“Öreg vagyok én már ehhez a sz*rhoz” – 30 éves a Halálos fegyver

TóCsa | 2017. Április 08.
Ma már a Halálos fegyver filmekre könnyed, zsarus akcióvígjátékként tekintünk, pedig az első rész még jóval komolyabb volt, mint a folytatásai. Egy öngyilkos hajlamokkal küzdő, félig tébolyodott rendőr küzdött benne a saját démonaival és persze az őt kordában tartani próbáló társával. Harmincéves a film, amit még ma is rengetegen másolnak.

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a Halálos fegyver találta fel azokat a rendőrös haver-filmeket, amikben egy fehér és fekete bőrű rendőr – akik mindenben egymás tökéletes ellentétei – köt kényszerszövetséget egy ügy megoldása érdekében, és persze folyamatosan szívatják egymást, de a végére azért jól összehaverkodnak. A műfaj gyökerei az 1967-es Forró éjszakábanig nyúlnak vissza, de az igazán nagy dobás Eddie Murphy nevéhez kötődik, aki már öt évvel a Halálos fegyver előtt, a 48 órában alakított parádés párost Nick Nolteval. A dolog szépséghibája, hogy abban a filmben Murphy karaktere nem rendőr volt, de ez csak részletkérdés. A műfaj legnagyobb sikerét azonban egyértelműen Mel Gibson és Danny Glover párosa aratta, ami nemcsak azon látszik, hogy a filmhez még három folytatás készült, hanem azon is, hogy most épp egy tévésorozat formájában hódít, és a bemutatója eltelt harminc évben annyian másoltak, hogy csak a kópiák felsorolásával meg tudnánk tölteni két cikket.

Egy sötét sztori kevésbé sötét változata

Minden egy egyetemistával kezdődött. Shane Black a filmes egyetem végzőseként írta meg a Halálos fegyver forgatókönyvét, és mivel volt olyan élelmes, hogy szerzett magának egy ügynököt, az ügynöke a forgatókönyvet elküldte Joel Silver producernek, aki épp a Warner stúdió számára keresett egy sikerrel kecsegtető projektet. A forgatókönyv teli volt izgalmas karakterekkel és látványos akciókkal, ezért szinte azonnal megvették, csakhogy mindenki tudta, hogy hollywoodi ízléshez képest túlságosan sötétre volt véve. Martin Riggs figurája az első verzióban sokkal kattantabb volt, és néhány szupererőszakos jelenetet is kapott, és kábítószerhavazástól kezdve gyerekgyilkosságig számos sokkoló pillanat rejlett az oldalakon. Márpedig ha egy stúdió sok pénzt költ egy filmre, akkor nem szeretné a tiniket kizárni a közönség soraiból, így a forgatókönyvet újraíratták Black-kel, kigyomlálva belőle az igazán necces részeket. Az új verziót a szerződtetett rendező, Richard Donner (Superman, Ómen) még mindig túl sötétnek találta, ezért egy másik írót is szerződtetett, hogy egy kicsit több humort csempésszen a jelenetekbe, és oldja kicsit a történet komorságát – például kigyomlálta belőle Riggs és Murtaugh visszaemlékezéseit a vietnámi háborúra. Miután ezzel készen voltak, már csak főszereplőket kellett találni a filmhez.

Fekete és fehér

Martin Riggs szerepével gyakorlatilag fél Hollywoodot végigházalták. Sok színész érezte úgy, hogy a karakter ön- és közveszélyessége, valamint teljesen őrült személyisége miatt nem kedvelnék a nézők, ezért sorra mondtak nemet a Warner ajánlatára. Arnold Schwarzenegger, Michael Douglas, Kurt Russell, Richard Gere és Bruce Willis is azok között volt, akik nem kértek Riggsből, és a film casting direktora, Marion Dougherty végül eljutott egy ifjú ausztrál tehetséghez, Mel Gibsonhoz, aki már bizonyított hasonló szerepben. Mad Maxként egy kissé őrült rendőrt játszott, akinek a gyermekét és a feleségét meggyilkolták, és ezúttal egy olyan kissé őrült zsaruként volt rá szükség, aki a feleségét egy balesetben veszítette el. Gibson még nem tartott ott a karrierjében, hogy nemet mondjon az ajánlatra.

