Elek Ferenc: „A francba már, egy életünk van, azt miért nem lehet jól csinálni?” – túlsúlyról, filmezésről és az SZFE-ügyről beszélgettünk

Kezdjük egy filmhez illő kérdéssel: hogy állsz a habos süteménnyel?

Imádom őket. Minden, ami habos és édes, jöhet. Sajnos ez látszik is rajtam.

Nehezen állsz ellen az ilyen kísértéseknek?

Olyan nehezen állok ellen, hogy nem nagyon állok ellen. Ha kívánom, akkor megeszem.

A tudatos életmód ezek szerint nem annyira a te világod?

Próbálkozom, de nem nagyon megy. Valamit el kell kezdenem, mert már a vágósúlyom fölött vagyok. Valamit csinálni kell.

Az egészségedet félted, vagy nem érzed így jól magad a bőrödben?

Elsősorban az egészségemet féltem, meg az is jó, ha le tudok hajolni a színpadon.

Többször is nyilatkoztad már, hogyha akarnál, le tudnál fogyni…

Mert többször sikerült már ez nekem, igaz, az utóbbi években nem vagyok túl erős, de most is lesz egy nekifutásom. Csak nagyon nehezen merek menni vérvételre meg effélékre. Egész egyszerűen nem merek bemenni kórházi körülmények közé.

A tűszúrástól félsz vagy a koronavírustól?

Mind a kettőtől. Félve nézem a mostani koronavírus-helyzetet.

Úgy tudom, elég szigorúan tartottad a karantént.

Igen, és rosszul is viseltem. Pánikrohamok tömkelegét éltem át, borzasztóan voltam. A barátnőm segített ki ebből az egészből, ha nincs mellettem, nem tudom, hogy vészelem át.

Hogyan lehet rajtad ilyenkor segíteni?

Meg kell engem ölelni, az jó. Azt kell mondani, hogy nem lesz semmi baj. A kisfiam nagyon hiányzott, akivel csak a megfelelő távolságtartást betartva találkoztunk. A gyermekem anyukájával már nem élünk együtt, és nagyon szigorúan vette a vírushelyzetet, hálistennek, és ehhez én is tartottam magam.

Nézőként mennyire szereted az ilyen romantikus történeteket, mint a Hab?

Nagyon szeretem. Imádom például a francia vígjátékokat. Tetszik bennük, hogy a szereplőknek igazából nem nagyon vannak problémái.

Kreálnak maguknak.

Csodálatosak. Kedvencem a Molière úr két keréken című francia film, amiben egy színész negyven- vagy ötvenévesen úgy dönt, ő kiégett, és abbahagyja a szakmát. Annyi pénze van, hogy tud magának venni egy malmot, ahol berendezkedik. Az, hogy miből él meg, az egyáltalán nem érdekes. Lejön hozzá egy barátja, aki sorozatszínész, és meg akarja győzni őt, hogy utoljára még vegyen részt egy Molière-produkcióban, ezért vesz mellette egy házat. Szóval semmilyen problémájuk nincs, és ezt imádom. Jó látni, hogy ilyen is van: egy olyan világ, ahol nem probléma, ha valaki egyedül marad, és nem okoz neki gondot fizetni a csekkeket.

A Hab is ilyen francia filmes vonalat képvisel?

A Hab egy különleges film, nagyon átélhető a történet. Nagyon szépen viszi végig a Kerekes Vica által játszott lány történetét.

A Habban játszott szereped első ránézésre nem az a figura, ami komoly kihívás elé állítana, hiszen sokszor játszottál már hasonlót. Ilyenkor miért mondasz igent?

