E. L. James a kortárs bestsellerirodalom egyik legsikeresebb szerzője, erotikus regénysorozatából, A szürke ötven árnyalata-trilógiából több mint 150 millió példányt adtak el világszerte. Pedig az irodalmat sokáig csak hobbiszinten űzte: első írásai fan fictionök voltak, amelyekben a világszerte népszerű Alkonyat-sorozat vámpírtörténeteit fűzte tovább.
„Tudom, hogy a neves szerzők általában nem így, egyszerű hobbiíróként szoktak elindulni – mondja, miközben hellyel kínál a londoni Soho egyik magánklubjának asztalánál. – Higgye el, én sem gondoltam volna, hogy ekkora sikert aratnak a kis szösszeneteim. Csak szerettem volna kiírni magamból a vágyaimat és a fantáziáimat. Nagyon meglepődtem, mennyire népszerűek lettek, az emberek alig tudták kivárni, hogy megírjam a következő fejezetet. Csodálatos érzés volt, életem legjobb élménye.”
Az Alkonyat-sorozathoz írt folytatásokból született az a regényciklus is, ami meghozta számára a világhírt: A szürke ötven árnyalata-trilógia. „Szó szerint levert a lábamról a siker. Sokáig egyáltalán nem tudtam, mit kezdjek a regények népszerűségével” – mondja.
E. L. James (polgári nevén Erika Mitchell) korábban produkciós vezetőként dolgozott a BBC-nél. Buckinghamshire-ben született, édesapja operatőr volt, chilei bevándorló édesanyja pedig értékesítőként dolgozott. A Kenti Egyetemen történelmet tanult, majd a National Film and Television Schoolban kapott munkát – itt ismerte meg a férjét, Niall Leonard író-forgatókönyvírót is, akivel 1987-ben házasodtak össze. Ma már egy milliárddolláros cégbirodalom feje, amely a könyvektől kezdve a filmjogokon át a brandelt szexuális kiegészítőkig egy sor jól jövedelmező terméket árul. Mégis azt mondja, a siker nem változtatta meg túlságosan az életét. „Gazdagabb vagyok, igen. De szerencsére senki sem ismer fel az utcán; oda megyek, ahova akarok, nem fognak megrohanni autogramért. Azt hiszem, ez a legjobb fajta hírnév – senki sem tudja, ki vagyok, és én imádom ezt” – mondja.
E. L. James (Fotó: Jim Spellman/WireImage)
Új könyve, a Mister a klasszikus romantikus regények szabályait követi – afféle XXI. századi Hamupipőke-történet. Egyik főhőse, Maxim igazi brit aranyifjú, aki arisztokratacsaládban nőtt fel dadák és komornyikok között – a másik Alessia, egy albán lány, aki egy kényszerházasság elől menekült Angliába. „Alessia, Anastasia Steele-hez, A szürke ötven árnyalata hősnőjéhez hasonlóan, művelt, kifinomult lány, aki komolyzenét tanult, de egy olyan társadalomban kellett felnőnie, amelyben nem tisztelik a női autonómiát, és a nyugati országokhoz képest sokkal konzervatívabb, patriarchálisabb módon gondolkodnak az emberek – mondja James. – Ahogy sok sorstársa, ő is háztartási alkalmazottként próbál megélni Nagy-Britanniában, Maxim lakásában vállal munkát bejárónőként. Így ismerkednek meg egymással.”
James többször is elutazott Albániába, hogy hitelesen ábrázolhassa az ottani körülményeket. „Őszintén szólva puszta véletlen volt, hogy Albániát választottam Alessia szülőhazájául – mondja. – Talán egyfajta tudatalatti megérzés vezetett. A regény első nyers vázlatát még 2009-ben skicceltem fel, utána többször is elmentem ebbe a fantasztikus országba, hogy jobban megismerhessem az ott élő embereket és a gondolkodásmódjukat – fejtegeti. – Először az ország déli részébe látogattunk el a férjemmel, aztán az északi területeket is megnéztük: egészen Kukësig autóztunk, onnan származik a történet szerint a lány.”
