„Párt tudtam volna találni, voltak jelentkezők, de a lelkem másik felét, vagyis társat nem” – mondta magánéletéről Bánsági Ildikó a Borsnak. Hozzátette, annak ellenére, hogy 15 éve, vagyis 2003-as válása óta egyedül él, nem éli ezt meg tragédiának. „Sosem éreztem magam magányosnak, a családom, a barátaim mindig ott vannak mellettem, nem beszélve a közönségről és Boriszról, a kiskutyámról.”
A színésznő őszintén mesélt arról is, mennyire megviseli a negatív kritika. Elárulta, a Vígszínházból például egyszer egy kritika miatt ment el. „Soha nem adtam vissza szerepet, mindenből igyekeztem kihozni a legjobbat, de abban a darabban már a próbák alatt éreztem, hogy 38 évesen nem nekem való a 16 éves szűzlány szerepe. A premier után jelent meg egy kritika, amiben a publicista szerint semmilyen voltam. Miután ezt elolvastam, másnap felmondtam, és szabadúszónak álltam.”
Bánsági Ildikó beszélt arról is, miért nehéz az, hogy mindkét gyermeke a művészi pályát választotta. „Csak óvatosan kritizáljuk egymást. Nem befolyásolhatjuk a másikat. Annyira viszont ismerjük egymást, hogy apró kis jelek is elárulnak minket. Ha például tiszta szívből repül felém a premier után Kata, akkor tudom, hogy tényleg megszületett valami.”