Nagyon örültem, hogy Lakos Nórinak (a film rendezője – a szerző) összejött a film, és boldog voltam, hogy felkért. Nyilván tudtam, hogy pénzt is fogok kapni érte: ebből élek, ez a munkám, ezt tanultam, ezen nincs semmi szégyellnivaló. Biztosan jöhet szembe olyan film, ami nagyon nem egyezik az értékítéletemmel, de amíg nem ilyenre kérik fel az embert, Magyarországon nem szokás egy filmszerepre nemet mondani. Tudom, hogy sokszor játszom én a vicces karaktert, de azért volt az életemben pár olyan film, ami ennél azért többet kívánt tőlem. A Habba Nóri például a komolyabb arcomat is beemelte. Számomra fontos, hogyha vígjátékban játszom, az is legyen komolyan játszva. Én sosem hülyékézek. Az igaz, hogy az ember ritkán kap olyan komoly szerepet, mint a Köntörfalakban meg a BÚÉK-ban.

A Hab színészileg igazi nagy csapatmunka volt, talán nincs is olyan jeleneted, amiben rajtad kívül ne lenne még minimum két-három színész jelen…

Nagyon jó is volt forgatni emiatt. A pusztazámori kastélyszálló gyönyörű hely, teljesen ideális hely volt egy ilyen elvonulós forgatáshoz. Nem tudtam végig velük lenni, mert jöttem-mentem A Tanár epizódjainak forgatására, de az élmény tényleg szuper volt, nagyon jól összekovácsolódtunk. Lakos Nóri egy nagyon érzékeny rendező, és egy szituációérzékeny ember. Régóta ismertük egymást, dolgoztunk már korábban is együtt. Bízom benne, hogy sokan megnézik majd a filmjét, igazán megérdemli. Remélem, hogy a járvány ezt nem húzza keresztbe.

Nézőként mernél most moziba vagy színházba menni?

Nagyon rettegek a vírustól, mert féltem a családomat, és emiatt szigorúan be is tartom a szabályokat, de azt nem bírtam ki, hogy ne nézzem meg a Tenetet. És a Pesti balhé című filmünket is mozivásznon láttam. Azért olyan sokszor nem fogok moziba járni, mint korábban. Amennyit csak lehet, fogunk játszani a Katonával. Majd meglátjuk: a helyzet hétről hétre változik. Nagyon drukkolok.

Az év elején még a Covid előtt adtál egy interjút, amiben elmondtad, hogy idén három filmre is felkértek. Ezek végül elmaradtak a járvány miatt?

Szerencsére végül megvalósultak. Szerepeltem Császi Ádám filmjében, a Háromezer számozott kis darabban, amiben volt két napom. Aztán a Szia, Életem című filmben is dolgoztam egy kisebb szerepben, és most készülök Dobó Kata filmjében is játszani. Nagyon szeretnék mindent leforgatni, jó volna A Tanárt is befejezni, abból is van még hátra etapom, és persze nagyon szeretném, ha a bemutatóink – például az Othello – sem maradnának el. Mostanában nagyon nem jó, ha bármi elmarad.

Sokat tesztelnek a vírusra?

Igen, a színházban és a forgatásokon is. Úgy látom, hogy nagyon felelős viselkedés uralkodik a Katonában, és a filmforgatásokon is, ahol én megfordultam. Ez persze így is nagyon nehéz: szemmel láthatólag sokkal több a fertőzött. Attól félek, ez pillanatokon belül össze fog érni, ráadásul a mi szakmánk előtérben van, ha valaki karanténba kerül, automatikusan elmarad az előadás a színházban. Irgalomért esedezek a szakmámért. Ráadásul ez most több szálon fut, mert a szívem másik része meg ott van az SZFE-sekkel. Futok is haza, hogy aztán tudjak nekik segíteni.

Hogyan tudsz nekik segíteni?

Őrséget álltunk, be vagyunk osztva mi, felnőtt színészek, és odaálltunk egy-egy színművészetis mellé. Ez egy fontos ügy, amiben részt kell venni.

Lehet pozitív kimenetele ennek az egésznek?

