A szingapúri–amerikai Kevin Kwan könyve, a Kőgazdag ázsiaiak még 2013-ban jelent meg az Egyesült Államokban (időközben nálunk is kiadták), és rögtön hatalmas sikert aratott. A gazdag bankárcsaládból származó és gyerekként Amerikába kerülő szerzőt részben a saját gyerekkori élményei inspirálták, de a könyv meseszerűsége leginkább egy ázsiai-amerikai Neveletlen hercegnőre hajazott. A filmjogokra nagyon gyorsan lecsapott a Warner Bros. stúdió, de sokáig versenyben voltak a Netflixszel, végül azonban az író/producer úgy gondolta, hogy a film sokkal nagyobb kulturális hatást válthat ki, ha sikert arat a mozikban, mint ha csak a streamingszolgáltatón érne el kiemelkedő nézettséget. Persze a döntéssel kockázatot is vállalt: 25 éve már, hogy Hollywood utoljára olyan filmet készített, amelynek szinte az összes szerepében ázsiai színész volt látható (Mennyei örömök klubja), és nagy kérdés volt, hogy az ázsiai-amerikaiak kellő számban jelennek-e meg a mozipénztáraknál ahhoz, hogy nyereségre vigyenek egy 30 millió dollárból (plusz a reklámköltség) készült produkciót. Ha Kwan a Netflix ajánlatát választja, nem rizikózik: a cég jellemzően soha nem közli, hogy az ő felületén futó sorozatokat és filmeket pontosan mennyien látták, és így gyakorlatilag lehetetlen látványosat bukni: a fiaskó egy netflixes film esetében pusztán észrevétlenséget jelent.
Egy hercegnős mese
A Kőgazdag ázsiaiak főhőse Rachel, aki második generációs ázsiai-amerikaiként egy egyetemen tanít közgazdaságtant. Párja, Nick kénytelen hazautazni Szingapúrba a legjobb barátja esküvőjére, és úgy gondolja, ez tökéletes alkalom arra, hogy bemutassa Rachelt a családjának és az ottani barátainak. Csakhogy van egy dolog, amit mostanáig nem közölt a lánnyal: jelesül azt, hogy a családja nem szimplán gazdag, hanem mocskosul gazdag, ők az elit elitje Ázsiában. Márpedig hozzájuk képest Rachel nemcsak csóró, hanem szinte láthatatlan, és nemcsak a párjára irigy szingapúri lányokkal, hanem az anyósjelöltjével is fel kell vennie a harcot, aki nem nézi jó szemmel, hogy a fiacskája Amerikából hozott magával feleségjelöltet.
A Warner számára már csak presztízsszempontból is fontos volt, hogy egy ázsiai-amerikai rendezőt állítsanak a produkció élére. Így került a képbe Jon M. Chu, akinek az eddigi filmográfiája (G.I. Joe 2., Justin Bieber-doksik, Step Up-filmek, Szemfényvesztők 2.) alapján simán kijárna tíz év szigorított, de ez esetben valóban jó választásnak tűnt. Chu ugyanis abszolút személyes projektként tekintett a filmre, tekintve, hogy ázsiai-amerikaiként számos ponton tudott kapcsolódni hozzá.
Színészgondok
Az amerikai filmek szereplőgárdájának átlagosan 3 százaléka ázsiai származású, és ez persze nem jelenti azt, hogy nincs elég tehetséges ázsiai-amerikai színész, inkább csak azt, hogy nem jutnak elég lehetőséghez. Jon M. Chut mindenesetre komoly kihívás elé állította egy népes ázsiai szereplőgárda összeválogatása. Az hamar kiderült, hogy Ázsiában élő színészek nem igazán jöhettek számításba, lévén az angoltudásuk és az akcentusuk nem volt megfelelő ahhoz, hogy a Kőgazdag ázsiaiakban feltűnjenek. A casting során gyakorlatilag minden létező amerikai filmben és sorozatban szerepelő ázsiai színészt meghallgattak, de a rutinos rókák (mint például a Másnaposok filmekből ismert Ken Jeong vagy az egykori Bond-lány, Michelle Yeoh) mellé még így is kénytelenek voltak teljesen kezdőket is bevonni. A film férfi főszerepét, Nick Youngot például egy filmes téren eddig nulla tapasztalattal rendelkező srácra, Henry Goldingra osztották, akinek az első filmje így rögtön egy főszerep lett egy drága hollywoodi produkcióban.
