Till Attila nemcsak a képernyőkön, de a magánéletében is ezer fokon égett. Imádta ugyanis a soha véget nem érő bulikat, amelyekben nem csak az alkohol, de olykor a különböző tudatmódosító szerek is megjelentek. Bár a folyamatos éjszakázások a művész magánéletére elmondása szerint sosem voltak komoly hatással, ma már magának is beismerte, ezekben az időszakokban alkoholizmussal küzdött – írja a Blikk.
„Öt éve barátkozom azzal a gondolattal, hogy alkoholista voltam. Öt éve nem iszom… és mást se… Legyünk őszinték, a mai világ nem alkoholalapú, van itt minden… Összefügg. Én sosem voltam drogalapú. Vannak a drogalapú emberek, én egy alkoholalapú ember vagyok…” – mesélte Osváth Zsolt ZSHOW Time című műsorában Tilla, aki a szokásos mosollyal az arcán mélyebben is belement a kemény témába.
„A következő van, ha alkoholproblémáid vannak. Onnantól válik érdekessé a dolog, ha ki tudod mondani és felismered ezt a dolgot. Én öt éve úgy élek, hogy ezt már felismertem és tudok róla beszélni, sőt, most filmet fogok róla csinálni… A mai napig nem olyan egyszerű meglátni magamat annak a súlyával, hogy alkoholista. A feleségem sokkal jobban a rosszra emlékszik és figyelmeztet, hogy ‘Tilla, nagyon kemény voltál’… én meg azt mondom, hogy nem volt ez olyan… Csak buli volt, ez csak rock and roll volt, ez csak tényleg olyan volt, mint egy Guns ‘N’ Roses-koncert, azért lássuk be. Ő meg erre azt mondja, hogy ‘de amikor az Axl Rose szétveri a hotelszobát, azért ott nagyon sok probléma van, ez nem igaz, hogy ez csak egy buli meg egy menet’.”
Tilla azt is elmondta, nem szorongásból ivott, munka közben sosem nyúlt a pohárért. „Egyszer-egyszer volt ilyen, hogy egy buli után műsort vezettem, nagyon elszégyelltem magam, és utána biztos, hogy évekig nem fordult elő ilyen” – vallotta be a műsorvezető.
Tilla fontosnak tartotta leszögezni, a kicsapongásai sosem mentek a feleségével és a gyermekeivel ápolt kapcsolatának rovására.
„Én egy úgynevezett nagyivó, buliivó voltam aki gépszíjszakadásos. Egy idő után azt is tudtam, hogy négy sör után vége. Négy sör után nem tudtam, hogy mi történik, tehát, hogy még egyet iszom és hazamegyek, vagy még százat és nem megyek haza. Akkor átléptem egy másik világba. Az a világ, ahová én átléptem, ott nem volt idő, ott sosem volt idő.
Ez a legnagyobb alapélményem ezekkel a szerekkel, mert az alkohol is szer… hogy nincs idő. Én alapvetően mindig csinálok valamit és eléggé pörgök, még az a gyanú is fenn szokott állni velem kapcsolatban, hogy mi van, ha hiperaktív vagyok? Én ezzel nem értek egyet, de lehet, hogy ezt rosszul látom. És mi van akkor, ha nekem erre szükségem volt, mert akkor tudtam igazán pihenni, mert akkor minden megszűnt. Akkor kiléptem. Sokszor volt, hogy mentem két napig. Még drog sem kellett ahhoz, hogy menjek. Az alkohol egy idő után meg akart velem mérkőzni és akkor leterített, ilyenkor kidobtam a taccsot, majd azonnal ittam rá. Meg én tudtam úgy is, hogy ha olyan kedvem volt, hogy fölkeltem és gyógysör, és bumm, egyből tovább! És aztán két-három nap alatt lenulláztam magam, és tényleg olyan voltam, mint egy háborúból hazajött katona. Ilyenkor leradíroztam magam, teljesen kiürült az agyam és onnan újra építkeztem” – mondta őszintén Tilla, aki szerint felesége számára nem volt trauma ez az egész.
„Közben azért jófej is voltam, lehetett rám számítani. Tehát ezt ne úgy képzeljük el, mint amikor valaki sosincs otthon, és mindig valahol máshol iszik. Rengeteget voltam otthon, jó fej is voltam, meg iszonyú sok helyre vittem a gyerekeket...” – hangsúlyozta az interjúban Attila.