Ha egy színésznő a húszas éveit tapossa, nyitva állnak előtti a filmstúdiók kapui. A húszas éveikben járó sztárok több lehetőséget kapnak Hollywoodban, mint a hasonló korú férfitársaik, ám ahogy elérik a harmincat, hirtelen fordulni kezd a trend. Mintha a színésznők szavatossága előbb járna le, mint a színészeké, pedig már a feltételezés is sértő, hogy van szavatosságuk. Felmérések szerint a filmiparban a nők 30, míg a férfiak 46 évesen vannak a csúcson, és a felmérést alátámasztandó elárulom, hogy az álomgyár két legfelkapottabb nője, Jennifer Lawrence 28, Margot Robbie pedig 29 éves, míg a legmenőbb férfi színész, Leonardo DiCaprio 44 esztendős, vagyis ők valóban példás pontossággal jelzik a számok igazságtartalmát. Nem volt ez mindig így: egészen a hatvanas évekig az érett nők is fontosak voltak a filmstúdióknak, és sokkal több lehetőséget kaptak, de a szépség- és fiatalságkultusz erősödésével a trend már a nyolcvanas évek óta dübörög. Most talán mégis van egy halovány reménysugár, hogy mindez megváltozzon.
Öregszel? Ajaj!
Emlékszem, úgy 35 lehettem, amikor valaki azt mondta nekem, hogy exhumálniuk kellene valakit, hogy a pasim lehessen a vásznon
– emlékezett vissza Emma Thompson arra, hogy milyen nehéz helyzetbe kerülhetnek a filmiparban azok a nők, akik közelíteni kezdenek a negyvenhez. Hollywoodot nagyrészt idős férfiak irányítják, ők pedig azt szeretnék, ha kissé idősebb, érett férfiak és hamvas, fiatal nők lennének a filmek főszereplői. A trendet talán James Bond karakterén keresztül a legkönnyebb bemutatni. A 007-est alakító színész, Daniel Craig most 51 éves, és az éppen forgatás alatt álló, egyelőre cím nélküli 25. Bond-filmben a női partnereit a 31 éves Ana de Armas (a korkülönbség 20 év) és a 33 éves Léa Seydoux (a korkülönbség 18 év) alakítják. És mi a realitás? Az életben Daniel Craig partnere egy másik csodaszép színésznő, a 49 éves Rachel Weisz. Csakhogy bármennyire csodás, összeillő páros ők ketten, Weisznek sosem lenne esélye arra, hogy egy Bond-filmben eljátssza Daniel Craig szerelmét, mert ehhez már túlkorosnak találnák. Röhej.
A határozott, érett nők nem szexik a férfi nézőknek – vallják Hollywoodban, megfeledkezve arról az apróságról, hogy vannak női nézők is a világon, és nem kellene mindent alárendelni egy bugyuta férfifantáziának.
Óriási gondot jelent, hogy ha írnak is izgalmas karaktereket korosodó nőknek, azokat is sokszor fiatal színésznőknek adják. Erre talán a legjobb példa a Napos oldal című romantikus vígjáték, melyben a női főszereplő egy 39 éves özvegy, David O. Russell rendező mégis minden hezitálás nélkül adta a szerepet az akkor 22 (!!!) éves Jennifer Lawrencenek. A színésznő amúgy is a középkorú szerepek nagy tolvaja: a Joy című mozijában például 25 évesen játszott el egy negyvenes évei közepén járó nőt, elhalászva azok elől a lehetőséget, akik épp abban a korban vannak, és jóval kevesebb szerep közül válogathatnak, mint ő.
Karrierek dőltek be
Olivia Wilde 28 éves volt, amikor jelentkezett A Wall Street farkasa női főszerepére. Tíz évvel volt fiatalabb Leonardo DiCaprionál, mégis azzal küldték el, hogy túl öreg a szerephez. Időnként – sajnos nagyon ritkán – az is elő szokott fordulni, hogy maguk a színésznők lázadnak fel, amiért egy túl idős férfi szerelmét kellene eljátszaniuk. Az Alkonyat-filmekkel épp csúcson lévő Kristen Stewartnak például felajánlották a Focus – A látszat csal forgatókönyvét, de a színésznő egyszerűen megijedt attól, hogy a nála huszonkét évvel idősebb Will Smith szerelmét kellene alakítania, és mivel úgy gondolta, hogy ez sehogy nem lenne hiteles, inkább passzolta a szerepet. A beugrója Margot Robbie lett, aki szintén pont huszonkét évvel volt fiatalabb Smithnél, Stewart döntését pedig rengetegen nem értették Hollywoodban…
Hollywood szexizmusa és kettős mércéje számos karriert tett tönkre. Sharon Stone 34 éves volt, amikor a világ megismerte az Elemi ösztön főszerepében. Az évtized végére, mikor már betöltötte a negyvenet, látszott, hogy erősen fogyni kezdett körülötte a levegő. A negyvenes éveibe érve elfelejthette a főszerepeket, pedig ne feledjük, hogy egy még ma is bomba formában lévő színésznőről beszélünk. Geena Davist annyira megviselte, ahogy Hollywood bánt vele, hogy ma egy olyan alapítványt vezet, ami azért küzd, hogy egyenlő jogokat és lehetőségeket harcoljon ki a filmiparban dolgozó nőknek. Davis 30 éves volt, amikor befutott A légy című filmmel, és épp csak betöltötte a negyvenet, amikor az Utánunk a tűzözön bukása után azt vette észre, hogy hirtelen már alig küldenek neki forgatókönyveket, főszerepeket meg aztán végképp… A sort a végtelenségig lehetne folytatni olyan nevekkel, mint Daryl Hannah, Meg Ryan, Winona Ryder, Sean Young vagy épp Kim Basinger, de a lényeg ugyanaz: Hollywood kihasználta a vonzerejüket és a fiatalságukat, ám amikor érett nőkké váltak, egy mozdulattal elhajította őket.