Murtaugh megtalálása már könnyebben ment. Mivel a forgatókönyv nem tért ki a szereplők bőrszínére, a casting direktor találta ki, hogy miért ne lehetne Murtaugh figurája afro-amerikai, és mivel nem sokkal előtte látta Spielberg Bíborszín című filmjét, a szerepet felajánlotta az abban szereplő Danny Glovernek. A szereposztásnál abból sem csináltak gondot, hogy a színészek úgy tíz évvel fiatalabbak voltak annál, amit a szerep megkövetelt. Riggs figurájának 38 évesnek kellett volna lennie, míg Mel Gibson – aki azóta gyerekgyárosként is híressé vált – csak harminc volt, míg Murtaugh figuráját 50 évesnek írták meg a szkriptben, pedig Danny Glover – akit ma az Unicef nagyköveteként is ismerhetünk –  még csak negyven volt akkoriban.

Egy igazi golyó a tárban

A Halálos fegyver sikerének egyik titkát sokan pont abban látják, hogy Glover karakterét nem direkt afro-amerikai színészre írták. Itt ő egy mintaapuka volt, aki az amerikai álmot élte egy jó állással, egy szerető feleséggel, sok gyerekkel és egy nagy házzal, míg a fehér társa egy gyászba kis híján beleőrülő, lakókocsiban lakó, öngyilkos gondolatokkal küzdő idegroncs volt. Ez az akkoriban igencsak eredeti felállás nagyon bejött az amerikai nézőknek. A két színészt már hónapokkal a forgatás előtt lefoglalták, ugyanis egy kimerítő és alapos harcművészeti képzésen és lőfegyveres gyakorláson kellett átesniük, és két hónapon át folyamatosan gyakoroltak, hogy mire a forgatásra érnek minden flottul menjen. Ennek főképp Mel Gibson látta hasznát, akinek minden tudására szüksége volt a Joshua nevű bérgyilkossal vívott végső összecsapásánál. A jelenetnél több harcművész szakértő is jelen volt, és arra törekedtek, hogy több különféle harcművészet vegyítésével hozzanak ki belőle valami nagyon egyedit és látványosat.

Mel Gibson annyira komolyan vette Martin Riggs szerepét, hogy egészen vad dolgokat művelt. Abban a jelenetben, amikor a pisztolyát önmaga ellen fordítja az öngyilkosság szándékával állítólag éles lőszert rakott a fegyverbe, ezzel a trükkel hozva létre magában azt az elképesztő feszültséget, ami a szerep megformáláshoz abban a jelenetben kellett.

A siker titka

A film a vágás során igen nehezen állt össze, amit jól jelez, hogy csak Mel Gibson első jelenetéből három különböző fajtát leforgattak, és csak rengeteg variálás után tudták eldönteni, melyik maradjon a filmben. A Warner stúdió iszonyatosan félt attól, hogy a nézők nem találják majd szimpatikusnak a Mel Gibson alakította zsarut, ezért ahol csak lehetett igyekeztek a legjobb színben feltüntetni a figurát. Végül a siker nem maradt el, és a 15 millió dolláros költségvetésből csak Amerikában 65 millió dollár folyt a kasszákba, felemelve Mel Gibsont a legnagyobb hollywoodi sztárok közé.

A Halálos fegyverben sikerében ugyan sok apró színesítő elem (a karácsony idején játszódó, olykor karácsonyi hangulatú erőszakos történet, a komor hangulat, az a néhány jól elhelyezett poén…) is közrejátszott, de a film alapvetően a szereplők közti tökéletes összhangnak köszönhette a sikerét. Mel Gibson és Danny Glover nemcsak a vásznon, hanem a valóságban is összebarátkoztak, és ez a barátság a vásznon is láthatóvá vált. Az olyan jeleneteken, mint amikor a szuicid hangulatú Riggs felmegy a tetőre, hogy lebeszéljen egy öngyilkosjelöltet a leugrásról, pedig még ma is röhögünk. Mert egyszerűen nem lehet elég öregnek lenni ehhez a sz*rhoz.

Exit mobile version