Cinthya Dictatorral kapcsolatban megjelent már sok minden, néha inkább csak Varga Viktor barátnőjeként emlegetik, néha Cinthya betegsége vagy soványsága a téma. Nehéz volt új életet kezdenie, de most erről is beszélt nekünk.
Egy ideje kivonultál a médiából. Mit csinálsz most?
Most csinálom a második diplomámat a MOME-n, média-látványtervező leszek. Próbálok elszakadni a technikától, a kezeimet használom, hogy alkossak: szobrokat készítek, rajzolok, portrékat varrok. Nagy projektem a szerelem háza: ez egy kis makett, amely külsőre a Terror Házára hasonlít. Viktorral együtt csináljuk, ez a mi szerelmünk háza. Három szintből áll: az életünk állomásait jelzi. A tetején van egy kápolna, amely a szellemi felemelkedést szimbolizálja. Az a nagy álmom, hogy ez nagyban is megvalósuljon, egy interaktív kiállítást szeretnék, ahol az emberek egymással foglalkoznak, és legalább egy kis időre elengedik az internetet.
Nem hiányzik a szereplés?
Tudatosan tartom távol magam a médiától, azért, hogy az emberek megláthassák, milyen is vagyok valójában. Alkotóként szeretném élni a mindennapjaimat, és azt szeretném, ha azért böngésznék az Instagramomat, mert kíváncsiak a munkásságomra, és nem azért, mert szerintük fura ruhákat hordok, vagy bénán áll a hajam.
Hogy látod az elmúlt hét évedet, változtatnál valamin?
Én az az ember vagyok, aki tetten éri saját magát, mert ez az első lépcsője a személyes fejlődésnek. Figyelem, hogy hat rám a világ, érdekesnek találom a saját létezésemet. Ezzel minden ember így van, csak sokan nem szeretik ezt belátni. 20 évesen hirtelen jött a hírnév, nyilván ez az Édes Életben csúcsosodott ki. Egy szabály van a szórakoztató műsorokat illetően: az emberek nem nézik, ha nem történik semmi. Hát mi tettünk róla, hogy történjen, mert akkor azt hittem, ez a jó döntés. Nehéz volt feldolgozni, hogy hirtelen mennyien lettünk a saját otthonunkban. Sokszor még egymásnak is sokak voltunk Viktorral, de ekkor is forgatni kellett, ott volt a stáb, menni kellett tovább. Nagyon nehéz időszak volt. Sokszor olyan ingereknek voltam kitéve, hogy csoda, hogy ép maradt az elmém.
Ekkor derült ki, hogy daganatos betegséged van…
Eleinte fel sem fogtam, próbáltam úgy tenni, mintha nem létezne. Vagyis próbáltam ezt mutatni… Azzal szórakoztam, hogy ha kihullik a hajam, akkor szőke vagy barna parókám legyen. Közben maga a tény, hogy rákos vagyok, megrendített. Nem csak engem, mindenkit körülöttem. Annyira groteszk volt az egész, hogy utána két év kellett, hogy feldolgozzam magamban a történteket. A rák, a műsor és az, hogy szakítottunk is, életem talán legnehezebb Időszaka volt. Mindenki köt kompromisszumokat az életében, de az én kompromisszumaimat az egész ország látta, és sokan könyörtelenül ítélkeztek felettem. Ha visszagondolok arra a 22 éves lányra, büszke vagyok arra, hogy így tudtam kezelni, és nem roppantam bele teljesen.
És mit gondolsz, most hogy látnak az emberek?
Az ember személyisége egy kör, és ebben a körben rengeteg cikkely van. Sokfélék vagyunk, és az, amit magunkból mutatunk, csupán egy kis rész. Amit a tévé közvetített rólam, csak egy villanás volt belőlem, amit a nézettségi adatok irányítottak. Én nem egy megtört, hisztis lány vagyok. A személyiségemnek nagyon sok más oldala van. Viszont az emberek, ha hazamennek 12 óra munka után, nem azt akarják hallgatni, hogy éppen milyen maketten dolgozom, vagy milyen szépirodalmi művet olvasok. Az pedig mindenkit érdekelt, hogyan küzdök az életemért. Szerencsére már felületet adnak a közösségi oldalak, hogy megmutathassam a valódi önmagam, a kör összes cikkelyét. Szerintem már letisztultabb a megítélésem. Mióta nem szerepelek a műsorokban, azóta csak olyan emberek követik az oldalamat, akiket valóban érdekel az életem és a munkáim. Sok levelet kapok a követőimtől, és nagyon jó érzés, hogy sokan tudnak azonosulni velem – főleg azok, akik nem férnek bele az emberek által tolerált “átlagos” skatulyába.
Eleinte Viktor miatt szerepeltél, egy csomagban voltatok. Most pedig már külön egyéniséged van. Hogy viseli ezt ő?
