A vásárosnaményi nemes és báró Eötvös család Mária Teréziától kapta a kutyabőrt, a nemesség legalacsonyabb rangját, a báró címet, egész pontosan Eötvös Miklós, Eötvös Loránd dédapja. Ezzel szép birtokok, faluk, jobbágyok, zsellérek jártak együtt, vagyonát pedig előnyös házassággal gyarapította. A család aztán adott az országnak udvari kamarást, palotahölgyet, alispánt és főispánt, publicistát, főpohárnokot, tábornokot, koronaőrt, no meg Eötvös Józsefet, a Monarchia vallás- és közoktatásügyi miniszterét. Ő volt az édesapja annak az Eötvös Lorándnak, aki éppen 170 éve született.
Benne volt a család minden reménysége
A kis Loránd három lánygyermek után született 1848. július 27-én Budán, a család svábhegyi villájában. Pár nappal később a krisztinavárosi római katolikus plébánián tartották keresztvíz alá, mégpedig nagynénje és nagybátyja, aki nem más volt, mint Trefort Ágoston, a Magyar Tudományos Akadémia későbbi elnöke. Valószínűleg a kereszteléskor senki nem tippelt arra, hogy a kis Lóci a keresztpapa elnöki székében ül majd 16 éven át.
Báró vásárosnaményi Eötvös Loránd Ágoston (Fotó: wikipedia)
Miután elvégezte a piaristáknál a középiskolát, Eötvös Loránd jogi és természettudományi tanulmányokat folytatott a pesti egyetemen. Ügyvédnek szánta a család, esetleg a papa után politikusnak, őt azonban a természettudomány, a csillagászat és a matematika érdekelte. A legjobb akart lenni, emiatt külföldre, Heidelbergbe ment tanulni három évre – a kor három legkiválóbb természettudományi tudósa ugyanis ekkor épp itt, egy helyen tanított. Nem sokat tudni az ottani életéről, valószínűleg látástól vakulásig tanult, ugyanis summa cum laude végzett és doktorált. Apjának, aki akkor miniszter volt, így ír haza:
„[…] E fokozatot nemigen osztogatják. Ebben a félévben kívülem még csak egy jelöltnek adatott, s kultuszminiszteri örömöd telhetik abban, hogy az is magyar volt […] König Gyula, győri matematikus.”
Hazatérve a tudománynak szentelte magát, laboratóriumban kezdett dolgozni, publikált, 25 évesen az MTA levelező tagja, később rendes tagja, 1889-től pedig elnöke 1905-ig. Megkapta apja miniszteri bársonyszékét is. Tanított, kutatott, elemzett. Minden jelentős kitüntetést megkapott, kivéve a Nobel-díjat, pedig felterjesztették rá. Ars poeticáját így fogalmazta meg: „Az igazi természettudós […] örömöt talál magában a kutatásban, s azokban az eredményekben, melyeket az emberiség jólétének előmozdítására értékesít.”
Eötvös Loránd nem heverte ki Jolán elvesztését
A húszas évei közepén egy Horvát Gizella nevű szombathelyi, rendkívül művelt polgárlányba lett szerelmes. Ámornak is hálával tartozhatott emiatt, de leginkább a politikának, Gizella apja ugyanis az Andrássy-kormány igazságügy minisztere volt, politikai társaságban találkoztak. Hogy mennyire volt romantikus vagy szenvedélyes a kapcsolatuk, nem tudni, csak azt, hogy 1875. július 28-án, egy nappal a 27. születésnapja után vette feleségül Gizellát a mai Csehországban, a híres fürdővárosban, Marienbadban. Két évvel később jött világra első gyermekük, Jolán, rá egy évre, 1878-ban Rolanda. Pár hónappal később Jolán lányuk elhunyt, ezt a báró sohasem tudta kiheverni, pedig akkor már egy újabb lánnyal volt terhes a felesége, Ilonával. Társaságkerülő, befelé forduló lett, aki jobban szeretett kutatni, tanítani, elemezni, dolgozni és dolgozni, mint társasági életet élni. Eötvös minden idejét családjával töltötte, elsősorban pestlőrinci, mára már lebontott nyaralójukban. És a hegyekben.
Az Eötvös-féle torziós inga (Fotó: wikipedia)
Jött még egy nagy szerelem
Eötvös ugyanis egész életében nagy gondot fordított életerejének fenntartására, a sportolásra, gyakorlott és tehetséges hegymászó volt. Akkoriban Eötvös Loránd, Déchy Mór és Jordán Károly volt a három legkiválóbb magyar hegymászó. Érdekes, hogy mindhárman tudósok, akadémikusok és a fiatal generáció barátai és nevelői voltak. Jordán a Tátra, Déchy a Kaukázus, Eötvös pedig a Dolomitok nagy ismerője volt. Egy 1969-ben készült szakdolgozat szerint Eötvös magashegyi túráinak száma legalább 500-ra tehető. Legkevesebb 110 önálló csúcsot mászott meg. Első megmászásainak száma – ha a hágókat is beleszámítjuk – 25-30 lehetett. Ugyanennyi csúcsra másodikként, harmadikként vagy negyedikként jutott fel. A Dolomitokban egy 2837 méteres csúcs az ő nevét viseli ma is.
A hegymászást a lányaival is megszerettette, gyakran indultak neki hármasban. Rolanda és Ilona azonban nem mentek férjhez – hogy miért, ma már nem tudni, talán a túl szoros családi körbe nem akartak senkit befogadni –, Eötvös Lórándnak pedig nem születettek unokái. Vele, miután szervezetét a rák legyőzte hetvenéves korában, 1919. április 8-án férfiágon, lányai halálakor pedig női ágon is kihalt a vásárosnaményi Eötvösök bárói ága.
(Forrás: Tóth László Zoltán: Eötvös Loránd élete és munkássága; Rubicon; Bucsek Henrik: Fizikai szemle 1969/8)
Borítókép: Eötvös Loránd Ság-hegyi torziós ingás méréséről készült felvétel, 1891-ből. (Fotó: wikipedia)