Az Örkény Színház közleményben tudatta a nézőkkel, hogy változatlan szereposztásban megy le a Hamlet, vagyis a meghirdetetteknek megfelelően Csuja Imre Poloniusként állt ki a színpadra. Brillírozva játszotta végig az estét. Amikor meghajolt, a nagy taps nemcsak az alakításnak, hanem az emberfeletti lelki teljesítménynek is szólt.
Az előzmények után feszülten várta a közönség a Hamlet szombati előadását az Örkény Színházban. Vajon színpadra áll-e Csuja? Elvégre tisztában volt vele mindenki, min mehet keresztül, hisz még két és fél napja sincs, hogy elveszítette a fiát. Az 59 éves színész azonban nem mondta le az előadást, és olyan humorral formálta meg Polonius szerepét, hogy többször csalt mosolyt az arcokra. A darab néhány mondata azonban különös jelentést kapott ezen az estén. Az öreg Hamlet királyt gyászolva, fia arról beszél, milyen súllyal szakadt rá apja halála:
Fotók a Hamlet című előadásról az Örkény Színház honlapján:
Csuja Imre a Hamlet című darabban (Fotó: Örkény Színház hivatalos oldala)
Csuja Imre a Hamlet című darabban (Fotó: Örkény Színház hivatalos oldaláról)
Csuja Imre a Hamlet című előadásban (Fotó: Örkény Színház hivatalos oldaláról)
„Hogy miért nem olvad szét a mocskos húsom, és bomlik cseppjeire, mint a gőz?! Ó, Istenem! Milyen sivár, értelmetlen, üres a világ minden dolga a szememben!”
Eközben a színpadon ott áll mellette Polonius, vagyis Csuja Imre… Hamlet nagy monológját Polgár Csaba úgy mondja el, hogy Csuja ül mellette egy széken. Nem véletlen, a nézők inkább az ő tekintetét fürkészték, miközben a súlyosan zengő, híres sorok elhangzanak:
„Lenni vagy nem lenni: ez a nagy kérdés; az-e a nemesebb, ha tűri lelkünk a pimasz sors minden gonosz nyilát, vagy az, ha fegyvert fogunk a bajokra, s véget vetünk nekik? A halál: alvás, nem több; s ha ezzel megszüntethető a szívfájdalom, a millió ütődés, amit átél a húsunk – ezt a véget csak kívánni lehet.”
Csuja Imre korábban beszélt arról, hogy a nagyobbik fia halála után az időszakos visszavonulást választotta, most inkább a munkába menekül. Egyszer utalt is arra, hogy a színház valamelyest gyógyír a kínjaira: „A feleségemmel szemben én még bizonyos darabokban ki tudom játszani, ki tudom énekelni magamból a fájdalmat…”
A színész fiáról a barátok meséltek a Storynak, a lap újságírója a Hamlet előadáson is ott volt.