A mai napon 69 éves lett Hillary Clinton, és a dolgok jelenlegi állása szerint jó esélye van rá, hogy a nyolcnapos köszöntési határidőből épp csak egy kicsit kicsúszva, november 8-án elég nagy utólagos ajándékot is kapjon az Egyesült Államok polgáraitól, amennyiben megválasztják Donald Trumppal szemben az ország első női elnökévé. Na de hadd szabadjon rögtön csavarni is egyet a mondaton: azt még véletlenül sem állíthatja senki, hogy sikere esetén ajándékba kapja az elnökséget az egykori first lady (akinek egyébként exelnök férje, Bill Clinton is nemrég ünnepelte a születésnapját). Itt bizony különleges tehetségről, elszántságról és (főleg botrányokkal szembeni) állóképességről, meg jó öt évtizednyi, nagyrészt erős ellenszélben elvégzett kemény munkáról van szó. A teljes történettel nyilván egy egész könyvet meg lehetne tölteni, az elemzésével pedig többet is, de azért egy vázlatos portré is elég sokat tud mondani a születésnapos nőről, aki pár napon belül történelmet írhat a férfiak uralta világban.
Mindig is vonzották a férfiasnak tartott hivatások
A politika eleinte ugyan nem izgatta, de Hillary Clintont már akkor sem az érdekelte, ami a többi lányt: kiskorában baseballjátékos, majd asztronauta akart lenni. 13 évesen jelentkezett is a NASA-hoz levélben, amire az amerikai űrhivatal azt válaszolta, hogy lányokat nem vesznek fel űrhajósnak.
27 évesen aztán lefutotta nagyjából ugyanezt a kört a haditengerészetnél is: jelentkezett sorozásra, de közölték vele, hogy túl idős, nem elég jó a látása, és különben is nő.
És megkapta ugyanezt az egyetemen is. Miután felvételt nyert a Harvard és a Yale jogi karára is, egy ismerőse bemutatta a Harvard egyik professzorának azzal, hogy éppen az egyetem és annak legerősebb riválisa között készül dönteni – mire a tanár azt felelte, hogy a Harvardnak nincs erős riválisa, és nincs szüksége több nőre. Hillary ezek után érthető módon a Yale-t választotta, de azzal ott is szembesülnie kellett, hogy férfiterepen mozog: 208 fiú évfolyamtársára mindössze 26 lány jutott.
Egy ideig dolgozott egy halfeldolgozó üzemben is, és nem éppen az irodán: saját kezével belezte a halakat.
Soha nem húzódott a férje árnyékába
Eleve ő volt már a kezdeményező fél is: úgy ismerkedtek meg a Yale-en Clintonnal, hogy felállt, odament hozzá, és közölte vele: “Ha már folyton engem bámulsz, én meg visszabámulok, akár be is mutatkozhatunk. Hillary Rodham vagyok.”
Ennek ellenére Clintonnak háromszor is meg kellett kérnie a kezét, mire igent mondott neki, férje nevét pedig 1975-ös házasságkötésüket követően még hét évig nem volt hajlandó felvenni. Döntéséért anyósa és édesanyja is folyamatosan piszkálta, ő azonban azt mondta, ez jelzi, hogy még mindig önmaga – és 1982-ben is csak azért lett végül mégis Clinton, hogy az arkansasi kormányzóvá választott Bill imázsát erősítse.
A rossz nyelvek (vagy a tárgyilagosabb elemzők) szerint házasságuk is csak egy mindkettőjük politikai karrierjét erősítő és a Demokrata Pártnak új arculatot adó érdekszövetség, és leginkább ez az oka annak is, hogy túlélte a Hillary győzelme esetén kormányában is szerepet kapó Bill Clinton számos félrelépését.
Ez persze csak feltételezés – az viszont tény, hogy amikor férje megszerezte a fentebb már említett kormányzói címet, a poszttal járó jövedelme évi 35 ezer dollár volt, míg a jogászkodó és cégvezetői pozíciókat is betöltő Hillary 100-190 ezret keresett évente.
Később, Bill Clinton elnöksége alatt Hillary lett az első és mindmáig egyetlen first lady, akinek irodája volt a Fehér Ház nyugati szárnyában.
Aztán 2001 januárjában ő lett az első és egyetlen olyan nő is az USA történetében, aki egyszerre volt first lady és hivatalban lévő politikus, ugyanis férje csak 20-án adta át az elnökséget, ő viszont már 3-án elfoglalta a New York-i szenátor hivatalát.
Sokszor direkt nem mutatja magát nőiesnek
Noha 1998-ban egyszer már szerepelt a Vogue címlapján, 2007-ben – amikor először pályázott az elnökjelöltségre – az utolsó pillanatban visszalépett az újabb fotózástól, mert nem akart túl nőiesnek tűnni.
A nemrég Trumppal szembeni harmadik elnökjelölti vitáját is megnyerő Hillary Clinton politikai stílusa az elemzők szerint eleve férfias: kimondottan harcos, konfrontatív típus, és hajlamos az ellenfelei démonizálásra is. Egyes tanulmányok szerint Barack Obama a maga elfogadóbb problémakezelésével egyenesen femininebb politikus, mint ő.
De ha kell, nagyon is kiáll a nőkért
Amikor 2010-ben egy sajtótájékoztatón megkérdezték, ki a kedvenc divattervezője, visszakérdezett, hogy egy férfinál is érdeklődne-e ugyanerről a riporter, amire az illető kénytelen volt elismerni, hogy valószínűleg nem. (Ettől függetlenül az Armanit például biztosan nem veti meg Hillary Clinton, támadták is érte rendesen.)
És különben is…
Nem elég, hogy férjéhez hasonlóan neki is van Grammy-díja, még hamarabb is kapta: míg Bill Clintont csak 2005-ben tüntették ki a My Life című hangoskönyvéért, őt már 1997-ben elismerték az It Takes a Village-ért.
2004-ben Észtországban asztal alá itta John McCaint. Állítólag négy vodkával nyert a későbbi republikánus elnökjelölttel szemben.
Kedvenc csemegéje a csili, és még a salátát is csípős szósszal eszi, csilipehely és Tabasco nélkül el sem indul sehova. Hát csoda, hogy olyan nehéz ujjat húzni vele?