Ez a 7 legnagyobb baj az Oscar-díjjal

1. Túl hosszú az Oscar-gála

Egyetlen díjátadó gálának sem szabadna háromórásnál hosszabbra híznia, ám az Oscar ezt a szabályt már régóta nem tartja be, és akadnak alkalmak, amikor a négy órán is bőven túlnyúlik a show.

2. Fölösleges Oscar-kategóriák

Tényleg nem akarom elvitatni a hangvágók és a sminkesek érdemeit, de biztosan a show-ban van a helye az ő beszédüknek is? Nem lehetne őket, valamint a többi háttérben dolgozó szakembert – ahogy az egy-két díj esetében már meg is történt – egy külön ceremónia keretében, valamikor külön megünnepelni? Tudom, hogy kegyetlen dolog, de a nézők elsősorban színészeket, énekeseket (a legjobb betétdal kategória ezért szükségszerű) és rendezőket szeretnének látni, amikor úgy döntenek, hogy megnézik az Oscart, ezért olyan új kategóriákkal, mint mondjuk a legjobb gyerekszínész vagy a legjobb színészcsapat, sokkal több nézőt lehetne a képernyők elé ültetni, és az is biztos, hogy kevésbé unatkoznánk a show-t nézve.

3. Az eszetlen Oscar-kampányolás

Sokan úgy tartják, hogy az Oscar-díjat már rég nem a legjobb filmek kapják, hanem inkább azok, amelyek jók ugyan, de a többieknél egy ügyesebben felépített médiakampánnyal jobban fel tudták hívni magukra a szavazók figyelmét a társaiknál. Ez így már szinte politika, ahol az a film ér el nagyobb sikereket, amelyiknek több pénze van, és ügyesebb marketingeseket/PR-osokat foglalkoztat.

Irgalmatlan pénzeket költenek el hirdetésekre, vagy arra, hogy a sztárok minél több olyan eseményen jelen legyenek, ahol a szavazók is nagy számban képviseltetik magukat. A helyzet megoldása viszonylag egyszerű lenne: be kéne tiltani minden kampánytevékenységet, a szabályszegőket kizárni a versenyből, és hagyni, hogy az Oscar-díj végre arról szóljon, amiről szólnia kellene: a minőségi filmekről.

4. Túl kevés filmet néznek az Oscar-szavazók

A fenti kampányolás már csak azért is problémát jelent, mert az Oscarnál nem alapkövetelmény, hogy a több ezer szavazó minden filmet lásson, és egy-egy szavazó sokszor a kampányok alapján dönti csak el, hogy mire szakítson némi időt. Bár a filmszakmában dolgoznak, a legtöbben közülük nem abból élnek, hogy filmeket nézzenek, így a több tucat esélyes film megnézésre esélyük sincs, ezért a fontos, de alig reklámozott filmek könnyen kieshetnek a mezőnyből. Ha lenne egy szakmai előválogatás, és a megnézendő filmek számát redukálnák nagyjából húsz darabra, s ezt a mennyiséget már könnyebben teljesítenék az Akadémia tagjai.

5. Egy nyíltan meleg színésznek esélye sincs az Oscaron

Ian McKellent eddig kétszer jelölték Oscar-díjra. Először az Érzelmek tengerében című filmért 1999-ben, aztán pár évvel később A Gyűrűk Ura Gandalfjáért. McKellen köszönőbeszéde ott lapult a zsebében azzal a szöveggel, hogy “Köszönöm az Akadémiának, hogy a története során először díjazott egy nyíltan meleg színészt”. A beszédet egyszer sem mondhatta el, mivel nem ő nyert, ráadásul a helyzet azóta sem változott. Az Akadémia viszont előszeretettel díjaz heteroszexuális színészeket meleg szerepekben, de azért már itt volna az ideje egy nyíltan meleg színész elismerésének is.

6. Az elöregedő Oscar-tagság

A legtöbben középkorúként válnak az Akadémia szavazó tagjaivá, és ha egyszer valaki tag lett, az már az egész hátralévő életében az is marad. Ennek köszönhetően az idők során az Akadémia erősen elöregedett, és tagságát főképp idős fehér férfiak alkotják. Sokan ezzel magyarázzák, hogy az Oscar-díj inkább a konzervatív, régimódi filmeket részesíti előnyben az újító és modern alkotások helyett, és ebben kétségtelenül lehet valami.

A hibát maga az Akadémia is észlelte, és a jövőben szeretnék visszavonni azon tagjaik szavazati jogát, akik az utóbbi tíz évben már nem voltak aktívak a filmiparban, továbbá szeretnék megkönnyíteni a taggá válást, hogy több fiatallal bővülhessen az Akadémia szavazótábora.

7. Kevés a kisebbségi és kevés a női szavazó az Oscaron

Mivel a szavazó tagok 94 százaléka fehér, és a 77 százalékuk férfi, így sokakban jogosan merülhet fel, hogy részben talán emiatt lehetséges, hogy a rendezőnők nem igazán rúghatnak labdába, ahogy az is, hogy míg a férfi színészek esetében inkább az idősebbeket díjazzák, addig a színésznők között sokkal nagyobb eséllyel indulnak a fiatalabbak a díjért folyó versenyben. A fenti okokból fordulhatott elő az is, hogy zsinórban két évben nem jelöltek egyetlen színes bőrű színészt és színésznőt sem, de persze nem ez az egyetlen magyarázat. Az ő esetükben sajnos a merítés is jóval kisebb, mivel eleve sokkal kevesebb filmben kapnak fontos szerepet fehér társaiknál, tehát a probléma gyökere itt rejlik, és ezt nem lesz egyszerű megváltoztatni. Az biztos, hogy több női és több színes bőrű szavazóra lesz szüksége az Akadémiának.