köztiszteletben álló nőtársa egy Egyenlítő kör nevű szerveződésen keresztül a nők egyenrangúságáért küzd. Mint azt a Keresem a családom producere elmondta, elege van abból, ahogy Magyarországon a nőkhöz viszonyulnak. Hogy nem mernek a nők családot alapítani, nehogy elveszítsék a munkájukat, hogy kevesebbet keresnek, hogy mindig férfiaknak lehet csak véleményük fontos ügyekben, hogy középkori gondolkodású férfiakkal vagyunk körülvéve.
“Ma azt látom, hogy ha egy nő érvényesülni akar, akkor férfiasan viselkedik. Pedig a világ nem itt, nem erre felé tart. A kanadai miniszterelnök kormányában 15 férfi és 15 nő van, mert 2015-öt írunk, az Egyesült Államok következő elnöke, úgy tűnik, egy nő lesz, nálunk meg szülni küldik a nőket, mert az a dolguk, és ez ellen kellene kiállnunk. Mintha egy másik bolygón élnénk, és azt hisszük, nem tehetünk ellene. Pedig a legtöbb családban ma már a fontos döntéseket nők hozzák, több nő diplomázik, és rengeteg kutatás szól arról, hogy a cégkultúrában, a politikában mennyivel jobban működik minden, ha odaengedik a nőket. Nem várhatjuk, hogy ezt a férfiak oldják meg helyettünk.”
Ebben azonban a család támogatása és a megfelelő társ is borzasztóan fontos szerepet játszik – vallja Máté Kriszta.
“Persze, elengedhetetlen, tudom. De azt hiszem, rajtunk is múlik, hogy egy családban, egy házasságban, egy szerelemben ez hogy alakul. Eldől az elején. Beletörődünk a szereposztásba, vagy nem. Én az Andrással lévő szövetségben, vagy házasságban, vagy teljesen mindegy minek nevezem, nagyon fontosnak tartom, hogy nincsenek feudalista viszonyok, hanem mellérendelt szerepek vannak. Ha egy nő hagyja, hogy őt keresztbe lenyeljék, és alárendelt szerepbe helyezi magát, vagy engedi, hogy oda kényszerítsék, ne csodálkozzon. Én nem tudnék házi tündér lenni fejkendővel a fejemen, mert nem vagyok ilyen alkat, az nem tenne boldoggá. Ez már az elején kiderült. Ő nem várja el, én meg nem is lennék hajlandó.”
“Ő következetesen következetlen”
A társ kifejezést használta Máté Kriszta arra a kapcsolatra, amivel egy nő és a megfelelő férfi – számára Bárdos András – közötti viszonyt leírja. Mint mondja, nemektől függetlenül ki kell mondani, meg kell beszélni mindent, hiszen a konfliktus alapja a rossz kommunikáció. Egy dologban azonban szinte soha nem értenek egyet.
“A gyereknevelésben sok mindenről gondolunk mást. Én sokkal szigorúbb vagyok, mint a gyerekeim apukája. Neki van egy mondása, amire mindig hivatkozik: ő “következetesen következetlen”. Én pedig a következetességet nagyon fontosnak tartom. A gyerekek már rájöttek erre, és remekül lavíroznak közöttünk, ha el akarnak valamit érni. Ha Andrással más típusú vitánk van a mindennapjainkban, akkor általában én megpróbálom onnan nézni a dolgokat, ahonnan ő, és ő is onnan próbálja nézni, ahonnan én. Ebben néha segíteni kell persze a másiknak. Nem hiszek a duzzogásban és abban, hogy az idő elfedi ezeket. Azonnal meg kell beszélni. Így aztán nem szoktak nagyon sokáig tartani a vitáink. Nem is emlékszem, hogy mikor volt hosszan tartó. Ha András itt lenne, persze biztosan azt mondaná, hogy ő engedett, azért nem emlékszem.”
Engedd el, legyél boldog, akkor a gyerekeid is azok lesznek
Korábban Krisztának is szembesülnie kellett vele, tehát saját tapasztalata van abban, hogy hogyan lehet erős, karriert építő nőként is kiegyensúlyozott családot teremteni a gyerekeknek.
“Azt hiszem, nem kell mindenáron megfelelni egyformán mindenhol. Legalábbis nem görcsösen. Ha egy nő boldog, akkor a gyerekei is azok lesznek. Borzasztó nagy közhely, és nehéz elhinni, így nekem is magamnak kellett rájönnöm, kikísérleteznem. Nem tudtam volna lejjebb adni semmit, de jó anya akartam lenni. Persze nem tudom, hogy jó anya vagyok-e, ez csak a végén derül ki, de érzem, hogy amikor azt csinálom, amit szeretek, sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok, még akkor is, ha túlterhelt.”
“Ki vagyok én, hogy ítélkezzem?”
Ilyen szerelem Máté Kriszta számára az RTL Klubon futó új műsor, a Keresem a családom is.
“Ez egy olyan licencműsor, ami sok országban hatalmas siker. Magyarországon nem volt még ehhez fogható, főleg nem kereskedelmi csatornán. Rengeteg kutatómunka van mögötte, sok nyomozás, 108 ezer kilométer megtett út, és vannak olyan szituációk, amikor pszichológust is be kell vetni. A benne szereplő emberek addigi életét változtatja meg a műsor. Nem lehet felszínesen, könnyedén átélni nekünk sem, ha valakivel közölni kell, hogy van egy ikertestvéred, vagy nem akar látni az apád. Lilué persze a felelősség, ő van a kamera előtt, ő mondja meg, ő vigasztal, együtt örül, és olykor csak azért nem látjuk sírni, mert nem róla szól a műsor. Pedig van, hogy az egész stáb pityereg. Még a vágásnál is, sokadszor látva. A szerkesztőség nagy része egyébként nőkből, anyákból áll, Hadas Kriszta, a műsor főszerkesztője sokszor hangoztatja is, hogy azért olyan feszesek a forgatások a hosszabb utakon, hogy mindenki mielőbb szaladhasson a saját családjához. Egyébként a legmeglepőbb, hogy ránk is, rám is hogy hat ez a műsor. Minket, engem is tanít megbocsátani. Ha egy nehéz, régóta kibeszéletlen családi drámában képesek a felek egymásnak megbocsátani, ha az elhagyott gyerekek oda akarnak állni az anyjuk elé, hogy elmondják, nem haragszanak rá, ha sok évtizede azt sem tudja valaki, tud-e róla az apja, és látni akarja őt, ha a műsor szereplői képesek túllépni a sérelmeiken, ki vagyok én, hogy felettük ítélkezzem?”
