Az, hogy Benicio del Toro ma ötvenéves, borítékolhatóan nem lesz akkora sajtószenzáció, mint mondjuk Brad Pitt ötvenedik születésnapja volt. Ez azért érdekes, mert Benicio del Toro nemhogy nem rosszabb, de még csak nem is kevésbé keresett vagy elismert színész, mint kollégája, és azt sem lehet mondani, hogy a közönség alulértékelné. Na de akkor hogy is van ez? Hát úgy, hogy emberünk Hollywood egyik legérdekesebb figurája: karakterszínésznek már rég túl nagy sztár, annyira viszont még mindig karakterszínész, hogy a szó bulvárértelmében ne kelljen a legnagyobb sztárok közé tartoznia, és elviselnie mindazt, amit mondjuk az említett Brad Pittnek és Angelina Jolie-nak a válásuk kapcsán. Más szóval, nála valahogy az éremnek mintha nem lenne másik oldala, és ezzel bizony egy nagyon szűk, egyszerre ügyes és szerencsés elitbe tartozik, ahol a lét maga a kegyelmi állapot.
Nagy szavak? Persze. És igen, nyilvánvaló az is, hogy Benicio del Torónak sem fenékig tejfel az élete, hisz kinek az. De hogy a karrierje nem alakulhatott volna sokkal jobban, és a többség csak irigykedhet rá, az biztos. Hogy ne csak a levegőbe beszéljünk, születésnapja alkalmából össze is szedtük, miért.
Sosem görcsölt rajta, hogy színész legyen
A Puerto Ricó-i születésű del Torót gyerekkorától fogva érdekelte a színjátszás, de apja ezt nem tartotta biztonságos karriernek, és üzleti iskolába küldte. A majdani színész nem ellenkezett, nem szökött el, és nem állt pincérnek, hogy megvalósítsa az álmait, hanem hallgatott a szülői tanácsra – aztán miközben pénzügyi tanulmányait folytatta, beiratkozott az egyetemen a drámakurzusra is, és innen szépen, fokozatosan nőtt azzá, aki lett. A diplomáját végül nem is szerezte meg, de amikor már a híres Stella Adlernél tanulta a színészetet, nyilván egészen máshogy csengett az, hogy kimaradt a “rendes” egyetemről.
Bejáratos a blockbusterek világába…
Ha általánosságban nézzük a filmes munkásságát, úgy tűnhet, hogy Benicio del Toro tipikusan azok közé a “komoly színészek” közé tartozik, akiknek gigászi szuperprodukciókban nem szokott szerep jutni – csakhogy ő ott volt A galaxis őrzőiben, és ott lesz a következő Bosszúállók-filmben is, a Star Wars nemrég címet is kapott nyolcadik részéről nem is beszélve. Lehet persze azt mondani, hogy aki annyit tett le azt az asztalra, mint ő, annak ilyesmire már nincs is szüksége, de tegyük félre a sznobériát – sokkal teljesebb karrier ez így.
…de nem egyirányú utcában halad
A fentiekhez persze hozzá kell tenni, hogy láttunk már ígéretesen induló színészi pályafutásokat, melyeknek temetőjévé váltak a blockbusterek, és olyan sztárokat is, akiknek jóformán könyörögniük kellett egy-egy drámai szerepért – csakhogy Benicio del Torót aligha fogják kiszakítani a nagy kasszasikerek az olyan komoly filmek világából, mint a Traffic vagy a 21 gramm. Most is épp úton van tőle az ebbe a kategóriába tartozó Song to Song és Soldado, és aligha ér véget itt a sor – ahhoz ugyanis ez az ember túl jó és túl megbízható abban, amit csinál.
