Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

Engedélyezem Nem kérem
Sztárok

Döglődő romantika: 8 ok, amiért a romantikus vígjáték műfaja majdnem halott

Hol vannak az új Julia Robertsek, Meg Ryanek, Jennifer Anistonok, Kate Hudsonök és Renée Zellwegerek? Hollywood több évtizednyi töretlen sikertörténet után leszámolt a romantikus vígjátékokkal, a műfaj azonban így sem halt meg teljesen. Viszont haldoklik.

Hogy az apropóval kezdjem. Set It Up a címe annak a romantikus vígjátéknak, amiben nemrég futottam bele a Netflix programjában. Egy bájos lány és egy helyes fiú egy irodaépületben dolgozik gyakornokként. Mindkettejüket teljesen kizsigereli a főnöke, és amikor egy hosszúra nyúlt munkanap végén kipanaszkodják magukat egymásnak, véletlenül felmerül bennük a megoldás lehetősége: ha össze tudnák hozni a főnökeiket, akkor azok végre nem az ő csesztetésükkel lennének elfoglalva.

Természetesen, ahogy az ilyen filmekkel lenni szokott, nem annyira a két főni szerelméért izgulunk, hanem azért, hogy az őket összehozni vágyó fiatalok a film végére szép párt alkossanak. Egy régi elvek szerint működő igazságos világban egy ilyen film főszerepében olyan vonzó, ifjú sztárokat láthatnánk, mint Emma Stone vagy Zac Efron, ám ehelyett be kell érnünk a tehetséges, de jószerivel teljesen ismeretlen Zoey Deutch-csal és Glen Powell-lel. Az ok? A Set It Up nem egy agyonreklámozott, nagy költségvetésű mozifilm, hanem csak egy pici, bájos és jó humorú filmecske a Netflix gigászi katalógusában.

Tíz éve egy ilyen üde humorú, jó szerepeket tartalmazó forgatókönyvért még öltek volna a nagy hollywoodi stúdiók, ma pedig már nem készítenek ilyen filmeket, vagy ha valami csoda folytán mégis, akkor elhanyagolható büdzséből, ismeretlen nevekkel, jószerivel nulla reklámmal jelennek meg, és csak a filmes ügyekben tájékozott embertársainkhoz jut el a hírük. Régebben ez nem így volt. Ha bemutattak egy új Julia Roberts-romkomot, a marketinghadjárat garantálta, hogy mindenki tudjon róla. Hová tűntek a romantikus vígjátékok (vagyis a romkomok)? Elmagyarázom.

1. A közepes költségvetésű filmek hajnala

A stúdiók sokáig évente néhány nagy költségvetésű látványfilmet készítettek csupán, viszont teli voltak rengeteg közepes büdzséjű filmmel. Ha ezek a filmek nem teljesítettek jól a kasszáknál, nem volt akkora tragédia: DVD-n többnyire jól fogytak, ám a DVD-piac halálával egyre kevésbé érte meg ilyen típusú filmekben (ide tartoznak a romkomok is) gondolkodni.

2. Kína

A DVD-k fogyásának drasztikus csökkenését a stúdiók a külföldi piacok szélesebbre nyitásával próbálták orvosolni, főképp a kínai piacra fókuszálva. Csakhogy a kulturális különbségek miatt Kínában nem igazán vevők az amerikai humorra, őket szinte csak a látványfilmek érdeklik. A stúdiók így arra fókuszálnak, amire igény van, márpedig Kínában az amerikai romantikus vígjátékokra nincs igény. Miért is lenne? Megvannak nekik a sajátjaik.

3. Romkomból a saját a jó

Hollywood sok-sok évtizednyi munkával learatta a babérokat a látványos, akciódús filmek terén, és ezeken a területeken szinte senki nem tudott versenyre kelni velük. Márpedig a látványorientált kaland- és akciófilmek mellett egyetlen műfaj maradt, amivel jó eséllyel óriási tömegeket lehet becsalogatni a mozikba: a vígjáték. Így a hollywoodi stúdiókkal szemben folyton hátrányból induló országok nemzeti filmgyártásai elsősorban komédiákkal bombázták a nézőket. Ezt láthattuk Magyarországon is, ahol sokáig kizárólag ebben a műfajban lehetett komoly sikereket elérni. Az évek során elértünk oda, hogy ma már a vígjátékból a helyi sajátosságok és a leginkább helyben érthető humor miatt főképp a sajátot szeretik az emberek. Nem igaz, hogy Kínában ne szeretnék a romantikus vígjátékokat, de ők a saját filmiparuk romantikus vígjátékait nézik legszívesebben, és így van ez az indiaiaknál, a franciáknál, a cseheknél, de még a briteknél is. A romkomok és vígjátékok terén a helyi filmipar sok országban komoly konkurenciát jelent Hollywoodnak, így az inkább visszavonulót fújt.

4. A nők is vevők az alpári humorra – A Koszorúslányok-szindróma

Sokáig a trágárság és az alpári humor kizárólag a pasiknak szóló komédiák terepe volt, de aztán 2011-ben jött a Koszorúslányok, amiben egy menyasszonyruhába öltözött nő összefosta magát egy forgalmas úttest közepén, és a fél világ őt ünnepelte. A film hatalmas sikere megváltoztatta azt, ahogy Hollywood a női filmekről gondolkodott. Hirtelen rájöttek, hogy a női célközönségnek is megcsinálhatják kis híján ugyanazokat a filmeket, amiket a pasiknak készítenek, csak éppen női főszereplőkkel.

