Czippán Anett a koronavírus alatt sok mindent megtanult, legfőképpen azt, hogy jó, ha az ember több lábon áll.
„Az a legjobb, ha mindenkinek legalább nyolc lába van, mint egy polipnak, hogy ha szükség van rá, legyen mihez nyúlnia – mondja Anett. – Ezért is kezdtem el komolyabban foglalkozni a riporterkedéssel. Jelen pillanatban is dolgozom a Tények Plusznak, épp gyerektáborokról készítek anyagot. Először nagyon furcsa volt, hogy nekem kell megmondanom, kitalálnom, hogy álljon össze egy riport. De most már tudom, hogy hány megszólalásból áll össze egy anyag, és mennyi utómunkát igényel. Nagyon tetszik ez az új közeg, teljesen kiteljesedtem benne. Élvezem minden pillanatát.”
A kétgyerekes anyuka úgy fogalmaz, hogy lavírozik a családja és a munkája között, mert szeretne mindkettőben jól teljesíteni.
„Amikor nem forgatok, minden szabadidőmet a gyerekekkel töltöm, ők a mindeneim és szeretném megadni neki, azt amire vágynak. Szóval nekem olyan, hogy »énidő«, az nincs! Ha egyedül vagyok, mert elmentek épp a gyerekek a nagyival, akkor takarítok, rámolok otthon. A mozgásra sincs most időm, pedig nagyon szeretnék már visszamenni táncolni. Régen ez volt a hobbim, és most hiányzik az életemből. Aludni is kevés időm van, éjjelente is dolgozom, sokszor a kávék tartanak fent. Reggel pedig kelnem kell velük, mert nem hagynak aludni. De ilyen az anyaélet, amit nagyon élvezek.”
Anettnak van bőven segítsége, és nagy fiát sokszor elviszi a forgatásokra is. „A nagyszülőkre mindig számíthatok, és van egy harmadik nagymamánk is, Olivér születése óta velünk van Ibolya, akit a fiúk családtagként szeretnek. A kicsi fiam, most lesz négyéves, nem járt bölcsibe a koronavírus miatt, ezért sokat számíthattam rá akkor is. Olivér pedig már tízéves, és mindenben partner. Szeret velem jönni dolgozni, mert belekukkanthat a munkámba. Sokszor ő fogja a derítővásznat a forgatáson, és látja, hogy készül egy anyag. Az utómunkákba pedig úgy szoktam belevonni, hogy ő nyomja meg a gombot, amikor felmondom a szöveget egy-egy adás alá. Nagyon érdekli a forgatás minden mozzanata.”
Nekünk meséltek:
- Rába Tímea: „Néha egy fájó mondat adja a legnagyobb erőt, a legerősebb inspirációt”
- Somossy Barbi: „Ez egy örökké tartó szerelem”
- Sütő Enikő: „Csinálom a dolgomat, de nem vagyok az, aki voltam”