Jelenet a Kőgazdag ázsiaiak című filmből (Fotó: IMDb)
Ahogy közeledett a premier időpontja, a film szájhagyománya úgy lett egyre erősebb, főképp az ázsiai-amerikai közösségben. Ahogy a Fekete párduc esetében év elején a feketék között történt, most gazdag ázsiaiak béreltek ki előre teljes mozitermeket, hogy ott megmutassák a filmet olyanoknak is, akik amúgy nem sűrűn fordulnak meg moziban. Rengeteg cikk született az amerikai sajtóban arról, hogy milyen nagy dolog, hogy az ázsiai-amerikaiak végre olyan hősöket láthatnak a moziban, akik úgy néznek ki, mint ők, és nemcsak sztereotip ázsiai karaktereket játszhatnak, hanem színes, változatos, élő és lélegző figurákat.
Egy váratlanul nagy siker
A társadalmi üzenet gyakorlatilag elhomályosította a filmmel kapcsolatos bármilyen kritikát. Normális esetben egy ilyen egyszerű, lányos tündérmesének aligha született volna ennyi magasztaló kritikája, de a Kőgazdag ázsiaiak – legalábbis Amerikában – sokkal több, mint egy romantikus limonádémozi. Egy-két helyen azért megpróbáltak kritikusabban is írni a filmről, felhozván például azt, hogy dicsőíti a kőgazdagságot, és semmiféle társadalmi felelősségre nem tanít azzal kapcsolatban, hogy az olló egyre tágabbra nyílik a csúcsgazdagok és az alsóbb rétegek között. A negatív hangokat azonban teljesen elnyomta az ultrapozitív fogadtatás, főképp, miután a film meg tudta szerezni magának az amerikai box office lista első helyét, és három héten át letaszíthatatlan volt onnan. Szokatlan módon a 26 millió dolláros nyitó hétvége után a Warnernél hétről hétre növelték azon mozik számát, ahol játsszák a filmet, pedig a trend általában az, hogy a premierhét után egyre kevesebb moziban találkozhatunk egy produkcióval. A stratégia bevált: a harmadik héten már 110 millió dolláros bevételnél jár a Kőgazdag ázsiaiak csak Amerikában, ami igencsak szép teljesítmény egy romantikus filmtől, amely 30 millió dollárba került. A felmérések szerint a nézők 40 százaléka ázsiai-amerikai, ami igencsak kiemelkedő szám, lévén egy átlagos film esetében a közönség 5-10 százalékát szokták kitenni.
Jelenet a Kőgazdag ázsiaiak című filmből (Fotó: IMDb)
Magyarországi premier?
A Kőgazdag ázsiaiaknak ugyan van magyarországi forgalmazója, a Warner Bros. filmjeit hazánkban gondozó InterCom, de a filmmel kapcsolatban nem volt látható semmilyen marketingtevékenység idehaza. A forgalmazó YouTube-csatornáján nem látható a film magyarított előzetese, a mozikban sem játsszák, és a plakátjaival sem találkozhattunk mostanáig. Amikor megkerestem ezzel kapcsolatban az InterComot, kiderült, hogy nem tervezték a Kőgazdag ázsiaiak magyarországi bemutatását, lévén a Warner leginkább az ázsiai-amerikai közönségre lőtte be a filmet, így hazánkban nehezen lenne népszerűsíthető, ugyanakkor most elbizonytalanodtak, mert ahogy a Warner, úgy ők sem számítottak ilyen elképesztő méretű sikerre. Érdeklődésem idején tehát újra gondolkodni kezdtek a film kései forgalmazásán, ami – amennyiben megvalósul – nagyjából az eredetileg tervezett, novemberi angliai premierrel (amit később aztán előrehoztak szeptemberre a nagy tengerentúli siker hatására) egy időben történhetne meg. Az InterComnál bíznak abban, hogy a romantikus filmeknek idehaza is megvan a beépített közönsége, ugyanakkor kicsit tartanak is attól, hogy a megkésett premier miatt a film elveszítené a mostani hype-pal járó extra PR-t. További elbizonytalanító tényező, hogy ugyan a film az Egyesült Államokban elképesztő számokat produkál, más országokban korántsem hoz ennyire fényes eredményeket.