Sütő Enikő nehéz időszakon van túl

Mi történt veled az elmúlt időszakban?

Az elmúlt három évem iszonyatosan pörgős volt, már azt éreztem, elviselhetetlenül felgyorsult az életem. Éreztem a feszültséget mindenkin és tudtam, hogy hamarosan drámai változás fog bekövetkezni. Egyetemista korom óta folyamatosan dolgoztam, soha nem volt megállás az életemben. Nem volt feltöltődési korszakom. Olyannyira elfáradtam, hogy már szinte az érdektelenségig eljutottam. A munkában a fásultságot éreztem, tudtam, hogy másra van szükségem. Ekkor jött a Covid19.

Akkor valahol örültél az első karanténnak?

Magának az otthonlétnek nagyon. Persze együttéreztem mindenkivel, aki érintett volt a vírus miatt. Én olyannyira leálltam akkor, hogy három hónapig a telefonomat is csak néha kapcsoltam be. Minimálisan olvastam a híreket és elkezdtem még jobban befelé figyelni, töltekezni. Ez nem azt jelenti, hogy folyton meditáltam, hanem például többek között azt, hogy átrendeztem, megtisztítottam a lakásomat. Tudtam, hogy ez egy átmeneti állapot és úgy éltem meg, mint egy visszavonulást. Tavaly nyáron nagyon bizakodó voltam, és azt hittem, véget érnek a dolgok, de amikor láttam, hogy nem tudom kinyitni ősszel az iskolát, akkor kezdtem többet foglalkozni azzal, mi vesz minket körül.

Mit éreztél ekkor?

Azt, hogy ennek az egésznek nincs vége és könnyen lehet, hogy még most jön a neheze. Próbáltam elterelni a figyelmemet, de amikor az összefüggéseket kutattam, az mélyre vitt. Feltárt újabb dimenziókat előttem. Sokkal jobban tudatosult bennem, hogy milyen élethelyzetben vagyunk mindannyian. Először külső eszközökkel próbáltam elterelni a figyelmemet. Már októberben feldíszítettem a lakásomat karácsonyi fényekkel, dekorációkkal. Nekem már októberben karácsony volt. Az egyik ismerősöm segítségre szorult, elvesztette a vállalkozását, nem volt hol laknia. Felajánlottam a segítségemet neki, és hozzám költözött fél évre. Mindennap főztem, mert magamra nem mindig volt kedvem, és ez egy másfajta helyzetet teremtett. Ezt élveztem.

Sütő Enikő (Fotó: Birton Szabolcs)

Az iskolával kapcsolatban láttad a kiutat?

Harminc éve működik az intézmény, és még soha nem kellett semmiért bezárnom korábban. Úgy voltam vele, hogy van annyi megtakarított pénzem, hogy egy ideig meg tudok élni, de azt tudtam, hogy ezután egyszerűsíteni fogok. Másképp kell élnem, vásárolnom, újra kell gondolnom az egész életemet.

Elkezdted keresni a miérteket?

Pontosan. Hogy mi az oka ennek? Miért alakult ez így? A vírus mindenkire hatással van, mindenkinek személyre szabott üzenetet hozott. Nekem is az volt a főkérdés, hogy hogyan bánok el ezzel a helyzettel, ami kialakult körülöttem? Azzal is foglalkoztam, hogy mi történik a világban? Mindennap hálával és imával keltem és feküdtem, hogy egészséges vagyok és a szüleim sem kapták el a vírust aznap. Elképzeltem, hogy könnyebb legyen ez a helyzet mindenkinek. Azt kellett megtanultunk ebből a helyzetből, hogy ne csak magunkra figyeljünk, hanem másokra is, tehát ne csak az „én” legyen előtérben, hanem a „mi” is. Erre azért volt szükség, mert mint, ahogy másnak, nekem is szorongással teltek a napjaim, legfőképpen a március és áprilisom. Aztán jöttek az oltások és én is beoltattam magam. Azt mondtam, hogy nem félek a vírustól, így az oltástól sem.

