A Bódi család a kinőtte az otthonát, ezért úgy döntöttek, átalakítják, de a költségek jóval magasabbak lettek, mint várták.
„Először jött a gázos, adtam neki anyagra egymillió-hétszázezret, utána meg egymillió-százezret, később persze kiderült, hogy többet számolt fel, mint kellett volna, és ezt eljátszotta velünk szinte az összes munkás” – kezdett bele Bódi Guszti, aki közel sem azt a minőséget kapta a pénzéért, amit ígértek neki, sőt még rá is kellett fizetnie a pótlásokra körülbelül százötvenezret. Végül a negyedik gázos fejezte be nála a munkálatokat, de még ő is elvitt újabb nyolcvanezer forintot.
„Aztán jött a villanyszerelő, aki megvetette velem a legújabb csöveket. Jóval többet rendelt, mint amire szükség lett volna, a maradékot természetesen elvitte” – panaszolta a családfő a Blikknek, hozzátéve, ekkor már három és fél milliónál tartottak, amennyit eredetileg is szántak volna az egész felújításra, a bökkenő csak az volt, hogy a ház ekkor még szinte romokban hevert. Ekkor költöztek albérletbe, ami ugyancsak pluszkiadást jelentett. „Csak tíz percre voltunk a háztól, hogy szemmel tudjam tartani a felújítást. Hatvan napot töltöttünk albérletben, de Margót nagyon megviselte, olyan volt, mintha visszamentünk volna az időben ötven évet” – emlékezett vissza Bódi Guszti.
„Persze a festővel sem ment minden simán, kétszer annyi négyzetmétert számolt el, mint kellett volna, ami körülbelül kétszázezer forintnyi pluszkiadást jelentett. Rémálom, de a közel fél év alatt összesen ötven ember dolgozott a házukban, és még most is csak 95 százalékosan van kész az otthonuk – a lépcsőt például még csinálják” – fejezte be kálváriájuk történetét.