Még hogy színpadon ugrálni, vagy akár csak Oscar-díjat átvenni könnyű meló! Tizenkét sztár bizonyítja a létező legdirektebb módon, hogy a reflektorfényben sem csupa játék és mese az élet, mert akinek minden sikerét és dicsőségét látja a világ, annak bizony a bukásai és szégyenletes pillanatai is közszemlére kerülnek, és igazán nagyot a szó szoros és átvitt értelmében is magasról lehet csak esni. Más szóval nyilvánosan nagyokat hasaló celebeket mustrálunk végtelenítve, “legszebb öröm a káröröm, mert nincsen benne irigység” jeligével.
Bemelegítésnek nézzünk egy lazább gyakorlatot a vidáman szökdécselő Taylor Swifttől, fogadás balról: lálálá, húszéveseké a világ… vagy nem, paff. (Szépítés a falnak támaszkodva, szajhás fejkörzéssel, a közönségnek szigorúan háttal.)
Ugyanez szemből, férfi elkövetővel: Robbie Williams egy pillanatra Fred Astaire-nek képzeli magát, aztán rájön, hogy tévedett. (Szépítés könyékre ereszkedve, csak lazán, mint egy igazi úr.)
Van persze, akinek szökdécselnie sem kell – Mariah Careynek egy laza helyben tapsikolás is elég a tökéletesen értelmezhetetlen összeomláshoz. A “kétbalkezes” lexikoni definícióját nyugodtan lecserélhetjük.
Kapcsoljunk egy kettest: az esés is nagyobb és a kontextus is kínosabb, mert Harry Styles úgy vállalja túl magát egy fölösleges pördüléssel, hogy közben a One Direction többi tagja szépen higgadtan bűvöli a nézőtéren tolongó lányokat.
Ha valaki szeret ilyesmiben utazni, itt a remek alkalom kárörvendeni Rihannán a rosszul sikerült Sziget-koncertért cserébe. Az énekesnő egy igazi klasszikussal nevezett a versenybe: megyek-megyek-botlok-esek-feltérdelek-énekelek koreográfiájával már-már chaplini magasságokba tör.
Természetesen nem hagyhatjuk ki a 26 éves Jennifer Lawrence immár legendás taknyolását sem. Egyrészt a közelmúlt legismertebb produkciójáról beszélünk, másrészt a fiatal színésznő az a ritka sztár, akinek még csak táncolnia és énekelnie sem kell valami bonyolult felépítésű színpadon – beéri ő egy lépcsővel meg egy Oscar-díjjal is.
Sőt, még ezek sem kellenek neki, elég a miliő: megcsinálta már nagyjából ugyanezt odakint a vörös szőnyegen is.
A poppódiumokra visszatérve egy nagy igazságot tanít nekünk a bölcsességekben amúgy is erős Justin Bieber: egyszer a világot jelentő deszkák is véget érnek, és azon túl a legnagyobbakra is a süllyesztő vár.
Megerősíti, illetve kiegészíti ezt egy tapasztalt vén róka is a rockvonalról: alább a U2 gitárosa, The Edge nevéhez méltó módon prezentálja, hogy a színpadnak nemcsak vége, hanem széle is van.
Figyelem, közelítünk a fekete öves fokozathoz. Beyoncé nagy belépőjéből ezen a koncerten ralikat idéző borulás lett. Még szerencse, hogy minden probléma nélkül megúszta.
Az 58 évesen is megállíthatatlan Madonna semmiből nem maradhat ki, ami a popvilágban történik, úgyhogy természetesen zakózás is van a praxisában, méghozzá a nagyobb, hosszabb, vágatlanabb fajtából. Amilyen teátrálisra sikerült, még az sem kizárt, hogy a koreográfia része volt.
A dobogónak viszont csak a harmadik fokára fér fel vele, mert Katy Perry legalább ötször változatosabban és kiszámíthatatlanabbul, valamint lényegesen nagyobb terjedelemben produkálta magát egy torta maradványain csúszkálva. Ezután jól meggondoljuk, mikor, kire és miért használjuk legközelebb az “esik-kel” szakkifejezést.
Hogy ezt még hogyan lehet überelni? A titok nyitja természetesen Lady Gaga kezében van, aki kérés nélkül is készséggel überel bármit, az sem baj, ha fáj. A végkimenetel finoman szólva is borítékolva van a körülményekben, hősnőnk ugyanis fél lábbal a zongoraszéken, fél lábbal a billentyűkön áll magas sarkú csizmájában, és nem is kell csalódnunk – a teatralitásból sportot űző sztár rég nem látott zakózást szállít, amiért tényleg minden elismerést megérdemel.