Az írónő azt mondja, meglepte, mennyire kedvesek és vendégszeretőek a balkáni országban élő emberek: „Mindenkinek azt javaslom, menjen el oda. Nem fog csalódni.” A férje, Niall még néhány albán receptet is megtanult, hogy James jobban megérthesse a helyi kultúrát. „Nálunk a férjem főz. Így alakult, én tévés producerként egyfolytában szaladgáltam – ő íróként jórészt otthon dolgozott, és magára vállalta a szakácskodást. Rámaradt. Amikor Albániában jártunk, sok helyi specialitást kipróbáltunk, és mindegyik nagyon ízlett; úgy gondoltuk, nem árthat, ha az ország gasztronómiáját is megismerjük.”
A Mister klasszikus romantikus regény – de számos olyan fajsúlyos kérdéssel is komolyan foglalkozik, mint a szegénység, a társadalmi egyenlőtlenségek, vagy a nemek közötti megkülönböztetés. „A társadalmi egyenlőtlenségek régóta foglalkoztatnak – mondja James. – Tanult nyugati nőként privilegizált helyzetben vagyok, de nem akarom »készpénznek venni«, hogy ez így van. Azt hiszem, ez az oka annak is, hogy számos jótékonysági szervezet munkájában részt veszek.” (Benedict Cumberbatch-csel, Tom Hiddlestonnal és Rachel Riley-val együtt többek között a brit gyerekeket támogató Thomas Coram Foundation for Children alapítványt is támogatja – a szerző.)
Fotó: Ian Gavan/Getty Images
James azt mondja, nőként a nemek közötti megkülönböztetést is a saját bőrén tapasztalta meg. „Akkoriban ebbe nem gondoltam bele igazán, mert túlságosan lekötött a munkám és a családom, de a tévés szakmában egyértelműen érezhető volt az egész társadalmunkat átitató férfiuralom – vallja. – Azt hiszem, sok hozzám hasonló nővel együtt nekem is a #metoo mozgalom nyitotta fel a szememet: ez volt az, ami hozzásegített, hogy – ha utólag is, de – észrevegyem, mennyi kihívástól, lehetőségtől fosztott meg az, hogy korunk kultúrája elsősorban a férfiak előtt nyitja meg az érvényesülés lehetőségeit. Még nagyon sok tennivalónk van ezen a téren – és nemcsak az olyan, a Kelet és a Nyugat határán fekvő országokban, mint Albánia, hanem itt, Nagy-Britanniában is.”
James azt mondja, nem érzi úgy, hogy az Ötven árnyalat-regényekkel új zsánert teremtett volna. „Ez a műfaj mindig is létezett, én legfeljebb annyit tettem hozzá, hogy széles körben népszerűvé tettem az erotikus irodalmat – jelenti ki. – Nem ez volt a célom; egyszerűen olyan történeteket akartam írni, amiket én is szívesen elolvasnék.”
Éppen ezért azt mondja, hogy a jóval visszafogottabb, szelídebb Mistert sem volt nehéz megírnia. „Én alapvetően karakterközpontú történeteket írok, az emberi sorsok érdekelnek. A szürke ötven árnyalata és a Mister is ilyen. Különböző társadalmi, anyagi és szociális helyzetben lévő emberek közötti kapcsolatokat próbál bemutatni. Engem ez vonz, ez izgat: az emberi kapcsolatok mögötti mechanizmusok érdekelnek, az, hogy mi történik két teljesen más világból érkező individuum között, ha találkoznak.”
James új regényében kiemelt szerepet kap a zene – közelebbről a komolyzene – is. „Nagyon szeretem a klasszikus zenét, Bach különösen közel áll hozzám – mondja. – Nagy bánatom, hogy a szüleim nem járattak zongoraórákra. Anyám azt mondta, azért nem küldött el zenetanárhoz, mert őt rákényszerítették a szülei, hogy klimpírozzon; úgy gondolta, jobb lesz, ha minket nem tesz ki ennek a sokknak. Nekem mind a két gyerekem tud zongorázni és gitározni is. Hosszú évekkel ezelőtt én is vettem néhány zongoraleckét, de azt hiszem, rosszul választottam tanárt, így aztán abbahagytam. Pedig nagyon boldog lennék, ha le tudnám pötyögni azt a zenét, ami a szívemben szól.”