Lovas Rozi neve akkor vált országosan is ismertté, amikor A mi kis falunk elindult. A sorozat Erikájaként sok rajongót szerzett, nagyon megszerették őt, igaz, a szakma a sorozatot sokat ekézte, de a színésznő szerint ez természetes. Az RTL Klub Portré legutóbbi adásában mesélt arról is, hogy miközben rengeteg olyan előadása volt már, amit a szakma díjazott, amit szíve szerint mindenkinek megmutatott volna, de akkor három, a sorozat óta pedig több száz ezer ember ismeri meg.
„Ambivalens dolog, sokat filózom ezen, de belül dőlnek el ezek a dolgok. Én ugyanolyan lelkiismeretesen és maximalizmussal állok hozzá a legkisebb produkciókhoz is, illetve eleve olyanokban veszek részt, amiben látok fantáziát és kihívást és szakmailag is” – mesélte a színésznő Barabás Évinek.
„Szakmai körökben kap ez a sorozat hideget-meleget, mert hogy miért nem szól másról, csak a nevettetésről. Ugyanakkor meg ennyien nézik, és ennyi szeretetet kapunk vissza, ettől meg mi is nagyon szeretjük csinálni. Meg tényleg, szakmailag is kihívás, hogy ezt a féle humort vagy vígjátékiságot hogyan lehet csinálni.„
Lovas Rozi a színészettel járó kihívásokat jól viseli, viszont más szituációban a stressz az ellensége. Annak idején ígéretes karrier előtt állt mint teniszező, de a versenyeken kiderült számára, hogy nem ez az útja. Pedig nagyon fiatalon, 5-6 évesen már lejárt teniszezni, és 14-15 évesen jutott odáig, hogy ez nem neki való pálya.
„Lelkileg nem való a versenyzés. Nem bírtam a stresszt. A fellépés más. Valahol ott van a nyitja, hogy nem láttam az értelmét a versenyzésnek, hogy ki a jobb. Szemtől szembe állok egy emberrel, és győzni kell. Valahogy ettől elmúlt a játék élvezete számomra. Edzeni meg teniszezni mindig is szerettem, de a versenyzés nem került közel hozzám. A színház nem verseny, az egy játék.”