Trokán Nóra: „Az idő múlásával már nemcsak belsőleg, de külsőleg is tiszta apa vagyok”

Szabadúszó színésznő voltál 2018-ban, amikor felkértek az RTL Klub A Tanár című sorozatának egyik főszerepére. Hezitáltál egyáltalán, hogy elvállald ezt a munkát?

Valahogy az első pillanattól tudtam, hogy elvállalom. Nem volt bennem kérdés, hogy akarom-e vagy sem. Tudtam, hogy mibe megyek bele, hiszen a második évadban csatlakoztam a csapathoz. Tudtam, hogy mennyi remek kolléga vár, és nagyon vártam a közös munkát.

Milyen számodra ez a szerep?

Én teljesen más személyiség vagyok, mint Lilla. De talán pont ettől izgalmas igazán. Sokkal lazább vagyok, szeretem a spontán dolgokat, az általam alakított karakter viszont mindent előre megtervez, nagyon precíz és szabályok szerint él. Én ennél ösztönösebb vagyok. De nagyon szeretem ezt a szerepet, mindig tartogat meglepetéseket.

A tavalyi karantén alatt sokan létbizonytalanságban éltek, neked viszont jött A Tanár negyedik évadának forgatása. Ez biztosan megnyugvást hozott számodra.

Igen, pontosan így van. Nagyon sok színészkollégának a mai napig nincs, vagy csak alig van munkája, nagyon nehéz most a helyzet. Örültem neki, hogy dolgozhatok és a lelkem is megnyugodott. Egyelőre nincs bennem félelem.

Gondolkoztál azon, hogy mit csinálhatnál a színház nélkül? Van B-terved?

Mindig a színészet lesz az első, de mindig érdekeltek más dolgok is. Például tíz éve elkezdtem komolyabban foglalkozni a fotózással. Szimplán hobbinak indult, nem végeztem el semmilyen iskolát, egyszerűen elkezdtem fotózni, azt, ami érdekelt. Mára rengeteget tanultam, sok tanácsot kaptam ismerős fotósoktól. Szépen lassan, de elég biztos helyet kapott ez is az életemben.

Milyen képeket készítesz?

Nagyrészt portrékat, de nincs kőbe vésve. Ha kirándulok, akkor a tájat, ha lovagolok akkor a lovakat, ha színházban vagyok, akkor a kollégáimat fotózom munka közben. Minden témára nyitott próbálok lenni.

El tudnád képzelni magad hivatásos fotósként?

Nem tudnám kijelenteni, hogy akkor is csak ezt csinálnám. Mert mindig több dolog foglalkoztat egyszerre. A fotózás mellett például az említett lovaglás is nagy szerelem az életemben és biztosan jönnek majd új dolgok, amiket meg akarok majd valósítani.

Kire hasonlítasz jobban? Trokán Péterre, az édesapádra, vagy Papadimitriu Athinára, édesanyádra?

Az idő múlásával most már biztosan tudom, hogy nemcsak belsőleg, de külsőleg is tiszta apa vagyok. Tőle örököltem például a nyugodtságát és most már a vonásaimban is látom, hogy elsősorban rá ütöttem. Fantasztikus példát kaptunk tőle a nővéremmel, ezért örökké hálás leszek neki. A tesóm, Anna inkább a görög vonalat örökölte, ő anyukánkra hasonlít inkább. De mostanában azt látjuk, hogy leginkább a görög nagyira.

Hogyan nevelt titeket az édesapátok?

Igazából nem is nevelt, inkább csak jó példát mutatott nekünk és valahogy mi soha nem is akartunk lázadni ellene. Nem volt mi ellen. Sokszor mondta is a barátoknak, hogy nálunk elmaradtak a kamaszkor nehéz időszakai.

Nem féltett titeket a színészettől?

Dehogynem, anya különösképpen. Amikor kiderült, hogy Anna is és én is a színház világa iránt érdeklődünk, nagyon kétségbeesett. Végül apu meggyőzte, hogy nem lesz baj és megnyugtatta.

Volt olyan, hogy egy színpadon álltatok a szüleitekkel?

Igen, Anna játszott anyával Veszprémben, és én is egyszer apával Székesfehérváron, de abban az előadásban nem volt közös jelenetünk.

