Lily James üdítő jelenség, és ezt tudják róla a filmrendezők is. Amint belép a londoni Soho Hotel interjúszobájába, valósággal beragyogja a helyet a mosolya. Egy pillanatra sem csodálkozunk azon, hogy a filmekben is olyan szerepeket játszik, melyekből csak úgy sugárzik a pozitív életöröm. A Baby Driverben férfiszívek olvadtak meg, amikor pincérnőként dúdolgatott, a Hamupipőkében maga volt az ártatlanság, A legsötétebb órában fényt vitt Churchill sötét mindennapjaiba, de a legnagyobb dobása kétségtelenül a Mamma Mia folytatása volt, amiben óriási kihívás várt rá: ő játszhatta a fiatal Meryl Streepet, és közben ABBA-slágereket énekelhetett.
A hotelbe ezúttal a Yesterday film egyik főszereplőjeként érkezett, amit sokan csak a Beatles musicalként emlegetnek, pedig nem musical, inkább csak zenés film. A sztori szerint a wannabe zenész Jacket baleset éri, és amikor magához tér, feltűnik neki, hogy a világon rajta kívül mindenki elfelejtette a Beatles dalait. Barátja és menedzsere, Ellie (őt alakítja Lily James) segítségével megpróbál a klasszikus dalok szerzőjeként és előadójaként befutni, és úgy fest, nincs is ennél gyorsabb mód a popzenei karrierhez. A filmet az Igazából szerelem és a Notting Hill – Sztárom a párom írója, Richard Curtis, valamint a Gettómilliomos és a Trainspotting rendezője, Danny Boyle jegyzi, és a Beatles slágereivel kiegészítve nem csoda, hogy a nyár egyik nagy mozieseményével állunk szemben.
Lily James a Yesterday londoni premierjén (Fotó: Wiktor Szymanowicz/NurPhoto via Getty Images)
Emlékszel még, hogyan ismerkedtél meg a Beatles zenéjével?
A legtöbb zenét az életemben ajándékként kaptam valakitől, legyen az családtag, barát vagy a szerelmem. Apukám nagyban befolyásolta a zenei ízlésemet azáltal, hogy gyerekkoromban megmutatta nekem a kedvenc bandáit és lemezeit. Csinált nekem válogatáskazikat, amiken a Beatles is gyakran szerepelt. Szóval mondhatom, hogy a Beatles is része volt a zenei kiképzésemnek, amit apukámtól kaptam. Őket amúgy is nehéz lenne elkerülni: annyi slágerük van, ami ma is fontos része a kultúránknak. Persze teljesen más, ha egy filmre való felkészülésként hallgatod őket, mert így figyelsz a történetükre, albumról albumra haladva ismerkedsz a dalaikkal, és így egy mélyebb betekintést kaphatsz az életművükbe.
Sok sikerfilmben szerepeltél már. Meg tudod őrizni a normális életedet, vagy a rajongók már nem hagynak élni?
Vannak azok a furcsa pillanatok, amikor az emberhez odajönnek egy közös szelfiért vagy egy aláírásért, netán végig kell vonulni egy vörös szőnyegen, de az ezek közé eső időszakban továbbra is normálisnak érzem magam. Ennyire nem változott meg az életem.
Lily James a rajongókkal (Fotó: Gareth Cattermole/Getty Images)
A karaktered, Ellie ruhatára finoman szólva sem túl előnyös a Yesterdayben…
A kedvencem az a pizsama volt, amit akkor viseltem, amikor Jack az éjszaka közepén kopog be hozzám. Színészként előfordul, hogy belülről építesz fel egy karaktert, és a belső tulajdonságaival kezdesz, de arra is van példa, amikor kívülről építkezel, és ilyenkor borzasztó sokat segít egy jól eltalált ruhatár. Olykor csak belenézel a tükörbe, és ott is van előtted a karakter. Ellie-nek elég jellegzetes stílusa van a kis ruhácskáival és a csizmáival, de a legnagyobb változást az okozta, hogy parókát kellett viselnem.
A valóságban ugyanis hosszú, szőke, egyenes szálú a hajam, míg Ellie haja barna, hosszabb az enyémnél és göndör. Ha felveszed a parókát, elkezded viselni a ruháit, akkor egyszer csak elkezded érezni, hogyan jár, milyen a mozgása stb. A karakter megalkotásában mindig az első ruhapróba az egyik legfontosabb pillanat számomra. Itt tudjuk azt is megbeszélni a rendezővel és a jelmeztervezővel, hogy milyen irányba menjünk el a karakterrel, mi az, amit akarok, és mi az, amit nem.
Danny Boyle ötlete volt, hogy ilyen ruhákat viselj?
Nyugtass meg! Azért volt, amelyik tetszett?
Az összes.
Huhh! (nevet) Ezek inkább közös döntések voltak. A szemüveg kiválasztása tartott talán a legtovább: annyi különféle szemüveget próbáltam fel… Ehhez képest alig viselem a filmben. Bárcsak több szemüveges jelenetet kaptam volna. Volt egy szemüveges nagyjelenetem, de képzeld, végül kivágták.
Yesterday (2019), Fotó: Profimedia, Landmark
Nyilvánvalóan az volt a szándék a ruhákkal, hogy kevésbé legyél szép a filmben. Nem furcsa érzés tudni, hogy nézhetnél ki ennél mérföldekkel jobban is a vásznon?
