A megpróbáltatások közelebb hozták őket: a norvég királyi család nem csak a gyászban tart össze

Súlyos csapások érték a norvég királyi családot az elmúlt hetekben. Nem is olyan régen az idős király kórházba került, alig néhány nappal azután, hogy fájdalmas búcsút vettek vejétől, aki öngyilkos lett decemberben. Kritikus időszak ez az egyébként erősen összetartó család életében, akikről talán keveset tudunk.

Aki megmondta: vagy szerelemből házasodom, vagy sehogy!

V. Harald 1991 óta Norvégia királya. Születése után egyetlen percig sem volt kétséges, hogy egyszer majd ő örökli a trónt, mivel apjának, V. Olaf királynak és a svéd-norvég Bernadotte Márta hercegnőnek nem született másik fia. Amikor 1940-ben a németek megszállták az országot, a hercegnő a lányaival és egyetlen fiával Svédországba, onnan pedig az Egyesült Államokba menekült, csak a háború végén, 1945-ben tértek vissza hazájukba. Ahogyan a legtöbb fiú trónörökösnek, úgy Harald hercegnek is katonai kiképzésben kellett részt venni, majd Oxfordba ment, ahol társadalomtudományokat, történelmet és gazdaságot is tanult. Nem volt gondja a tanulással, de az igazi szerelme a vitorlázás volt.

Koronahercegként három olimpián is indult. Bár ő maga nem lett bajnok, azért a családban akadt kiemelkedő sportoló: apja 1928-ban aranyérmet is nyert. Harald 31 éves volt, amikor 1968-ban oltár elé vezette az oslói születésű Sonja Haraldsent. 1959-ben egy buliban ismerkedtek meg a herceggel, és ahogy az a nevéből is sejthető, Sonja nem született nemesi családba, éppen emiatt a kapcsolatukat sokáig titokban kellett tartaniuk, mert a kormány és a család attól félt, hogy az emberek elutasítják a felvetést, hogy a leendő király egy közrendből származó nőt vesz feleségül. Mindenki megpróbálta lebeszélni Haraldot a lánykérésről, ám a herceg hajthatatlan volt. „Vagy Sonja lesz a feleségem, vagy nem kap királynét Norvégia!” – közölte döntését apjával, ami egyet jelentett volna a norvég monarchia bukásával is, így a kormány végül hosszú, kilencéves várakozás után megadta az engedélyt, ahogyan V. Olaf király is, és Harald örök hűséget fogadhatott szerelmének.

Házasságkötésük után a koronahercegné számos jótékonysági feladatban vett részt. Létrehozott egy alapítványt, mely fogyatékkal élő gyerekeknek nyújt segítséget, és nemzetközi menekültszervezetek munkáját is segítette, majd a Norvég Vöröskereszt alelnöke lett. Szonja királyné az esküvő után három évvel adott életet első gyermekének, Márta Lujza hercegnőnek, majd 1973-ban megszületett Haakon herceg. Amikor 1991-ben, harmincnégy évnyi uralkodás után V. Olaf elhunyt, Harald koronahercegből V. Harald norvég király lett, az akkori öröklési rendnek megfelelően azonban az új trónörökös nem a lánya, Márta Lujza, hanem az öccse, Haakon herceg lett.

Az elsőszülött, aki inkább adót fizet

Az uralkodói család nagy népszerűségnek örvendett, és örvend ma is. V. Harald király lánya, Márta Lujza igazi művészlélek, aki az alkotásban, a kultúrában találta meg a hivatását: könyveket, hangoskönyveket adott ki, és a norvég népmesekincs ápolásának szentelte az idejét. Mivel tudta, hogy apját majd öccse követi egyszer a trónon, lemondott az „ő királyi fensége” megszólításról, és adófizető állampolgár lett – bár erre nem lenne szükség a hercegnői státusza miatt, ő ragaszkodott hozzá. Civil munkája mellett azonban ha szükséges, helyettesíti az uralkodói család többi tagját hivatalos eseményeken is.

2004-ben Márta Lujza mesekönyvet írt a nagyapjáról, V. Olaf királyról (Why Kings and Queens Don’t Wear Crowns), amely még az Egyesült Államokban is nagy siker lett. Hogy ebből a meséből olvasott-e a három gyerekének, azt persze nem tudjuk, de anyaként fontosnak tartotta, hogy már kiskoruktól fogva tisztában legyenek a származásukkal. A gyermekek apja egyébként Ari Behn író, akivel 2002-ben házasodtak össze, 2016-ban azonban a sajtó arról számolt be, hogy a viszony megromlott, és néhány héttel később a pár be is jelentette, hogy bár barátságban maradtak, a különköltözés mellett döntöttek.