Akkor kerültem először a nyilvánosság elé, amikor beválogattak az X-Faktor reklámfilmjébe. Egy castingcégnél regisztráltam, hogy egy kis pénzt keressek a tanulás mellett. Mikor elkezdték játszani a reklámot, rengetegen megismertek az utcán, úgynevezett ,,netceleb” lettem. Beleláttam ebbe a világba, és nem tetszett, komolyabb céljaim voltak. Ezután találkoztam a Viktorral… Egy reggeli műsorban szerepeltünk, ott vették észre, hogy van bennünk potenciál. Aztán elindult az Édes Élet, és innen már tudjátok, mi történt…
A műsor alapján sokan elítéltek. Hogy viselted, hogy támadnak az emberek?
A kameratechnika és a vágás művészete miatt jártam így. Nagyon sok dolgot nem láttak az emberek belőlünk. Sokszor csak a végeredményt, a következményeket, azt, amit a műsor jónak gondolt. Az előzményekről fogalma sem volt senkinek. Engem folyamatosan hisztisnek titulálták, sokan a Viktort sajnálták miattam. A szakításunk is ilyen volt. Mindenki csak a végét látta, holott az már csak a jéghegy csúcsa volt. Ezenfelül, senki ne értsen félre, sok szempontból hálás vagyok a műsornak – olyan helyeken jártam, ahova soha nem jutottam volna el, illetve egy hatalmas önismereti teszt volt, amiből sokat tanultam. 22 évesen megnyitotta előttem a lehetőségeket, és akkori önmagamhoz mérten igyekeztem a legjobb döntéseket hozni.
A szüleitek hogy álltak a hírnévhez?
Nagyon nehéz volt mindenkinek.. Volt egy olyan pont, hogy apukám ledobott az asztalra egy újságot, és azt mondta: nekünk erre nincs szükségünk! És majdnem elsírta magát… Az volt a címlapon, hogy: Cinthya életéért sugárkezeléssel küzdenek. Azt mondta, elege van az egészből. Abból, hogy mindig a házunkban vannak, rólam beszélnek, nem tudok pihenni… Borzasztó volt így látni édesapámat, és akkor tudatosult bennem, hogy nem a jó irányba haladok.
Nem mondták, hogy szállj ki?
Nagyon sokszor mondtam, hogy nem tudom csinálni. Viktor pedig válaszolt, de igen, csinálni kell, szerződésünk van. Ezek csak pillanatnyi megingások voltak, olyan nem volt, hogy azt mondtam, végeztem. Alapvetően küzdő típus vagyok, nem adok fel semmit.. Viktor ezután nem szerepelt már a műsorban, mert szakítottunk, én viszont nem sokáig tudtam nélküle csinálni. Gyakorlatilag depressziós lettem.
Mi vagy ki segített?
Reményvesztett voltam. Az akkori barátom, egy ausztrál srác húzott ki a gödörből. Szavakkal nem tudom elmondani, mit éreztem akkor. Nem ettem, nem ittam, aludni sem tudtam. Jackson volt az, aki kihúzott a pácból, miatta vagyok még életben, és ezért mindig hálás leszek neki. Ezt utólag a Viktornak is elmondtam, valamilyen szinten hálás neki, hogy ott volt mellettem.
Miért kötöttél ki mégis Viktor mellett?
Ő a nagy szerelmem. Mindig is ő volt. Visszagondolva azt mondom, megbántam volna, ha nem próbáljuk meg még egyszer. Ekkor pedig jött a Nagy Duett. Viszont ezúttal nem ment rá a kapcsolatunk, persze az, hogy kiestünk az első adásban, nagyon megviselt mindkettőnket. Bizonyítani akartunk a világnak, de sajnos pont az ellenkezőjét sikerült elérnünk. Be kellett látnunk, hogy elvetettük a sulykot a meztelenséggel… Ez nem a mi ötletünk volt. Irritálja az embereket, mi már kinőttünk ebből. Gyakorlatilag két hónapig nem mentem utcára, annyira szégyelltem magam. Ez a produkció visszarepített a mélybe, de szerencsére végül sikerült kimásznunk ebből a gödörből is. Megtanultam, hogy nem szabad kompromisszumot kötni, de kellett ez a pár év, mire ezt meg tudtam fogalmazni magamban… Eleget játszottam már el ezt az életemben, naivan segíteni akartam, de aztán az én fejembe csapódott az ajtó.
Most, hogy civil munka után nézel, tapasztalsz negatív előítéleteket?
Nem csak a munkakeresésnél, de már az egyetemen is. Mindig is tízszer többet kellett teljesítenem, mint a többieknek. Szeretek küzdeni, és megszoktam ezeket a dolgokat. Mindig is olyan ember voltam, aki árral szembe megy. Minden rossz ellenére, amiken – fiatal korom ellenére – keresztülmentem, boldog vagyok. Sokat tapasztaltam, megismertem magam, büszke vagyok arra az emberre, akivé váltam. Tisztában vagyok vele, hogy sok minden a tapasztalatlanságom miatti döntések következménye, de közben ezektől az előítéletektől erősödtem meg. Most már sokkal higgadtabban és érettebben látom az életet, és igyekszem nem naiv lenni.