Sandra, Sabrina, C.C. Catch – így néznek ki ma a ’80-as évek szexszimbólumai

Boys, boys, boys – egy dal és egy videoklip, amire egész biztos, hogy emlékszik minden 40 körüli, vagy annál idősebb olvasónk. Aki egyszer megnézte, annak bizonyára beleégett a retinájába, hiszen igen pikáns kis klipnek számított ez akkoriban. A kéjsóváran pancsoló énekesnő Sabrina, azaz polgári nevén Sabrina Salerno, akinek fehér bikinije – és annak pajkos ficánkolása – gyakorlatilag mindent megmutat.

A szexi imidzs persze nem volt véletlen, úgy emlegették őt anno, mint “Olaszország válaszát Samantha Foxra”, utalva ezzel a két sztár hasonlóan tekintélyes mellbőségére. Persze ők kölcsönösen kikérték egymásnak az összehasonlítást, és csipkelődő nyilatkozataik újra és újra témát adtak a bulvársajtónak.

Sabrina egyébként olasz származású, az éneklés mellett modellkedéssel is foglalkozott, majd színésznő lett. Karrierje nagyon korán kezdődött – mindössze 14 éves volt, amikor énekelni kezdett, 15 évesen pedig megnyerte a Miss Lido szépségversenyt, majd ő lett Miss Liguria. Az egyik ilyen versenyen figyelt fel rá Giampiero Menzione producer, aki a zenei pályán elindította. Innentől párhuzamosan modellkedett és énekelt, megnyert egy tehetségkutatót is, majd belekóstolt a tévézésbe – a Canale 5 műsorvezetője lett. Popzenei karrierje nagyjából 1990-ig tartott – már ami a nemzetközi sikereket illeti, Olaszországban még sokáig aktív maradt, sőt, a mai napig is vállal fellépéseket. Volt ugyan még pár próbálkozása a nagy visszatérésre a kilencvenes években, de ezek elég haloványnak bizonyultak. Később működött zenei producerként, volt műsorvezető, és vállalt szerepet sok B kategóriás filmben. És bár ma már világsztárnak semmiképp nem neveznénk, tagadhatatlan, hogy 52 évesen is remek formában van.

Balerinának szánták, végül ő lett a “német Madonna”

Természetesen Sandráról  – lánykori nevén Sandra Ann Lauerről – van szó. A kis Sandrából borkereskedő apja és cipőboltos anyja mindenképp balett táncost szeretett volna faragni, őt azonban az éneklés jobban érdekelte. 

A köztudatba az Arabesque nevű női zenekarral robbant be a hetvenes évek második felében, és szép sikereket arattak Európában és a Távol-Keleten, főként Japánban is.

A nyolcvanas évek közepén aztán megtört a zenekar lendülete, és Sandra egyre többször kacsingatott a szólókarrier felé. Amikor aztán megjelent Maria Magdalena című kislemeze, a zenekar fel is oszlott. A dallal azonban Sandra átütő sikert aratott – 21 országban került a toplista élére.

Sokan gondolták, hogy egyslágeres előadó lesz belőle, azonban nem így történt – még ugyanabban az évben újabb siker következett, az In the Heat of the Night.

1985-öt írtunk ekkor, és onnantól fogva egészen ’95-ig ontotta a kislemezeket, sokszor emlegették őt a német Madonnaként. Az énekesnő ilyenkor mindig nagyon elismerően beszélt kolléganője teljesítményéről, de azonnal hozzátette, ő mindenféle értelemben sokkal visszafogottabb egyéniség nála.

1995-ben aztán magánélei okok miatt Sandra egy időre visszavonult és életet adott ikreinek, Nikitának és Sebastiannak, majd férjével Michael Cretu zenei producerrel – akinek legismertebb projektje a nálunk is népszerű Enigma volt – Ibizára költöztek. 2007-ben aztán szép csendben elváltak, és hamarosan mindketten új párra leltek.

Sandra később is adott még ki albumokat, Sabrinához hasonlóan a mai napig is fellép retró zenei koncerteken, és 58 évesen is köszöni szépen, remekül érzi magát a bőrében.

Na de ki az a Caroline Catharina Müller?

Természetesen a holland származású C.C. Catch-ről van szó. A kis Caroline először fodrász szeretett volna lenni, de végül varrónőnek kezdett tanulni, ám popzenei karrierről ábrándozott, és szülei támogatták is ambícióit. Olyannyira, hogy a papa még hangmérnökként is támogatta lányát a fellépésein, aki eleinte egy Optimal nevű zenekarban énekelt. Az áttörést aztán az jelentette, amikor egy fellépésüket megnézte Dieter Bohlen, aki akkortájt lett népszerű a Modern Talkinggal. Bohlennek megtetszett Caroline hangja, és meghívta a stúdiójába, és még a látogatás napján szerződést is kötöttek – a C.C. Catch nevet is Bohlen találta ki a lánynak.

1985-ben, Caroline születésnapján került a boltokba az első lemez, az I can lose my heart tonight, és óriási sikert aratott, C.C. Catch pedig üstökösként robbant be a popzene ünnepelt dívái közé.

C.C. Catch karriertörténete is hasonló fentebb említett kolléganőiéhez: szintén a ’80-as évek második felében volt a topon, amikor virágkorát élte a popzene, majd 1990 környékén szép lassan eltűnt, egyszerűen azért, mert változott a zenei divat. Pontosabban azért is. Meg azért is, mert ’89-re annyira elmérgesedett a viszonya Bohlennel, aki semmiféle beleszólást nem engedett a dalszerzésbe Caroline-nak, hogy végül útjaik elváltak, és a férfi végül jogi útra terelte konfliktusukat – azt akarta elérni, hogy egykori felfedezettje többé ne használhassa a C.C. Catch nevet, hiszen azt is neki köszönhette. A bíróság azonban ezt az igényt nem ítélte jogosnak.

Caroline a későbbiekben is adott még ki pár albumot, volt egy nagy sikerű, újrahangszerelt megamixe, de a korábbihoz hasonló sikerek elmaradtak. Persze ő is fellép ma is, ha úgy adódik, és ahogy Sandra és Sabrina, ő is nagyon jól tartja magát, sőt, tulajdonképpen sokkal jobban néz ki manapság, amikor már szerencsére nem divat az oroszlánsörénnyé tupírozott frizura. Bár a fellépőruháit talán jó lenne kicsit jobban megválogatnia.

Akkor és most összeállítások, hiszen tudjuk, hogy szeretitek:

• Crawford, Evangelista, Schiffer és a többiek! – Így néznek ki ma a 90-es évek szupermodelljei
•  Mi lett velük? – A 31 éves Koktél főszereplői!
• Guinness-rekord és James Bond-betétdal – az A-ha együttes maga a norvég csoda