Karsai Zita a kislányáról, az esküvőről és a párjáról is mesélt

Már hat hetes a kislányod, hogyan telnek a napjaitok?

Nagyon gyorsan, ugyanis egyedül vagyok Lilivel, az édesapja dolgozik szinte egész nap és nincs egyelőre segítségem. Most olyannyira összefolynak az órák, hogy amikor befejezzük az egyik etetést, és büfizett, picit bealudt rajtam, nem sokkal később már jön az újabb evés. Kimozdulni is nehéz így, mert mire elindulnék, biztosan megéhezik a pici. Amiben szerencsés vagyok, hogy Lili éjjel már csak egyszer kel fel. Még, ha nem is alszom mélyen, de legalább több órát tudok egy huzamban pihenni.

Karsai Zita hat héttel ezelőtt hozta világra első gyermekét, Lilit (Fotó: Győrfi-Forgács Bea)

Lili külön alszik?

Nem, egyelőre rajtam szokott elaludni, nem tud másképp, szüksége van az érintésemre. Ez valószínűleg azért alakult ki nála, mert a kórházban besárgult és hat napot bent kellett lennünk emiatt: sokszor lámpa alá tették, és nem tudtam a kezembe venni, pedig sírt. Amióta pedig hazajöttünk, szinte csak a kezemben hajlandó lenni. De bevallom, ez olyan jó érzés. Szeretem, ha rajtam pihen, nincs ennél jobb. Szóval nem sokat alszik a kiságyban, éjjel is mellettem van, inkább körbebástyázom magunkat párnákkal, hogy biztonságban legyen.

Milyen volt a szülés?

Lili hamarabb jött a vártnál, meg is lepődtünk rajta. Tervezett császár időpontunk volt, a két gerincsérvem és a korom miatt. Azt mondták, ne kockáztassunk. Nagyon érdekes napunk volt, mert Géza pont akkor érkezett vissza Németországba, és otthon, amikor éppen leültünk beszélgetni, elkezdett folyni a magzatvizem. Siettünk be a kórházba, mert hamar megindultak a fájásaim is. Betoltak a műtőbe és húsz perc alatt kint volt a kicsi lány, nagyon profi munkát végeztek az orvosok. A vágásom is nagyon szépen gyógyul, örülök, hogy ilyen jó kezekben voltam.

Nem féltél a császártól?

Mindenki riogatott, hogy majd nem tudok menni napokig, nagy fájdalmaim lesznek. Mégis azt kell mondjam, hogy én már másnap nagyon jól voltam. Felkeltem, és nem éreztem olyan szörnyűnek ezt az egészet. Hálás vagyok a sorsnak, hogy minden rendben volt és hogy itt van ez a kis gyönyörűség köztünk.

Korábban szerettél volna gyereket?

Igen, nagyon, már régen megértem az anyaságra, de mivel sokáig nem volt megfelelő párom a családalapításhoz, ezért ahogy teltek-múltak az évek kezdtem lemondani arról, hogy lesz gyerekem. Úgy voltam vele, hogy nem akarok egyedülálló anya lenni csak azért, mert negyven elmúltam. Csak akkor akartam gyereket vállalni, ha megvan hozzá az az ember, akiben biztos lehetek, hogy jó apja lesz a gyerekemnek. Gézával fél évvel Lili fogantatása előtt ismerkedtünk meg és már az első hetekben tudtuk, hogy ez egy különleges kapcsolat. Persze a korkülönbség miatt voltak aggályaim, mert ő nyolc évvel fiatalabb nálam, de aztán beláttam, hogy ezzel nem kell foglalkozni. Géza érettebb a koránál, és tökéletesen passzolunk egymáshoz mindenben.

Akkor gondolom fél szavakból is megértitek egymást.

Pontosan, néha olvas a gondolataimban, tudja, hogy mit fogok mondani. Ez szerintem azért is van így, mert nagyon figyel rám. Nagyon régóta vágytam családra, szerettem volna egy team-et, egy erős szövetséget valakivel. Ezt ő megadta nekem.

Terveztek házasságot is?

Ha hivatalossá szeretnénk majd tenni a kapcsolatunkat, akkor nem fogjuk esküvőnek hívni. Nem szeretnék templomba menni, sem hivatalba. A kertünkben egy jó bulival összeköthetjük, ahová helyben jön az anyakönyvvezető. Az biztos, hogy nem lesz menyasszonyi ruhám, szeretnék lazán, farmerban lenni. Ne a ruha miatt legyen szép a napunk, hanem azért, mert megünnepeljük, hogy mennyire szeretjük egymást. Maga az érzés legyen becsomagolva. De nem kérte még meg a kezem, mert tudja, hogy gondolkozom erről a témáról. Szóval én normális esküvőt nem szeretnék.

Hogy tudtok majd kettesben lenni, ha nincs segítség?

Épp a napokban kerestem bébiszittert, és találtam is két nagyon jó embert, akik végül családi barátok. Fontosnak tartom, hogy néha el tudjunk menni Gézával valahová, ha csak sétálni is, kettesben. Figyelni fogok a kapcsolatunkra, mert ilyenkor, amikor kicsi a baba ez is nagyon fontos.

Most Magyarországon vagytok?

Igen, bár Németországban szültem. Gézának nagyon sok a munkája Magyarországon, kerteket épít, ezért most jobb itthon lennünk. Mivel kint nem kötelező az óvoda ötéves korig, ezért van időn eldönteni, hogy hol szeretnénk majd akkor élni. Persze, megyek vissza dolgozni, amint a baba engedi, csak más időbeosztásban, ezen kívül online eseményeket és tréningeket is tervezek.

Karsai Zita amint tud, megy vissza dolgozni (Fotó: Karsai Zita)

Változtatott rajtad az anyaság?

Szerintem már régen készen voltam rá, ezért nem változtam. Az én kis önismereti utamon már túl vagyok, sok helyen jártam a világban, sok emberrel megismerkedtem, rengeteg mindenen mentem keresztül az elmúlt években. Az anyaságról pedig azt gondolom, hogy nem csak anya vagyok, hanem Karsai Zita táncosnő vagyok és anya. A kettő együtt jár. A munkámban, a táncomban majd biztosan érezhető lesz a változás, szerintem érzelmesebb lesz minden mozdulatom…

Tervezel második gyereket?

Ha kicsivel fiatalabb lennék, akkor azt mondanám azonnal, hogy igen. De mivel már elmúltam negyvenkét éves, és minimum három év korkülönbséget képzelnék el a két gyerek között, ezért azt mondom, hogy negyvenöt évesen nem biztos, hogy belevágnék. De persze meglátjuk, mit hoz a jövő. A terhességem nehéz volt, és szinte végig küzdöttem a hányingerrel, ami nagyon megviselt. Persze minden babavárás más, lehet, hogy a következőnél semmi bajom nem lenne, de ezt nem lehet tudni. Egyelőre Lilire koncentrálok, most ő a legfontosabb.

Sztárok, akik nekünk meséltek: 

• Gianni Annoni: „A gyerek nem egy reklámeszköz”
• Salma Hayek: „Az a szabály, hogy sosem töltök két hétnél többet a családomtól távol”
• Ismert kismamák mesélnek a várandósságról: „Jöhetnek a kilók, úgyis visszaáll majd minden”