5. A feminizmus ereje

A romkom ANNYIRA XX. század! Sokáig a hollywoodi stúdiók a nőket másodrendű mozinézőknek tekintették, akiknek elég az orruk alá tömni valami romantikus maszlagot, aztán rendben van. Sok romkomban a főhősnő egyetlen életcélja, hogy megtalálja az igazit, és végre egy álomesküvő keretében férjhez menjen hozzá, a nőket pedig hajlamosak voltak olyannyira leegyszerűsítve ábrázolni, hogy egy jó pasi kegyeiért bármikor képesek ölre menni egymással. És ezért még csak nem is kell a múlt századba visszamenni, hiszen ott van nekünk Kate Hudson és Anne Hathaway A csajok háborújából 2009-ből, vagy Kate Upton és Alexandra Daddario csajharca a The Layoverben a tavalyi (!) évből. Az elmúlt években szerencsére már nem dívik ennyire leegyszerűsített nőalakokban gondolkodni, ahogy azt sem túl szerencsés sugallani, hogy a nő egyetlen életcélja a pasi megszerzése és megtartása legyen. Egy jó, XXI. századi romkomban a férfi mellé további életcélok is dukálnak. A Set It Up hősnőjének például a fő motivációja az, hogy sikeres újságíróvá váljon, és ehhez képest szinte csak a bónusz, hogy be is pasizzon közben.

6. Hollywood cserbenhagyta sztárjait

A zsánernek nem segít az sem, hogy a fénykorában sok, kifejezetten romkomokra specializálódott sztárja volt. Meg Ryan, Renée Zellweger, Kate Hudson vagy épp Katherine Heigl csak úgy ontotta magából a romantikus vígjátékokat, melyeknek a legtöbbje sikert aratott a kasszáknál. Amint a zsáner népszerűsége csökkent, a stúdiók elengedték sztárjai kezét, és hagyták őket a süllyesztőbe kerülni. Akik a romkomos alakításaik mellett már korábban is igyekeztek komolyabb filmekben is érvényesülni – Sandra Bullock, Reese Witherspoon, Julia Roberts… –, azok kaptak még egy esélyt, de a romkomkirálynőket hagyták megfulladni a zsánerükkel együtt. Csakhogy ezzel nem mutattak jó példát az új generációnak. Bár Jennifer Lawrence, Emma Stone, Anne Hathaway vagy Rachel McAdams karrierjében is akad egy-egy romantikus vígjáték, ők már kifejezetten figyelnek arra, hogy Hollywood nehogy beskatulyázza őket, és egyáltalán nem elkötelezettjei a műfajnak. Csakhogy a romkom pont a sztárokra, a sztárok vonzerejére épít.

7. A sztárrendszer halála

A ’90-es évek volt az utolsó évtized, amikor az emberek még valóban a sztárok vonzerejéért váltottak jegyet a mozikasszánál. Azóta sokkal fontosabb lett a brand, mint a sztár. Egy ismert képregényhős filmváltozatánál nem feltétlenül van szükség egy ismert színész nevére, hiszen az emberek ma már a képregényhősre váltanak jegyet, így ismeretlen – ezért olcsóbb – színészekkel is el lehet készíteni egy ugyanolyan sikeres filmet. Már csak néhány sztár (Dwayne Johnson, Leonardo DiCaprio, Sandra Bullock…) maradt talpon, ami csak azért problémás, mert a romkom műfaj mindig is sztárközpontú volt. A Notting Hillben azt akarod látni, ahogy Julia Roberts szerelembe esik Hugh Granttel, és ma már ezt nem adják meg nekünk.

Sandra Bullock és Hugh Grant a Két hét múlva örökké című filmben (Fotó: Profimedia)

8. Romantika fiataloknak és idősebbeknek

A fent említett tényező miatt a műfaj három módon él tovább Amerikában: tévésorozatok formájában, olcsó, független filmekként (melyek többsége sajnos elkerüli a magyar mozikat) és az idősebbeknek szóló alkotások formájában. Ez utóbbi kategória még mindig érdekli Hollywoodot… egy kicsit. Tudják, hogy a romkomok eltüntetésével a zsáner számos rajongóját hagyták cserben, és ezt kétféleképpen próbálják meg kijátszani: a fiatal lányoknak kitalálták a young adult sci-fiket és kalandfilmeket (Az éhezők viadala, A beavatott…), amikben a romantikus szál mindig központi szerepet kap, míg az érettebb közönséget érettebb sztárok főszereplésével készült romantikus mozikkal igyekeznek kiszolgálni. A Könyvklub vagy a Marigold Hotel-filmek nem kerülnek sokba, és megvan a beépített közönségük, így nem jelentenek nagy pénzügyi kockázatot, ráadásul az idősebb színészgeneráció nagy örömmel tér vissza, hogy marháskodjon bennük. De mi lesz így a középkorú romantikával?

Címlap

top