Ebben igyekszem Meryl Streep példáját követni, aki egyszer azt mondta nekem, hogy amint belép egy karakter bőrébe, onnantól kezdve nem törődik azzal, hogyan néz ki. A színjátszás sosem szólhat a hiúságról. Nem mondom, hogy nem estem még bele abba a csapdába, hogy kontrollálni akartam, hogy az arcom jobb vagy bal felét vegye a kamera, de ilyenkor egy idő után mindig figyelmeztetem magam, hogy „Mit csinálsz? Egy karaktert játszol, és nem az a lényeg, hogy a te legelőnyösebb oldaladat mutassa a kamera!” De nehogy azt hidd, hogy ez valamiféle áldozat lenne részemről. Pont ez a legszebb abban, ha az ember színésznek áll: máshogy nézhetsz ki, mint a valóságban, és más érzéseket élhetsz át, mint a mindennapokban.
Viszont nőként olyan szempontból nehezebb lehet, hogy a nőket sokkal inkább a külsejük alapján ítélik meg, mint a férfiakat…
Ez így van, de talán nem olyan súlyos a helyzet, amikor épp belebújsz egy szerepbe. Olyankor az emberek felfogják, hogy csak egy szerepet játszol, és nem ugyanúgy nézel ki, amikor a munkanap után hazaérsz. Az emberek már láttak annyi filmet az életük során, hogy tudják: ez a munka sokszor együtt jár az átalakulással.
A Yesterdayben eltűnik a világból a Beatles. Ha lehetőséged volna rá, hogy eltüntess valamit, mi lenne az?
Azt hiszem a műanyagot. Nem lenne teli annyira a bolygónk szeméttel, mint most. Aztán még hozzátenném a Brexitet, hogy mindenki boldog legyen. (nevet)
A filmben a flashback jelenetből úgy tűnik, mintha a karaktereitek nem tartanák sokra a tanítói munkájukat…
Szerintem ebben tévedsz. Danny először úgy írta le nekünk a filmet, mint ami szerelmeslevél a tanításhoz. Abból a jelenetből talán leszűrhettél valami hasonlót, de a film vége egyértelműen azt üzeni, hogy mindketten szerelmesek az eredeti szakmájukba, és a tanítás számukra nemcsak munka, hanem inkább hivatás. A legfontosabb, amit a Beatles zenéjével tehetnek, az, hogy megosztják a dalaikat a gyerekekkel. Danny például ahhoz is ragaszkodott, hogy töltsek el pár napot egy iskolában a gyerekek között.
Bár a filmben egészen minimális az a játékidő, amiben tanítás közben vagyok látható, így is velük töltöttem két napot. Annyira lenyűgöztek az iskolában dolgozó tanárok és diákok, hogy legszívesebben hetekig maradtam volna a társaságukban. Az a jelenet a kocsiban inkább arról szól, hogy mielőtt Jack végleg a tanítás felé fordulna, még ki kell adnia magából valamit. Ha magában tartja, és nem próbálja ki magát, akkor úgy menne vissza tanítani, hogy egész hátralévő életében hiányérzete lenne. Mindig ott lenne benne a „Mi lett volna, ha?” Amit az iskolában megtanultam, hogy ezek a tanárok 100 százalékban elkötelezettek a diákjaik mellett, és úgy érzem, egy ilyen szintű elköteleződéshez szükséges az is, hogy előtte kövessük az álmainkat, és ne érezzük úgy, hogy áldozatot hoztunk azzal, hogy tanárnak álltunk. Ha egy olyan tanár áll a diákok előtt, aki csalódott az életében, nehezen tudja inspirálni és életre nevelni őket.
Himesh Patel, Lily James és Danny Boyle (Fotó: David M. Benett/Dave Benett/WireImage)
Fontos volt számotokra, hogy a Beatles még élő tagjai is támogassák a filmet?
Igen, még a forgatás előtt megkaptuk a jóváhagyásukat. Valószínűleg ők is látták, hogy ez a film nem kihasználja, hanem ünnepli a zenéjüket. Nemcsak a zenéjüket használtuk, hanem megpróbáltuk azt az örömteli érzést, energiát, szikrát és életörömöt is közvetíteni, ami ott van a dalaikban.
Milyen volt a közös munka Danny Boyle-lal?
Az energiája és a lelkesedése magával ragadó. Folyamatosan pörög, és jár az agya, játékos és nyitott minden ötletre. Amikor eljutottam a meghallgatásra rögtön éreztem, hogy meg kell csinálnom ezt a filmet, és együtt kell dolgoznom Danny Boyle-lal. Danny teli van ötletekkel, melyek egy része forgatás közben ugrik be neki. Hihetetlen vizuális ötletekkel képes feldobni a filmjeit. Mindig tudja, mit akar elérni egy jelenettel, és képes megtalálni az ehhez szükséges vizuális formát. Színészként tudod, hogy jó kezekben vagy, ezért nem leszel feszült a forgatáson.
Könnyű olyasvalakivel a kamerák előtt szerelmespárt játszani, akit alig egy-két hete ismersz?
Az ember hajlamos nem nagyon gondolkodni ezen, mivel színészként gyakran kerülsz ilyen helyzetbe: részt veszel egy új darabban, forgatsz egy új filmet, vagy szerepelsz egy sorozatban, és mindig szerelembe esel valaki más iránt. Talán az első napokban figyelsz arra, hogy milyen a kettőtök közti összhang, de aztán csak csinálod a dolgod. Ez a helyzet gyorsan nagyon természetessé válik, legalábbis szerencsés esetben.
Van üzenete a filmnek?
All You Need Is Love. (nevet)