40 felett színésznőként befutni? Felejtős!
A 40 év a fentiek miatt egyfajta mitikus jelentőséggel kezdett bírni sok színésznő számára. Jessica Chastain például, aki 35 éves kora körül kezdett igazán híressé válni, egy darabig titkolni próbálta a korát, mert attól tartott, hogy épp csak beindulna a szekere, máris elveszik tőle a lehetőséget, ha megtudják, hogy már nincs olyan messze a negyventől. A nők között alig találunk olyat, aki 40 fölött vált volna híressé. Míg a férfiaknál Morgan Freemantől kezdve Tommy Lee Joneson és Samuel L. Jacksonon át Steve Carellig számos kései befutót találunk, a nők között nagyítóval kell vadászni a hasonló sikersztorikat, és – némi jóindulattal – nagyjából fél tucatnyi névre fog redukálódni a lista (Melissa McCarthy, Viola Davis…). Ha színésznőként valaki elmúlt negyven, és addig nem sikerült neki a nagy áttörés, itt az ideje búcsút mondania a nagy álomnak.
Változó határok
Ugyanakkor ha valaki közelről figyeli a trendeket, feltűnhetett neki, hogy az elmúlt néhány évben történt valami. Ha nagy áttörésnek talán túlzás is volna nevezni, pozitív elmozdulásnak mindenképp mondható. Nem kell messze keresgélni, elég ránézni a magyar mozik mostani kínálatára, ahol épp a John Wick harmadik részét játsszák, amiben az 52 éves Halle Berry nem háziasszonyt, feleséget vagy édesanyát, hanem egy dögös bérgyilkosnőt alakít. A karakterét ráadásul nem titkoltan azzal a szándékkal vezették be, hogy később akár egy saját önálló filmet kapjon. Már önmagában az nagy áttörés, hogy a producerek abban gondolkodnak, hogy egy 52 éves színésznőre később akciófilm-főszerepet bízzanak – de Halle Berry csak egy kiragadott példa, a trend tőle függetlenül is világosan látszik.
Nicole Kidman most, 51 évesen van a karrierje csúcsán a Hatalmas kis hazugságoknak és az olyan izgalmas filmeknek köszönhetően, mint a Pusztító vagy az Egy szent szarvas meggyilkolása. Sandra Bullock 54 évesen karrierje egyik leglátványosabb sikerét aratta a netflixes Bird Boxszal, Salma Hayek pedig 52 évesen elérte, hogy a Sokkal több mint testőrbéli apró mellékszerepe után a film folytatásában már Ryan Reynoldsszal és Samuel L. Jacksonnal egyenrangú főszereplővé léptessék elő. És igen, marha jól áll a kezében a pisztoly, és még mindig hiteles dögös akciódívaként: tudjuk, mert kint jártunk a forgatáson. Amikor a hamarosan ötvenéves Jennifer Lopez nagy ritkán rászánja magát, hogy filmben szerepeljen, még mindig sorban állnak a nézők. A szintén ötvenes Cate Blanchett olyan blockbusterekben villog, mint a Thor: Ragnarök vagy az Ocean’s 8, míg az 59 éves Julianne Moore sorra kapja az izgalmasabbnál izgalmasabb főszerepeket a független drámákban. És a sort még bőven lehetne folytatni.
Mozdulunk a jó irányba
Persze korábban is voltak ötvenévesen dolgozó színésznők, inkább csak az változott, hogy a fenti nők – és még sokan mások – színes, változatos szerepkörben, gyakran hálás főszerepekben láthatók mostanában, és ezek a filmek bátran építenek a szexuális kisugárzásukra is, nem tagadván, hogy egy negyven fölötti nő is bőven lehet szuper szexi. Abban még nem lennénk biztosak, hogy ezekért a szerepekért ugyanannyi fizetést is kapnak, mint a férfi kollégáik, de az olyan botrányoknak köszönhetően, mint amikor Mark Wahlberg a sokszorosát kereste annak, mint amit Michelle Williamsnek fizettek A világ minden pénzéért, sok producer már igyekszik csökkenteni a különbségeket, hogy a filmje sajtója nehogy rossz legyen a bemutató környékén.
De mi változott? Több dolog is. A #metoo farvizén egyre fontosabb lett, hogy a stúdiók több rendezőnővel, forgatókönyvíróval, producernővel dolgozzanak együtt, márpedig ha az alkotók között több lesz a nő, az automatikusan hozza magával az izgalmasabb és hitelesebb női szerepeket. Azt se tagadjuk, hogy a különböző diétáknak, egyre hatékonyabb edzésformáknak, valamint egyre jobb plasztikai beavatkozásoknak köszönhetően ma már egy ötvenes színésznő simán nézhet ki úgy, mintha csak a harmincas éveit taposná, ez azonban nyilván abba az irányba mutat, hogy semmi nem változott – pusztán annyi történt, hogy a színésznők tovább tudják tartani a legjobb és legfiatalosabb formájukat.
És végül, de nem utolsósorban, hála az olyan streamingszolgáltatóknak, mint a Netflix vagy az Amazon Prime, irgalmatlan sok új filmre és sorozatra van szükség – Hollywood egyszerűen több és változatosabb tartalmat gyárt, mint régen, és ez is hozza magával a frissebb és változatosabb szerepeket a színésznőknek. Azt talán még korai lenne állítani, hogy a 60 lett az új 40, de az biztos, hogy a filmipar elmozdult, méghozzá a jó irányba.