Ha már édesanyádnál tartunk és a görög származásnál, mennyire követitek a görög hagyományokat?

A gasztronómiában igazán jelen van a görögség. Anya állandóan görög ételeket főz, görög rádiót is hallgat és mostanában elkezdett velünk újra görögül beszélni. Az unokáját is szeretné tanítani az anyanyelvére, ezért is fontos neki, hogy mi is felelevenítsük a gyerekkorban tanultakat.

Vannak Görögországban rokonaitok?

Igen, unokatestvérek, másodunokatestvérek és barátok is. Tervezünk egy görögországi utazást, hogy meglátogassuk őket, már csak az a kérdés, mikor lehetséges ez.

Sokat változott a kapcsolatotok Annával, mióta megszületett a kisfia?

Még szorosabb lett. Szinte mindennap hívom őket és amikor tudunk, találkozunk is. Az unokaöcsém egy tündér, imádok vele lenni. Remek a humora és óriási a szíve.

Vágysz már sajátra is?

Nem zárkózom el semmitől, majd meglátjuk, mit hoz az élet. 34 éves vagyok, még nem késtem le semmiről, de tervbe van véve, hogy szeretnék gyereket.

Akkor a korod miatt nem aggódsz?

Egyáltalán nem. Azt érzem, hogy csak egy szám. Nem félek a negyventől sem. Mindig anyukámra gondolok, ő 67 éves lesz a nyáron, de senki nem mondja meg, hogy ennyi. Olyan belső energiája van, hogy mondhatni teljesen kortalan. Állandóan pörög, sodródik az élettel, csinálja a dolgát és szerintem ez így is van jól.

Mennyit foglalkozol a külsőddel?

Tavaly kezdtem el személyi edzővel edzeni, heti háromszor jártam hozzá. Most hogy a termek is zárva vannak, online folytatjuk otthon. A mozgás számomra alapvető. Gyerekkorom óta jelen van ilyen-olyan formában. Az egészségmegőrzéshez ez azt tapasztalom, hogy elkerülhetetlen.

És a szépségápolás?

Többet foglalkozom vele, mint korábban. Próbálok jó minőségű kozmetikumokat használni, főleg organikus termékeket. De sokszor eszembe jut a magyar nagyim, aki ásványvízzel mosott arcot és hagyta megszáradni. Nyilván genetika is, de emlékszem még nyolcvanévesen is ragyogott a bőre és ámultam rajta. Sokszor én szedtem a szemöldökét, amikor már nem tudta annyira magának és arra gondoltam, bárcsak ennyi idősen nekem is ilyen szép bőröm lehetne majd. A görög nagymamám is ellátott némi praktikával, a kedvencem, az egy kézápolás. Olívaolajjal kell bekenni a kezünket és nejlonkesztyűt ráhúzni éjszakára. Puhább lesz a bőr, mint valaha.

A főzésben is vannak praktikáid?

Régebben keveset főztem, szinte alig. Kevés időm volt, ide-oda rohantam. A karantén alatt kezdtem el igazán tanulmányozni a gasztronómiát. Sütni korábban is sütöttem, például Sacher-tortát, de lisztmentesen, dió és tojás alapból. Ez az abszolút kedvenc.

Mit szeretnél elérni a jövőben? Vannak álmaid?

Kicsit tartok az előretervezéstől. Sokkal nagyobb az esély a csalódásra. Inkább mindig a következő lépésre koncentrálok. De ha mindenképpen valami vágyálmot akarsz hallani, akkor az az, hogy télen egy meleg helyen élni és csak tavasszal térni haza. Kaliforniával szívesen kiegyeznék…

Sosem vágytál hollywoodi karrierre?

Vannak emberek, akikkel nagyon dolgoznék, de azért reálisan látom a világot. Viszont amióta sok külföldi film készül itthon, azóta picit bele bele tudtam kóstolni, milyen egy nagy költségvetésű amerikai szuperprodukcióban forgatni. Ezek szuper lehetőségek, amiket igyekszem megragadni.

Ha olvasnál még interjút:

• Mezei Léda: „Vágyom egy társra, és családra, már felkészültem rá”
• Xantus Barbara újra szerelmes: „A pandémia idején leltem társra!”
• Puskás Peti: „A lehetőségekre le kell csapni, ha nem jön össze, legfeljebb tanulunk belőle”