Behn hosszú ideje harcolt a depresszióval, és 2019 karácsonyán önkezével véget vetett életének. A szörnyű tragédia lesújtotta a családot, és maga a norvég király is hivatalos közleményt adott ki, melyben részletezte, hogy Behn hosszú évekig a királyi család fontos tagja volt, és csupa jó emléket őriz róla. A temetésen három megtört lánya vonult a koporsó mögött, amit többek között nagybátyjuk, a leendő trónörökös helyezett a ravatalra.

A trónörökös, aki a szívére hallgatott, s szembement mindennel

Haakon herceg szoros kapcsolatot ápol nővérével, akiből annak ellenére nem lehet trónörökös, hogy 1990-ben a norvég törvényeket megváltoztatták, így az elsőszülött gyerek örökli a trónt, függetlenül a nemétől: mivel a jogszabály visszamenőleg nem érvényes, ez már csak Haakon herceg családját érinti.

Egy biztos: a trónörökös a nősülésben legalább olyan makacs volt, mint az apja. A herceg a kilencvenes években egy zenei fesztiválra ment szórakozni, és megismerkedett egy pultosként dolgozó lánnyal, Mette Marittal. Mettének nem volt diplomája, pincérnőként dolgozott, és egyedül nevelte korábbi kapcsolatából született fiát. Amikor a magazinok kiszagolták, hogy Haakon herceg fülig beleszeretett egy civil, egyedülálló anyába, az újságírók nem bántak kesztyűs kézzel a nővel. Megírták, hogy nem beszél az apjával, ahogyan azt is napvilágra hozták, hogy egykori párját kokainbirtoklásért és erőszakos bűncselekmények miatt elítélték, sőt bátyjának is meggyűlt a baja a törvénnyel, méghozzá családon belüli erőszak miatt.

Haakon végig kitartott választottja mellett, maga a király és felesége pedig valószínűleg mindenki másnál jobban megértették őket, hiszen nekik kilenc évbe telt, mire engedélyt kaptak a házasságra. Minden támadás ellenére Haakon el is jegyezte szerelmét, Mette Marit pedig még az esküvő előtt először és utoljára kiállt a nyilvánosság elé, és beszélt a múltjáról, a családjáról, arról, hogy kipróbálta a drogokat, s a nép elnézését és bizalmát kérte. Az interjú remekül sikerült: Mette Maritot megszerették az emberek.

A koronaherceg és felesége jövőre ünneplik huszadik házassági évfordulójukat. Mette Marit a házasságkötése után három egyetemen is tanult, anyósához hasonlóan számos alapítványnál kezdett dolgozni, s minden kötelezettségnek eleget tett az elmúlt közel két évtizedben. 2018-ban derült ki, hogy a hercegné tüdőfibrózisban szenved, emiatt huzamosabb időt kórházban is töltött.

Bár Mette Marit korábbi kapcsolatából született fia semmilyen rangot nem kapott, teljes jogú tagja a családnak: Haakon mindenben támogatja őt, és saját fiaként szereti. Rajta kívül a párnak két gyereke van: Ingrid hercegnő, aki január 21-én ünnepli a 16. születésnapját, és apját követi majd a trónon, valamint öccse, a 14 éves Sverre Magnus herceg. Ingrid egy teljesen hétköznapi, állami középiskolában tanul; érzékeny, a nagyapjához különösen erősen kötődő gyerek, aki egyszer majd nőként uralkodhat hazájában, amire a 15. század óta nem volt példa.

Nincs jele a visszavonulásnak

Sokan találgatják, vajon az egyre többet betegeskedő V. Harald lemond-e fia javára a trónról, de ez nem valószínű, mivel a király ugyanazt vallja, amit II. Erzsébet, vagyis egy életen át akarja szolgálni a hazáját. A családnak ez a jelmondata is: „Mindent Norvégiáért!”

V. Harald király elkötelezett természetvédelmi aktivista, a környezetbarát politikára törekszik. Nem rejti véka alá a véleményét, sokszor kiállt a különböző kisebbségek jogai mellett, valamint a rasszizmus és a vallási intolerancia ellen. 2016-ban tartott beszédében elmondta, hogy a modern Norvégiában mindenkinek helye van, függetlenül származásától, vallási meggyőződésétől, nemi irányultságától, sőt zenei ízlésétől.