Én nagyon bízom benne. Megveszekedettül szeretném, ha ennek a kimenetele pozitív lenne, bár tudom, hogy nem úgy néznek ki most a dolgok. Bízom a józan észben és abban, hogy nem dobják sutba az egyetem múltját. Rossz látni, hogy az utóbbi időben olyan emberek lettek megrángatva, akikkel kapcsolatban el sem tudtam képzelni, hogy ez megtörténhet. Nagyon bánt. Érintve vagyok a mestereim miatt, és én jól tudom, mit kaptam a Színművészetitől, és hacsak tehetem, járok oda vizsgaelőadásokat nézni. Tudom, hogy ott nincs ideológiai képzés. Csak szakmaiság van. Nagyon bánt, hogy ebbe mindenfélét belekevernek.

Mit gondolsz, a történtek összekovácsolják vagy inkább szétbomlasztják a szakmát?

Reménykedem az előbbiben. Rengeteg szolidaritási üzenet érkezik. Számomra tényleg nem létezik jobb és baloldali színész vagy jobb és baloldali színház. Emlékszem, a Godot-t csináltuk, és több próbán is megemlítette a mesterem, Zsámbéki Gábor, sőt Ascher Tamás is mondta, hogy mennyire érvényes volt a Vidnyánszky-féle Godot. Ők tisztelték ezt az embert. Nem tudom elképzelni, hogy itt miért történik az meg, hogy letapossa az egyik a másikat. Nem fogom fel, nem értem. Nem szoktam politizálni, és a jövőben nem is szeretnék, de most kicsit muszáj. Azt gondolom erről, hogy a francba már, egyszer mindannyian meg fogunk halni, valószínűleg egy életünk van, azt miért nem lehet jól csinálni? Ha egyszer majd számon kérnek minket, hogy mit tettünk, mit fogunk felelni rá? Ha egy forgatáson vagyok, és egy másik színházból való emberrel beszélgetek, sosem kategorizálok úgy, hogy ő jobb ő meg baloldali. Ez borzasztó. Mindenki jót akar, mindenki szeretne jó filmet, jó színházat csinálni, csak ez számít. Nem lehet úgy színházat vagy filmet csinálni, hogy ez most ez az oldal, az most az az oldal. Nem lehet ilyet játszani a szakmám tisztességével. Annyi ilyen mocsok éri az embert. Gyerekkoromban a Derkovicsba jártam iskolába, ahol együtt fociztunk arab fiúkkal, kínai gyerekekkel, romákkal… Egyszerűen az volt a lényeg, hogy együtt vagyunk és játszunk. Sosem fordult meg a fejemben, hogy ő most máshonnan van meg másmilyen. És ahogy nőttem, elkezdtem látni magam körül, hogy Jézusom, a származása miatt megbélyegeznek embereket? Sajnos én ostobán optimista vagyok, de úgy érzem, ennek valamikor vissza kell fordulnia. Olyan picik vagyunk, hát miért csináljuk ezt egymással? Jön egy vírus, és mi történik, nézd meg!

Volt már ilyen mélypont a szakmában, mióta te is a része vagy?

Én még nem éltem át hasonlót. Azt gondoltam, hogy egy Székely Gábornak nem fognak nekimenni soha, hiszen ő egy etalon. Vagy Zsámbéki Gábornak. Most ez is megtörtént. Nem tudok olyanról, hogy ők rosszat akartak volna bárkinek. Emlékszem, a Katonában voltam gyakorlaton, amikor jött Zsámbéki, és mondta, hogy itt vannak a beregszásziak, nincs fűtésük, és szedték össze a pénzt, hogy valami legyen. Fontos volt. A kezük alól jöttek ki nagyon fontos rendezők. Nem igaz, hogy meg akarták fojtani a szakmát, vagy az úgynevezett másik oldalt. Láttam, ott voltam, tudom. Nagyon keserű vagyok emiatt.

A Hab szeptember 10-től már látható a magyar mozikban.

Olvasnál még interjúkat kiváló magyar színészekkel?

• Makranczi Zalán: “Nálunk természetes, hogy fele-fele arányban osztozunk az otthoni munkán”
• Petrik Andrea: “Ha az ember mindenért a vérét adja, abba előbb-utóbb belehal”
• Polyák Lilla: “Mindenki meghozta a saját döntését, nekem is meg kellett hoznom a sajátomat”