Mi történt ezután?

Ahogy teltek-múltak a hetek, jobban lettem, ráadásul megtalált egy olyan munka, amire soha nem gondoltam volna. Régóta érdekel a lakásfelújítás, és a Spektrum Home-on kaptam egy lehetőséget a Luxusra tervezve című műsorban, én lettem a műsorvezető. A nézők nagyon szerették és imádom ezt a munkát, nagyon közel áll hozzám az átalakítás, minden percét élveztem a forgatásnak. Végre kimozdított a mindennapos otthonlétből, és ott igenis topon kellett lennem. Nagyon sokat jelentett, hogy újra emberek között lehettem a forgatások alatt. Szerintem elindított új úton, új lehetőségekkel. Magam is lakásokat újítok fel, ezzel kielégítve a kreativitásomat.

Az iskoládat kinyitod ősszel?

Nem merem. Elvesztettem az egyik hozzám legközelebb álló tanáromat koronavírusban a járvány kellős közepén, ami nagyon megviselt. Megfogadtam, hogy nem nyitok ki addig, amíg biztonsággal meg nem oldódik ez az egész. Nem szeretném, hogy nálam fertőződjön meg bárki, nem kockáztatok. Addig inkább mással foglalkozom, más úton járok.

Teljesen visszatért a régi Sütő Enikő?

Nem. Csinálom a dolgomat, de nem vagyok az, aki voltam. De biztos vagyok benne, hogy nem csak én vagyok így ezzel. Tudok adni másoknak sok-sok pozitív energiát, de nap végére nagyon elfáradok. Nekem is kell töltés. Időre van szükségem, hogy újra a régi legyek. Az biztos, hogy jól tettem, hogy annak idején harmincnyolc évesen drasztikus életmódváltásba kezdtem. Vegán lettem és azóta is figyelek az étkezésemre.

Még mindig nem eszel húst?

Mostanában halat szoktam, de úgy vagyok vele, hogy ha ezt kívánja a szervezetem, akkor ezt kell ennem. Érdekes, hogy néhány éve vásároltam egy termőföldet közel Budapesthez, és mostanában azon gondolkoztam, az a föld az enyém, és termelhetek rajta bármilyen zöldséget, gyümölcsöt.

Az étkezés mellett a mozgásra is kellő figyelmet fordítasz?

A dinamikus tornák híve vagyok. Jöjjön a zene, bokszolok, steppelek, táncolok, ezek töltenek fel igazán. Hiszek abban, hogy a rendszeres testmozgás lassítja az öregedést és jót tesz az egészségnek. Sokszor csinálok légzőgyakorlatokat is, mert az is fontos ahhoz, hogy a szervezetünk zavartalanul működjön.

Ha már a kornál járunk, mennyire foglalkozol ezzel?

Egyáltalán nem. Hatvankettő éves vagyok, és amikor kimondom, mindig rácsodálkozom. Nem érzem magam ennyinek. Sokan azt gondolják, hogy aki öreg, az meghal. Én erre azt szoktam mondani, hogy az hal meg, aki éppen a soron következő. Sokszor egy rosszul karban tartott negyvenes rosszabbul néz ki, mint egy magára odafigyelő, tudatosan élő hetvenes. Szerintem biológiai kor van és nem életkor. Nem kell a számokkal foglalkozni, csak magunkkal és azzal, mi van legbelül. Nem foglalkozom a korral egyáltalán, jókedvű szeretnék lenni és vidám, amíg lehet.

 Ők is nekünk meséltek: 

• Pál Tomi: „Ha az én gyerekem nem lányt, hanem fiút szeretne, akkor is az én fiam lenne és ugyanúgy szeretném”
• Rózsa György: „Nem igaz, hogy az idő begyógyítja a sebeket, mert egyre jobban hiányzik a feleségem”
• Karsai Zita: “Ha nem jön Géza, nem vállaltam volna gyereket!”