Ráadásul még jól is válogat
Vegyük hozzá az eddigiekhez azt is, hogy Benicio del Toro úgy játssza körbe a mozis palettát a legsúlyosabb drogháborús drámáktól a Blöff-jellegű súlyos szatírákon és a szuperhősfilmeken át a Sin City bizarr neo-noirjáig, hogy mellényúlni se nagyon szokott a szerepválasztásaival. Makulátlannak persze az ő karrierje sem nevezhető, de annyi mindenképpen elmondható róla, hogy ha valamihez a nevét adja, az az esetek legalább nyolcvan százalékban kiemelkedő produkció lesz, ez pedig ritka jó arány ebben a szakmában. Ráadásul mindezt nem is puszta szerencsével éri el, hanem azzal, hogy nagyon komolyan és tudatosan válogat a filmek között, mindig olyan munkákat választva, amelyek “követelnek” tőle valamit.
Van súlya a szavának – és a személyének is
Valószínűleg éppen a biztos kezének köszönhető az is, hogy del Torót nemhogy nem rángatják dróton, de a megfelelő helyzetekben bizonyos fokig még dirigálni is hagyják. Egyik legutóbbi sikerfilmjében, a Sicarióban például eredetileg sokkal többet beszélt volna, mint a végleges változatban, de sikerült meggyőznie a rendezőt, hogy a mondatai többségét adja át Josh Brolin figurájának, mert az ő karaktere ennél sokkal kevesebb dialógussal él majd igazán – és mi történt? A szereplő olyan sikert aratott a nézők körében, hogy bár ilyet eredetileg nem terveztek, önálló filmet írtak rá (ez lesz a már említett Soldado). Azért ilyen sztorikat se hall az ember minden második hollywoodi sztárról.
Egy díj sem hiányzik a polcáról
Benicio del Torót nehéz lenne meg nem értett vagy el nem ismert zseninek beállítani, ugyanis díjakkal is úgy megszórták az elmúlt évtizedekben, hogy alig győzte vitrinikkel: a Trafficért kapott Oscart, BAFTA-díjat és Golden Globe-ot is (előbbi kettőre ráadásul a 21 grammért megint jelölték), a kétrészes Che címszerepéért pedig Cannes-ban is megválasztották a legjobb színésznek – és akkor az olyan “apróságokról” még nem is beszéltünk, mint mondjuk a SAG- vagy az Independent Spirit-díjai.
A magánéletét a maga törvényei szerint élheti
Ahogy már fentebb említettük, mindennek tetejébe (vagy ellenére) Benicio del Toro még annak az irgalmatlan bulvárfigyelemnek sincs kitéve, aminek a hasonló kaliberű színészek általában – pedig muníciója lenne a sajtónak, hiszen gyermeke például egy futó kalandból született Rod Stewart lányától, Kimberlytől, úgy egyébként pedig még 50 évesen sem házas, és simán meg is mondja, hogy azért ő nem fog feleségül venni senkit, hogy utána elváljon. Ha azt nézzük, mit kapott annak idején az időközben megállapodott és hamarosan egy ikerpár apjává váló George Clooney a hasonló hozzáállásáért, megint elég egyértelmű, hogy Benicio del Torónak lenni kivételesen jó dolog.
Nem is akar többet
Ettől még persze Benicio del Toro nyugodtan irigykedhetne nála is híresebb kollégáira, hisz akadnak bőven olyanok, akiknek sosem elég a siker – csakhogy tőle semmi sem áll ennél távolabb. Amikor egyszer Johnny Depp hírnevéről kérdezték, akivel a Félelem és reszketés Las Vegasban című filmben dolgozott együtt, egyenesen azt mondta: “Nem tudom, akarnék-e akkora sztár lenni, mint Johnny. Nekem pont jó az, ahol én tartok. Nem is akarok semmi mást helyette.” Na, hát ez a nem mindegy – e három tőmondat valószínűleg mindennél többet elmond arról, mennyire jól érzi magát a bőrében a mai nap ünnepeltje. Ami azt illeti, nem is tudjuk, kell-e egy ilyen sikeres és egészséges hozzáállású embernek külön boldog születésnapot kívánni, de mi azért élnénk a lehetőséggel: legalább még egyszer ennyit neki (és nekünk is vele)!
